Menü

SQ – azaz a szociális intelligencia

Ismerjük az intelligenciát és az érzelmi intelligenciát, de mi a helyzet a szociális intelligenciával? Nézzük, mit takar ez a kifejezés.

Az intelligencia egy összetett képesség, ami a logikai érzékre és a problémamegoldásra irányul. Az érzelmi intelligencia azt jelenti, hogy ki mennyire képes kezelni saját és mások érzelmeit, vagy mennyire empatikus. Itt jön a sorba a szociális intelligencia, melyről kevesebbet hallottunk még eddig, pedig ugyanolyan fontos, mint a másik kettő. Ez a képesség pont ugyanannyira szükséges a sikeres élethez, mint a többi.

Akkor beszélünk szociális intelligenciáról, azaz az SQ-ról, amikor valaki jól képes kezelni a társas helyzeteket, mások érzelmeire jól reagál, illetve szándékaikra fogékony. Főbb jellemzői az SQ-nak például, hogy képesek vagyunk világosan fogalmazni, amikor kommunikálunk és a nem csak magunkat értetjük meg megfelelően, hanem képesek vagyunk figyelmesen hallgatni a másik felet. Fontos, hogy képesek legyünk másokkal együttműködni.

Elengedhetetlen a megfelelő empátia, mivel ezzel érzékeltethetjük, hogy a másik fél érzelmei és véleménye fontos számunkra. Ezzel együtt érkezik a társas kapcsolatok kialakításának igénye, illetve ezen kapcsolatok fenntartására való képesség. Itt fontos megjegyezni, hogy tudnunk kell, hogy egyes helyzetekben milyen az illő viselkedés. Egy baráti társaságban lehet viccelődni, de egy munkahelyi környezet másfajta viselkedési formát követel meg. A konfliktusok helyes kezelése is ide tartozik, vagyis képesek vagyunk a vitákat, nézeteltéréseket megfelelően kezelni, akár elsimítani. Tudnunk kell érzékelni, hogy ha hátra kell lépnünk, mert nem nekünk vagy rólunk szól a vita, ezért nem is kell részt vennünk benne.

Az a remek hír ezzel kapcsolatban, hogy a szociális intelligencia fejleszthető, csupán odafigyelést, összpontosítást és önuralmat igényel. Ez így elég soknak hangzik, pedig nem olyan nehéz. Érdemes figyelni mások testbeszédét, ide tartozik a hangsúly, az arckifejezések, és a testtartás. Ezekből nagyon sokat leszűrhetünk, hogy a másik fél mit gondol valójában. Meg kell tanulni figyelmesen hallgatni, érdeklődéssel figyelni, és ha valaki beszél hozzánk, nem szabad közbevágni.

Érdemes odafigyelni, olvasni arról, hogy hogyan tudjuk magunkat választékosan kifejezni. Legyünk empatikusak, gondoljunk bele, hogy milyen lenne a másik ember cipőjében járni. Ki lehet próbálni, hogy nem csak a megszokott emberekkel beszélgetünk, hanem másokkal is ismerkedünk, hogy kipróbálhassuk magunkat új helyzetekben. Minél többet koncentrálunk, figyelünk, gyakorlunk, annál jobban fog menni.

Az SQ, azaz a szociális intelligencia arra hivatott, hogy megtanuljunk jól bánni az emberekkel, jól kommunikáljunk, jól reagáljunk a társas helyzetekre, ezzel rálépve a sikeres élet felé vezető útra.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.