Menü

A szenvedélybetegségek kezelési lehetőségei

A drogfogyasztás és szenvedélybetegségek kapcsán a gyógyítás és kezelés több szakaszát különítjük el. Beszélhetünk prevencióról (megelőzés), intervencióról (közbeavatkozás), és rehabilitációról (visszasegítés). Érdemes átnézni, hogy mit jelentenek és tartalmaznak pontosabban ezek a szakaszok.

Prevenció

A szenvedélybetegségeket könnyebb megelőzni, mint kezelni, mert a kialakult szerfüggőség gyógyítási aránya korántsem olyan magas, mint amennyi energiát belefektetnek a szakértők. Számos intézmény, alapítvány vállal felvilágosító előadásokat és bemutatókat, amelyek során megismertetik a drogfogyasztásra fogékony (leggyakrabban fiatalkorú) hallgatóságot a drogfogyasztás valós kockázataival, mellékhatásaival, hogy amikor szembekerülnek a csábító helyzettel, meglegyen az a tudás, azok az érvek, amelyek visszatartó erőként szolgálhatnak.

Bár nem szorosan köthető a prevenció témaköréhez, mégis fontos megemlíteni, hogy azoknál a fiataloknál, akik életében jelen van olyan tényező, amely jellegénél fogva elutasítja a drogokat, és közösséget nyújt, sokkal kisebb a szenvedélybetegségek kialakulásának esélye. Ide tartoznak a sportegyesületek, egyházak, cserkész szövetségek stb. Szaporodnak azok a szerveződések is, amelyek felvállalják a régi ifjúsági klubok szerepét, ezzel biztosítva, hogy a fiatalok szabad és kreatív elfoglaltságokat találjanak és ne kerüljenek olyan közegbe, amely veszélyeztető tényezők közelébe vihetnék őket. Ezeken a helyeken tanácsadási, kortárssegítői támogatás is biztosítanak, ilyen például a győri Színes tér.

Intervenció

Amikor mégsem volt elegendő a visszatartó erő, már közbeavatkozásról beszélünk. Az illegális drogot használó személyek az igazságszolgáltatással kerülhetnek szembe, illetve túlzott szerhasználat esetén egészségügyi intézménybe kerülhetnek, ahol elvonáson vesznek részt, melynek első lépése a detoxikáció. Ilyenkor kiürítik a szervezetből a veszélyes anyagokat, majd lehetőséget adnak a szervezetnek, hogy ne sóvárogjon a továbbiakban a szer után (elvonás). Ez több hetet is igénybe vehet. Legyen szó bírói gyakorlatról, vagy kórházi ellátásról, a célkitűzés mindkét esetben hasonló, azonban az azt megelőző folyamat különbözik.

Míg az igazságügyi folyamatban egyfajta kriminalizáció indul meg (a szerfogyasztó első élménye az lesz, hogy ő bűnöző), addig a kórházi kezelések esetén beteggé válás történik. A kisebb mennyiségű szerhasználatot/birtoklást követően a hazai bíróság bevett szokása az elterelésre irányítás, ami a kórházi ellátás (veszélyeztető állapot elhárítása) után ugyancsak felmerül. Az elterelés során felmérik a szerhasználat fokát, majd egyéni és csoportos foglalkozáson törekszenek megszüntetni a függőség kialakulásának kockázati tényezőit és betekintést adni a szenvedélybetegség kockázatába. Az elterelés folyamata hat hónapot ölel fel. Az addiktológiai és pszichiátriai osztályok jellemzően elsősorban az egészségügyi állapot helyreállításában és fenntartásában segédkeznek, valamint abban segítik a beteget, hogy folytatni tudja életét.

A teljes visszailleszkedés elősegítését, illetve a szermentes élet (absztinencia) fenntartását viszont más intézmények végzik (rehabilitáció, lásd lejjebb). Az intervenciós folyamatban több személy összehangolt munkája szükséges a lehetséges absztinencia eléréséhez. A pszichiáter/addiktológus orvos a fizikai gyógyulásban, a pszichológus a lélek megerősítésében, míg a szociális munkás a környezet és támogató rendszer előkészítésében kap jelentős szerepet. A szenvedélybetegek esetében különösen nagy hangsúlya van a több szempontú, és több szakterületet átölelő (multidszciplináris) munkának. A kórházi ellátás lezárását követően lehetőség van további segítség igénybevételére. Léteznek addiktológiai és drogambulanciák, ahol terápiás lehetőség, orvosi kezelés mellett tűcsere, valamint metadon program is zajlik.

A szenvedélybetegek javulásának egyik talán legjelentősebb hátráltató tényezője a fenntartó környezet. E hatások kiküszöbölésére születtek meg a rehabilitációs intézmények, amelyek a gyógyító közösségek erejét használják ki a szenvedélybetegek gyógyításában.

Részleges bokaszalagszakadásról általànosságban 

A részleges bokaszalagszakadás az egyik leggyakoribb mozgásszervi sérülés, amely nemcsak sportolók, hanem a hétköznapi emberek körében is gyakran előfordul. Egy rossz lépés, megbotlás, egyenetlen talajon történő járás vagy sportolás közben bekövetkező bokafordulás elegendő ahhoz, hogy a boka stabilitását biztosító szalagok részlegesen megsérüljenek. A sérülés fájdalommal, duzzanattal és mozgáskorlátozottsággal járhat, azonban megfelelő kezeléssel és rehabilitációval a legtöbb esetben teljes gyógyulás érhető el.

Tapasztalat, ami értéket jelent – álláskeresés 50 év felett

Az álláskeresés 50 éves kor felett új kihívásokat jelenthet, ám az évek során felépített szakmai tudás és megbízhatóság olyan értékek, amelyek komoly előnyt biztosíthatnak. Bár a munkaerőpiac folyamatosan változik, megfelelő felkészüléssel és nyitottsággal idősebb korban is találhatunk új lehetőségeket.

Menière-betegség, a fülgondok egyik oka

A legtöbb emberrel előfordult már, hogy hirtelen megszédült, aminek többféle oka lehet, az egyik ilyen a Menière-betegség.

Mielőtt elindulsz nyaralni, ezeket ellenőrizd a lakásban

Nyaralás előtt ne csak a bőröndöt pakoljuk be, hanem készítsük fel otthonunkat is a távollétre.

Az edzőpark nem játszótér – hogyan használjuk biztonságosan a közösségi sporttereket?

Az elmúlt években egyre több szabadtéri edzőpark épült országszerte. Ezek a modern sportterek remek lehetőséget kínálnak mindazoknak, akik szeretnének egészségesebben élni, rendszeresen mozogni, vagy egyszerűen csak kiszakadni a mindennapok rohanásából.