Menü

A szenvedélybetegségek kezelési lehetőségei

A drogfogyasztás és szenvedélybetegségek kapcsán a gyógyítás és kezelés több szakaszát különítjük el. Beszélhetünk prevencióról (megelőzés), intervencióról (közbeavatkozás), és rehabilitációról (visszasegítés). Érdemes átnézni, hogy mit jelentenek és tartalmaznak pontosabban ezek a szakaszok.

Prevenció

A szenvedélybetegségeket könnyebb megelőzni, mint kezelni, mert a kialakult szerfüggőség gyógyítási aránya korántsem olyan magas, mint amennyi energiát belefektetnek a szakértők. Számos intézmény, alapítvány vállal felvilágosító előadásokat és bemutatókat, amelyek során megismertetik a drogfogyasztásra fogékony (leggyakrabban fiatalkorú) hallgatóságot a drogfogyasztás valós kockázataival, mellékhatásaival, hogy amikor szembekerülnek a csábító helyzettel, meglegyen az a tudás, azok az érvek, amelyek visszatartó erőként szolgálhatnak.

Bár nem szorosan köthető a prevenció témaköréhez, mégis fontos megemlíteni, hogy azoknál a fiataloknál, akik életében jelen van olyan tényező, amely jellegénél fogva elutasítja a drogokat, és közösséget nyújt, sokkal kisebb a szenvedélybetegségek kialakulásának esélye. Ide tartoznak a sportegyesületek, egyházak, cserkész szövetségek stb. Szaporodnak azok a szerveződések is, amelyek felvállalják a régi ifjúsági klubok szerepét, ezzel biztosítva, hogy a fiatalok szabad és kreatív elfoglaltságokat találjanak és ne kerüljenek olyan közegbe, amely veszélyeztető tényezők közelébe vihetnék őket. Ezeken a helyeken tanácsadási, kortárssegítői támogatás is biztosítanak, ilyen például a győri Színes tér.

Intervenció

Amikor mégsem volt elegendő a visszatartó erő, már közbeavatkozásról beszélünk. Az illegális drogot használó személyek az igazságszolgáltatással kerülhetnek szembe, illetve túlzott szerhasználat esetén egészségügyi intézménybe kerülhetnek, ahol elvonáson vesznek részt, melynek első lépése a detoxikáció. Ilyenkor kiürítik a szervezetből a veszélyes anyagokat, majd lehetőséget adnak a szervezetnek, hogy ne sóvárogjon a továbbiakban a szer után (elvonás). Ez több hetet is igénybe vehet. Legyen szó bírói gyakorlatról, vagy kórházi ellátásról, a célkitűzés mindkét esetben hasonló, azonban az azt megelőző folyamat különbözik.

Míg az igazságügyi folyamatban egyfajta kriminalizáció indul meg (a szerfogyasztó első élménye az lesz, hogy ő bűnöző), addig a kórházi kezelések esetén beteggé válás történik. A kisebb mennyiségű szerhasználatot/birtoklást követően a hazai bíróság bevett szokása az elterelésre irányítás, ami a kórházi ellátás (veszélyeztető állapot elhárítása) után ugyancsak felmerül. Az elterelés során felmérik a szerhasználat fokát, majd egyéni és csoportos foglalkozáson törekszenek megszüntetni a függőség kialakulásának kockázati tényezőit és betekintést adni a szenvedélybetegség kockázatába. Az elterelés folyamata hat hónapot ölel fel. Az addiktológiai és pszichiátriai osztályok jellemzően elsősorban az egészségügyi állapot helyreállításában és fenntartásában segédkeznek, valamint abban segítik a beteget, hogy folytatni tudja életét.

A teljes visszailleszkedés elősegítését, illetve a szermentes élet (absztinencia) fenntartását viszont más intézmények végzik (rehabilitáció, lásd lejjebb). Az intervenciós folyamatban több személy összehangolt munkája szükséges a lehetséges absztinencia eléréséhez. A pszichiáter/addiktológus orvos a fizikai gyógyulásban, a pszichológus a lélek megerősítésében, míg a szociális munkás a környezet és támogató rendszer előkészítésében kap jelentős szerepet. A szenvedélybetegek esetében különösen nagy hangsúlya van a több szempontú, és több szakterületet átölelő (multidszciplináris) munkának. A kórházi ellátás lezárását követően lehetőség van további segítség igénybevételére. Léteznek addiktológiai és drogambulanciák, ahol terápiás lehetőség, orvosi kezelés mellett tűcsere, valamint metadon program is zajlik.

A szenvedélybetegek javulásának egyik talán legjelentősebb hátráltató tényezője a fenntartó környezet. E hatások kiküszöbölésére születtek meg a rehabilitációs intézmények, amelyek a gyógyító közösségek erejét használják ki a szenvedélybetegek gyógyításában.

Mi az a protokollkommunikáció, és miért fontos a mindennapi életben?

A kommunikáció a mindennapi élet része, ide tartozik a protokollkommunikáció is, amit érdemes minden embernek elsajátítania.

Zsigeri és bőralatti zsír – mi a különbség, és miért fontos az egészségünk szempontjából?

A testzsír sokáig csupán esztétikai kérdésként szerepelt a köztudatban, ma azonban egyre többet tudunk arról, hogy elhelyezkedése legalább olyan fontos, mint a mennyisége. Az életmód- és egészségmagazinok egyik gyakran emlegetett témája a zsigeri és a bőralatti zsír közötti különbség.

Hogyan születtek a hungarikumok?

A magyar kultúra ízek, történetek és évszázadokon át formálódó szokások rendszere. Olyan nemzeti értékekről van szó, amelyek egyszerre jelképezik a kreativitást, a történelmi tapasztalatot és az identitást. Egy pohár pálinka, egy szaloncukor vagy egy gondosan elkészített étel mind arra emlékeztet, hogy a kultúra a mindennapokban él tovább.

Amikor az olvasás már nem élmény – A szövegértés válsága a mai fiatalok körében

Az utóbbi években egyre több pedagógus, szülő és szakember hívja fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy a mai gyerekek jelentős része még rövid híreket, egyszerűbb írásokat sem képes megfelelően értelmezni.

Miért veszélyes az orrpiszkálás?

Sokan csupán rossz szokásnak vagy illetlen viselkedésnek tartják az orrpiszkálást, pedig valójában egészségügyi szempontból is kockázatos lehet. Bár első pillantásra ártalmatlannak tűnik, ez a hétköznapi tevékenység többféle fertőzés, sérülés és kellemetlen következmény forrása lehet.