Menü

A szenvedélybetegségek kezelési lehetőségei

A drogfogyasztás és szenvedélybetegségek kapcsán a gyógyítás és kezelés több szakaszát különítjük el. Beszélhetünk prevencióról (megelőzés), intervencióról (közbeavatkozás), és rehabilitációról (visszasegítés). Érdemes átnézni, hogy mit jelentenek és tartalmaznak pontosabban ezek a szakaszok.

Prevenció

A szenvedélybetegségeket könnyebb megelőzni, mint kezelni, mert a kialakult szerfüggőség gyógyítási aránya korántsem olyan magas, mint amennyi energiát belefektetnek a szakértők. Számos intézmény, alapítvány vállal felvilágosító előadásokat és bemutatókat, amelyek során megismertetik a drogfogyasztásra fogékony (leggyakrabban fiatalkorú) hallgatóságot a drogfogyasztás valós kockázataival, mellékhatásaival, hogy amikor szembekerülnek a csábító helyzettel, meglegyen az a tudás, azok az érvek, amelyek visszatartó erőként szolgálhatnak.

Bár nem szorosan köthető a prevenció témaköréhez, mégis fontos megemlíteni, hogy azoknál a fiataloknál, akik életében jelen van olyan tényező, amely jellegénél fogva elutasítja a drogokat, és közösséget nyújt, sokkal kisebb a szenvedélybetegségek kialakulásának esélye. Ide tartoznak a sportegyesületek, egyházak, cserkész szövetségek stb. Szaporodnak azok a szerveződések is, amelyek felvállalják a régi ifjúsági klubok szerepét, ezzel biztosítva, hogy a fiatalok szabad és kreatív elfoglaltságokat találjanak és ne kerüljenek olyan közegbe, amely veszélyeztető tényezők közelébe vihetnék őket. Ezeken a helyeken tanácsadási, kortárssegítői támogatás is biztosítanak, ilyen például a győri Színes tér.

Intervenció

Amikor mégsem volt elegendő a visszatartó erő, már közbeavatkozásról beszélünk. Az illegális drogot használó személyek az igazságszolgáltatással kerülhetnek szembe, illetve túlzott szerhasználat esetén egészségügyi intézménybe kerülhetnek, ahol elvonáson vesznek részt, melynek első lépése a detoxikáció. Ilyenkor kiürítik a szervezetből a veszélyes anyagokat, majd lehetőséget adnak a szervezetnek, hogy ne sóvárogjon a továbbiakban a szer után (elvonás). Ez több hetet is igénybe vehet. Legyen szó bírói gyakorlatról, vagy kórházi ellátásról, a célkitűzés mindkét esetben hasonló, azonban az azt megelőző folyamat különbözik.

Míg az igazságügyi folyamatban egyfajta kriminalizáció indul meg (a szerfogyasztó első élménye az lesz, hogy ő bűnöző), addig a kórházi kezelések esetén beteggé válás történik. A kisebb mennyiségű szerhasználatot/birtoklást követően a hazai bíróság bevett szokása az elterelésre irányítás, ami a kórházi ellátás (veszélyeztető állapot elhárítása) után ugyancsak felmerül. Az elterelés során felmérik a szerhasználat fokát, majd egyéni és csoportos foglalkozáson törekszenek megszüntetni a függőség kialakulásának kockázati tényezőit és betekintést adni a szenvedélybetegség kockázatába. Az elterelés folyamata hat hónapot ölel fel. Az addiktológiai és pszichiátriai osztályok jellemzően elsősorban az egészségügyi állapot helyreállításában és fenntartásában segédkeznek, valamint abban segítik a beteget, hogy folytatni tudja életét.

A teljes visszailleszkedés elősegítését, illetve a szermentes élet (absztinencia) fenntartását viszont más intézmények végzik (rehabilitáció, lásd lejjebb). Az intervenciós folyamatban több személy összehangolt munkája szükséges a lehetséges absztinencia eléréséhez. A pszichiáter/addiktológus orvos a fizikai gyógyulásban, a pszichológus a lélek megerősítésében, míg a szociális munkás a környezet és támogató rendszer előkészítésében kap jelentős szerepet. A szenvedélybetegek esetében különösen nagy hangsúlya van a több szempontú, és több szakterületet átölelő (multidszciplináris) munkának. A kórházi ellátás lezárását követően lehetőség van további segítség igénybevételére. Léteznek addiktológiai és drogambulanciák, ahol terápiás lehetőség, orvosi kezelés mellett tűcsere, valamint metadon program is zajlik.

A szenvedélybetegek javulásának egyik talán legjelentősebb hátráltató tényezője a fenntartó környezet. E hatások kiküszöbölésére születtek meg a rehabilitációs intézmények, amelyek a gyógyító közösségek erejét használják ki a szenvedélybetegek gyógyításában.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).

Amit a BEMER-terápiáról tudni érdemes

Egy kezelés, amivel segíthetjük a test öngyógyító folyamatait, ez a BEMER-terápia. Nézzük, miről is van szó.

Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?

Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?

Mi legyen a tányérodon, ha nem szeretnél állandóan fáradt lenni?

Reggel alig bírsz kikászálódni az ágyból, napközben pedig úgy érzed, mintha egy láthatatlan súlyt cipelnél magaddal? Nem biztos, hogy csak több alvásra van szükséged. Könnyen lehet, hogy az étrended az, ami folyamatosan kimerít, még akkor is, ha alapvetően egészségesnek gondolod, amit megeszel.

Elfek a polcon, csínyek a lakásban

Sokan ismerik a kis csínytevő manókat, melyek decemberben forgatják fal a lakásunkat, mindennapos jókedvet hozva.