Menü

A halott indián a jó indián?

Martin Scorsese 80 fele közelítve sem lassít. A filmes pályája két vezetőszínészével Robert De Niroval és Leonardo DiCaprioval karöltve elhozták nekünk minden idők legnagyobb műgonddal levezényelt könyvbestsellerből streamingre gyártott valós események ihlette filmjét, a Megfojtott virágokat. A sztori most már mindenkinek ismerős. A kérdés csak az, hogy az olajmágnás múlt század elejei Oklahoma-i indiánok megölésének túlnyújtott története van-e olyan jó, mint a várakozás, ami övezte ezt a 200 milliós projektet?

Miért az év filmje?

A filmzene és a mű felütése tanítani való. Oklahomában, a huszadi század elején, szó szerint a semmi közepén, egy vegetációra kárhoztatott indián oázisban hirtelen rengeteg olajat találnak, így kőgazdagok lesznek a helyiek. Ellepik az utakat az olajipari munkások, a sportkocsik és a drága ruhák. Remekül bemutatja a film, hogy mennyire nincs kultúrája ennek a természet közeli kis közösségnek a hirtelen jött jóllét feldolgozására. Látványosan szórják a pénzt és a kapzsi odatelepült fehérek ki is használják a tudatlanságukat és a végtelen naivitásukat.

A színészi játék terén el leszünk kényeztetve. DiCaprio, a nem túl iskolázott, de annál ambiciózusabb, indián családba beházasodó helyiként remekel, mint mindig, ha Scorsese mester vezényli. De Niro saját machinátori, antagonista játékát a kisujjából kirázza. Érik is neki egy újabb Oscar annyi mellőzött év után. Ami viszont az igazi meglepetés, az a főhős feleségét alakító Lily Gladstone, aki velőtrázóan hiteles. Mindent elhiszünk neki: a helykeresését a tradíciók és a kapitalista világ közt, a valós paranoiáját és a férje iránti szeretetét is. A díszletek, kosztümök, ahogy elvárható egy ilyen gigaköltségvetésű mozinál tökéletesek. A kissé didaktikus vége monológokat leszámítva a párbeszédek se könyvízűek. A valós események filmjeinek szerelmesei nem fognak csalódni ebben a mega indián film tablóban.

Miért kis csalódás?

Hiába a remek alapanyag, a rendezőzseni, ahogy az Ír esetében is, sajnos nagyon beleszeretett a történetbe és a tévés filmes környezet, lehetőségek oltárán feláldozta kissé saját alkotását. A mű hossza nem tévedés 3 és fél óra, ami főleg a túlzottan kibontott végkifejletnél már-már zavaró. A bírósági tárgyalás szinte idegen test a filmben. Emellett, ahogy a legutóbbi filmjénél, itt is nagy kérdés kell-e mindent elmagyarázni, ilyen szinten a szájunkba rágni. Miközben az indiánok szervezett legyilkolását követjük végig az olajvagyonért, valahogy nem tudjuk néha eldönteni, hogy mennyire szabad nekünk ebben részt vennünk lelkiekben. a kevesebb több lett volna.

A Megfojtott virágok egy túlnyújtott kis gyöngyszeme az évnek, amely túlságosan is ügyel a részletekre, így az összkép nem lesz klasszikus (pont úgy, mint anno az Aviatornál), ahol Robert De Niro végre újra Oscar gyanús (lásd legutóbb az Írnél) és ahol a történelmi filmek szerelmesei sem fognak csalódni. Soha rosszabb filmélményt, a tévés streaming közegben igazi telitalálat lesz, de a mozivásznon is megállja a helyét ez a régi vágású darab. Christopher Nolannal nagy meccs lesz majd az Oscarért Scorsesenek, de akármi lesz is, maradunk őszinte hívei mester. Jó egészséget kívánok Ez az olajgőzős indiántánc kiváló a hibái ellenére is. „Ez jó mulatság, férfi munka volt.”

Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez

Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.

A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.

Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.

John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?