A halott indián a jó indián?
- Dátum: 2023.11.25., 04:36
- Vass Attila
- dráma, film, indián, kritika, Scorsese, streaming, történelmi film
Martin Scorsese 80 fele közelítve sem lassít. A filmes pályája két vezetőszínészével Robert De Niroval és Leonardo DiCaprioval karöltve elhozták nekünk minden idők legnagyobb műgonddal levezényelt könyvbestsellerből streamingre gyártott valós események ihlette filmjét, a Megfojtott virágokat. A sztori most már mindenkinek ismerős. A kérdés csak az, hogy az olajmágnás múlt század elejei Oklahoma-i indiánok megölésének túlnyújtott története van-e olyan jó, mint a várakozás, ami övezte ezt a 200 milliós projektet?
Miért az év filmje?

A filmzene és a mű felütése tanítani való. Oklahomában, a huszadi század elején, szó szerint a semmi közepén, egy vegetációra kárhoztatott indián oázisban hirtelen rengeteg olajat találnak, így kőgazdagok lesznek a helyiek. Ellepik az utakat az olajipari munkások, a sportkocsik és a drága ruhák. Remekül bemutatja a film, hogy mennyire nincs kultúrája ennek a természet közeli kis közösségnek a hirtelen jött jóllét feldolgozására. Látványosan szórják a pénzt és a kapzsi odatelepült fehérek ki is használják a tudatlanságukat és a végtelen naivitásukat.
A színészi játék terén el leszünk kényeztetve. DiCaprio, a nem túl iskolázott, de annál ambiciózusabb, indián családba beházasodó helyiként remekel, mint mindig, ha Scorsese mester vezényli. De Niro saját machinátori, antagonista játékát a kisujjából kirázza. Érik is neki egy újabb Oscar annyi mellőzött év után. Ami viszont az igazi meglepetés, az a főhős feleségét alakító Lily Gladstone, aki velőtrázóan hiteles. Mindent elhiszünk neki: a helykeresését a tradíciók és a kapitalista világ közt, a valós paranoiáját és a férje iránti szeretetét is. A díszletek, kosztümök, ahogy elvárható egy ilyen gigaköltségvetésű mozinál tökéletesek. A kissé didaktikus vége monológokat leszámítva a párbeszédek se könyvízűek. A valós események filmjeinek szerelmesei nem fognak csalódni ebben a mega indián film tablóban.

Miért kis csalódás?
Hiába a remek alapanyag, a rendezőzseni, ahogy az Ír esetében is, sajnos nagyon beleszeretett a történetbe és a tévés filmes környezet, lehetőségek oltárán feláldozta kissé saját alkotását. A mű hossza nem tévedés 3 és fél óra, ami főleg a túlzottan kibontott végkifejletnél már-már zavaró. A bírósági tárgyalás szinte idegen test a filmben. Emellett, ahogy a legutóbbi filmjénél, itt is nagy kérdés kell-e mindent elmagyarázni, ilyen szinten a szájunkba rágni. Miközben az indiánok szervezett legyilkolását követjük végig az olajvagyonért, valahogy nem tudjuk néha eldönteni, hogy mennyire szabad nekünk ebben részt vennünk lelkiekben. a kevesebb több lett volna.
A Megfojtott virágok egy túlnyújtott kis gyöngyszeme az évnek, amely túlságosan is ügyel a részletekre, így az összkép nem lesz klasszikus (pont úgy, mint anno az Aviatornál), ahol Robert De Niro végre újra Oscar gyanús (lásd legutóbb az Írnél) és ahol a történelmi filmek szerelmesei sem fognak csalódni. Soha rosszabb filmélményt, a tévés streaming közegben igazi telitalálat lesz, de a mozivásznon is megállja a helyét ez a régi vágású darab. Christopher Nolannal nagy meccs lesz majd az Oscarért Scorsesenek, de akármi lesz is, maradunk őszinte hívei mester. Jó egészséget kívánok Ez az olajgőzős indiántánc kiváló a hibái ellenére is. „Ez jó mulatság, férfi munka volt.”
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.