Menü

A halott indián a jó indián?

Martin Scorsese 80 fele közelítve sem lassít. A filmes pályája két vezetőszínészével Robert De Niroval és Leonardo DiCaprioval karöltve elhozták nekünk minden idők legnagyobb műgonddal levezényelt könyvbestsellerből streamingre gyártott valós események ihlette filmjét, a Megfojtott virágokat. A sztori most már mindenkinek ismerős. A kérdés csak az, hogy az olajmágnás múlt század elejei Oklahoma-i indiánok megölésének túlnyújtott története van-e olyan jó, mint a várakozás, ami övezte ezt a 200 milliós projektet?

Miért az év filmje?

A filmzene és a mű felütése tanítani való. Oklahomában, a huszadi század elején, szó szerint a semmi közepén, egy vegetációra kárhoztatott indián oázisban hirtelen rengeteg olajat találnak, így kőgazdagok lesznek a helyiek. Ellepik az utakat az olajipari munkások, a sportkocsik és a drága ruhák. Remekül bemutatja a film, hogy mennyire nincs kultúrája ennek a természet közeli kis közösségnek a hirtelen jött jóllét feldolgozására. Látványosan szórják a pénzt és a kapzsi odatelepült fehérek ki is használják a tudatlanságukat és a végtelen naivitásukat.

A színészi játék terén el leszünk kényeztetve. DiCaprio, a nem túl iskolázott, de annál ambiciózusabb, indián családba beházasodó helyiként remekel, mint mindig, ha Scorsese mester vezényli. De Niro saját machinátori, antagonista játékát a kisujjából kirázza. Érik is neki egy újabb Oscar annyi mellőzött év után. Ami viszont az igazi meglepetés, az a főhős feleségét alakító Lily Gladstone, aki velőtrázóan hiteles. Mindent elhiszünk neki: a helykeresését a tradíciók és a kapitalista világ közt, a valós paranoiáját és a férje iránti szeretetét is. A díszletek, kosztümök, ahogy elvárható egy ilyen gigaköltségvetésű mozinál tökéletesek. A kissé didaktikus vége monológokat leszámítva a párbeszédek se könyvízűek. A valós események filmjeinek szerelmesei nem fognak csalódni ebben a mega indián film tablóban.

Miért kis csalódás?

Hiába a remek alapanyag, a rendezőzseni, ahogy az Ír esetében is, sajnos nagyon beleszeretett a történetbe és a tévés filmes környezet, lehetőségek oltárán feláldozta kissé saját alkotását. A mű hossza nem tévedés 3 és fél óra, ami főleg a túlzottan kibontott végkifejletnél már-már zavaró. A bírósági tárgyalás szinte idegen test a filmben. Emellett, ahogy a legutóbbi filmjénél, itt is nagy kérdés kell-e mindent elmagyarázni, ilyen szinten a szájunkba rágni. Miközben az indiánok szervezett legyilkolását követjük végig az olajvagyonért, valahogy nem tudjuk néha eldönteni, hogy mennyire szabad nekünk ebben részt vennünk lelkiekben. a kevesebb több lett volna.

A Megfojtott virágok egy túlnyújtott kis gyöngyszeme az évnek, amely túlságosan is ügyel a részletekre, így az összkép nem lesz klasszikus (pont úgy, mint anno az Aviatornál), ahol Robert De Niro végre újra Oscar gyanús (lásd legutóbb az Írnél) és ahol a történelmi filmek szerelmesei sem fognak csalódni. Soha rosszabb filmélményt, a tévés streaming közegben igazi telitalálat lesz, de a mozivásznon is megállja a helyét ez a régi vágású darab. Christopher Nolannal nagy meccs lesz majd az Oscarért Scorsesenek, de akármi lesz is, maradunk őszinte hívei mester. Jó egészséget kívánok Ez az olajgőzős indiántánc kiváló a hibái ellenére is. „Ez jó mulatság, férfi munka volt.”

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.

Az ember, aki az USA-ban született

Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.