Egyedül karácsonykor

Bizony vannak, akik az ünnepet nem szerettei körében töltik, hanem egyedül. Ha a gyermekünk külföldön él és nem tud hazautazni, vagy valamelyik szülőnk dolgozik külföldön és nélküle ünneplünk, vagy a testvérünk, esetleg barátaink költöztek messze, sajnos alakulhat úgy, hogy az ünnepeket nem tudjuk együtt tölteni.

A testvérem messzebb él, nem tud minden karácsonykor hazautazni, sajnos meg kell érteni, hogy számos tényező közrejátszik abban, mikor hagyhatunk ott csapot-papot és utazhatunk haza családunkhoz. Van, hogy ez nem sikerül. Vagy nem karácsonykor sikerül. Ettől még senki sincs egyedül és senkinek sem kell magányosnak éreznie magát, az ő ünnepi időszakuk is csodálatos lehet.

Az ünnep azok nélkül, akik már nem érhették meg a karácsonyt, mérhetetlenül fájdalmas lehet, a szomorúság, a gyász ilyenkor felerősödik.

Elhunyt családtagjainkra szeretettel gondolunk, talán mosolyogva emlegetjük őket, talán az utolsó közös karácsonyról mesélünk, talán inkább magányba burkolódzunk, mert mély és friss gyász van bennünk, egy azonban biztos: a karácsony a szív és a szeretet ünnepe, és a szív érzi, hogy azok is ott vannak velünk a karácsonyfa körül, akiket a szemünkkel ugyan nem láthatunk, szívünkben mégis ott vannak. Ez megkérdőjelezhetetlen és vitathatatlan igazság. Ott vannak. Hiszen tudjuk, érezzük.

Örülök, hogy újságíró vagyok és nem televíziós, mert az író ilyenkor felállhat és kimehet megtörölni a szemeit, ahogy én is teszem.

Folytatom a gondolataim és visszakanyarodnék arra, hogy amikor valaki egyedül tölti a karácsonyt, az nem jelenti feltétlen mindig azt, hogy számára szomorú és "fekete" az ünnep és sajnálni kell. Az egyedüllétnek vannak előnyei is, s tulajdonképpen remek lehetőség arra, hogy a saját örömünkre cselekedjünk, olyat csináljunk, amiben örömünket lelhetjük.

Az egyedül töltött karácsonynak nem kell csillogás nélkül eltelnie. Rengeteg dolgot csinálhatunk egyedül ezen az ünnepi napon.

Ha van kedvünk teszünk ki fényfüzért, ha nem akarjuk, nem. Ha kapcsolunk karácsonyi zenét, mi döntjük el, mit mikor és meddig, senki sem szól bele.

Egyedül nincs kapkodás, készülődési stressz. Egyedül az is hangulatos, ha sétálunk egyet valamelyik adventi vásárban, vagy megnézünk a templomban egy pásztorjátékot, éjféli misét.

Olvashatunk egy könyvet, nézhetünk egy filmet, főzhetünk valami kedvünkre való finomságot, elmehetünk önkénteskedni és/vagy vihetünk adományokat az arra rászorulóknak. A lényeg, hogy a gondolkodásmódunkon változtassunk.

Azt hiszem az ünnepeket el lehet tölteni egyedül is békében és örömben, megelégedéssel, boldogságban, ahogy óriási társaságban is, kötelező vacsorán, nagy családi rokonsággal - feszélyezetten, veszekedésekkel, sértődésekkel, magányosan.