Reggae idők mozija
A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik elsőszámú alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásba bevonták a családot is, olyannyira, hogy az egykori felesége egyenesen producerként szólt bele a dolgokba. Ez sajnos nem volt jó hatással a kész műre. Túlon-túl visszafogott és biztonsági lett. A One Love a polgárháború kapujában tébláboló 76-os Jamaicában kezdi meg az utazását. Lesz itt minden: főhős elleni merénylet, világhírnév és nagy adag vallási áthallás, békekoncert és miegymás.

Amikor kijöttem a filmtől Bohém rapszódia (a megasiker ál Queen film) hangulatba kerültem. A zene itt is nagyon magával ragadott, áradt belőle a korhangulat, de valahogy nem hagyott nyugodni, hogy ebből a vászonért kiáltó sztoriból sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Persze, mint nagy zenerajongó, először védtem a kész filmet, hiszen tényleg bő 100 percbe ennél sokkal több nem fért volna bele dinamikus eseményként. A kötelező elemek megvannak, de a One Love nem bír el a főhőse komplex életével, helyette egy állandóan cigiző (most naiv vagyok) már-már mindent megbocsájtó istenséget fabrikál belőle. A bandája pedig a füstfelhőjük mögül is követi a kapitányát, az egészen világon át.

Külön plusz pont a korhű díszletekért, a ruhákért, sajnos ebből a miliőből kissé kilógott nekem a színészek beszéde. Üdvözlöm a szinkront, de nyilván esélyük se volt a jamaicai angol(szerűséget) visszaadni. Azonban maradjunk a tényeknél. Marley nagyon hamar egy ritka betegségben hunyt el, mindösszesen 36 évesen. Az Exodus album vitathatatlanul korszakalkotó darabja a zenetörténelemnek. Persze egy életszerűbb, jobban kibontott életrajzi filmet megérdemeltünk volna, de most szándékosan csak erre futotta a készítőktől. Ennek is lehet örülni és egy mozijegyet megér. Azonban a várt katarzis garantáltan el fog maradni a nézőkben. A One Love viszont remek alkalom, hogy elővegyük a zenész lemezeit. Tehát a rend kedvéért a végső ítéletünk: jó sztori, közepes film, remek hangulat és reggae, reggae, reggae.
Vér, hit és blues
A 2025-ben bemutatott, angolul Sinners címen futó Bűnösöket lehetetlen egyetlen műfajba beszorítani. Egyszerre történelmi lenyomat, karakterközpontú dráma és vérben úszó horror, amelynek minden dobbanása a bluesból táplálkozik. Ryan Coogler alkotása felépít egy világot, amit aztán könyörtelenül darabokra szed, miközben végig ott zakatol a kérdés, hogy az összeomlás mögött fellelhető-e a megváltás ígérete.
Jelszavaink valának: hit és barátság
Andy Weir (Mentőexpedició) író új könyve nem akármilyen morális és sci-fi kérdéseket boncolgatott. A megfilmesítése nagy költségvetéssel nem is volt kérdés. Ezúttal a kihűlés szélén álló Nap miatti apokalipszist csak a karizmatikus biológus (Ryan Gosling - Drive, Kaszkadőr, Barbie) vezette kutatással kerülhetjük el, amelynek része egy űrküldetés is, ahol nem akármilyen kalandok és útitárs vár az asztronautákra. Remek sci-fit, sokszínű zenét és igazi vizuális parádét ígért az életigenlő A Hail Mary-küldetés.
Három generáció, egy közös újrakezdés
Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.