Menü

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik elsőszámú alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásba bevonták a családot is, olyannyira, hogy az egykori felesége egyenesen producerként szólt bele a dolgokba. Ez sajnos nem volt jó hatással a kész műre. Túlon-túl visszafogott és biztonsági lett. A One Love a polgárháború kapujában tébláboló 76-os Jamaicában kezdi meg az utazását. Lesz itt minden: főhős elleni merénylet, világhírnév és nagy adag vallási áthallás, békekoncert és miegymás.

Amikor kijöttem a filmtől Bohém rapszódia (a megasiker ál Queen film) hangulatba kerültem. A zene itt is nagyon magával ragadott, áradt belőle a korhangulat, de valahogy nem hagyott nyugodni, hogy ebből a vászonért kiáltó sztoriból sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Persze, mint nagy zenerajongó, először védtem a kész filmet, hiszen tényleg bő 100 percbe ennél sokkal több nem fért volna bele dinamikus eseményként. A kötelező elemek megvannak, de a One Love nem bír el a főhőse komplex életével, helyette egy állandóan cigiző (most naiv vagyok) már-már mindent megbocsájtó istenséget fabrikál belőle. A bandája pedig a füstfelhőjük mögül is követi a kapitányát, az egészen világon át.

Külön plusz pont a korhű díszletekért, a ruhákért, sajnos ebből a miliőből kissé kilógott nekem a színészek beszéde. Üdvözlöm a szinkront, de nyilván esélyük se volt a jamaicai angol(szerűséget) visszaadni. Azonban maradjunk a tényeknél. Marley nagyon hamar egy ritka betegségben hunyt el, mindösszesen 36 évesen. Az Exodus album vitathatatlanul korszakalkotó darabja a zenetörténelemnek. Persze egy életszerűbb, jobban kibontott életrajzi filmet megérdemeltünk volna, de most szándékosan csak erre futotta a készítőktől. Ennek is lehet örülni és egy mozijegyet megér. Azonban a várt katarzis garantáltan el fog maradni a nézőkben. A One Love viszont remek alkalom, hogy elővegyük a zenész lemezeit. Tehát a rend kedvéért a végső ítéletünk: jó sztori, közepes film, remek hangulat és reggae, reggae, reggae.

Agatha Christie - Az Alibi

Az angol címmel megjelent Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása. Az alkotás magyarul Az Alibi címet kapta, és alapvető témája az ártatlanság pszichológiája, valamint az ehhez való emberi viszony. Mindezt pedig már egy sokszor látott gazdag brit családon keresztül mutatja be a sorozat, jó néhány helyen modernizálva a történetet.

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany Pálma-díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulat. Lássuk a részleteket.

A periféria – Sorozatkritika

Lisa Joy és Jonathan Nolan viszonylag új sorozata, A periféria, William Gibson regényének alapjaira épül. A Periféria egy igazi keményvonalas sci-fi, rengeteg összetett történettel, csavarral. A sorozat világa egyszerre nyomasztó és izgalmas, a szereplői pedig emlékezetesek. A történet elejétől a végéig összetett, de a végére szinte minden összeáll.

Szükségünk van a méhészekre

Jason Statham (Feláldozhatók, Meg, Szállító) kivételesen egy egész szórakoztató projektbe repít minket, ahol kedvelt izomarcunk szupertitkos ex-katonaként (mi másként?) rendet tesz a gonosz hackerek közt. Ezt a koncepciót karolta fel a szebb napokat is látott rendező, David Ayer (Nehéz idők, Harag, Öngyilkos osztag). A főhősünk rezzenéstelen brit faarccal jön, lát és igazságot oszt. Az év B-filmje vagy aktuális maró társadalomkritika sok bunyóval? Nézzük a részleteket.