Menü

Flegmatikus személyiség jellemzői

A flegmatikus személyiség konfliktuskerülő, nyugalmas, rohanástól és feszültségektől mentes életmódot folytat, s mindent elkövet azért, hogy ezt meg is őrizze. Soha nem száll szembe senkivel, egyszerűen csak úgy alakítja az életét, ahogy az neki jó legyen.

Éppen ezért semmi értelme vele harcolni, vagy győzködni olyasmi miatt, amihez egyébként semmi kedve, mert azt sosem fogja megtenni. S pont az ilyen helyzetekben kerül előtérbe az, mennyire konok, makacs és önfejű.

A flegmatikus személyiség jellemzői

A flegmatikusok legfontosabb jellemzője, hogy a békére törekszenek. Nem harcolnak érte, hanem az egészlényükkel azt képviselik. Ennek legfontosabb eszköze a befelé fordulás, megfigyelő szemlélődés és borúlátás.

Ugyan nem a legpozitívabb emberek, de összeszedettek, nyugodtak, higgadtak, türelmesek és kiegyensúlyozottak, hasonlóan a melankolikusokhoz.

Alapvetően visszafogottak, nem igazán terhelik túl magukat, s pont ezért ritkán jelenik meg náluk a stressz. Inkább egyfajta könnyedség és lazaság jellemzi őket, aminek következtében az életük mindenféle szélsőséges tapasztalatoktól is mentes.

A flegmatikus habitus (illetve az elkerülő konfliktuskezelés) az önbecsapás magasiskolája. Mikor az elmenekülünk az érzéseink, a kihívásaink és az erőfeszítésink elől, akkor csupán időben toljuk el a nehézségekkel való szembenézést, de a megoldás ettől nem fog megnyilvánulni az életünkben, ahhoz cselekedni kell.

Akik csak ésszel akarják megoldani az életüket, felülírandó az érzéseiket, azok is menekülnek, flegmatikus viselkedést mutatnak, mert konkrétan a múltbeli fájdalmaik elől menekülnek. Jobb híján tolják maguk előtt a nehézségeiket, mert nem tudnak velük mit kezdeni.

Az flegmatikus embereknek ambróziaként hat minden olyan gondolat, mely a múlt nélküli életről regél. Mert csak a jelennel szeretnek foglalkozni. Nem akarnak foglalkozni a múlttal, sem a jövővel. Éppen ezért többnyire mindent elkerülnek, ami ezeket a felszínre hozhatja az életükben, jót s rosszat egyaránt.

Amikor elkerüljük az életünk rázós pillanatait, az pontosan olyan, mint amikor a szőnyeg alá sepert szemetet kerülgetjük a nagyszobában. Ha nem látjuk azt, amit az emberek kerülgetnek, akkor azt hinnénk, hogy megőrültek. Olyan lesz az életünk, mint egy dimbes-dombos területen a mindennapok közlekedése.

Személyiségének lényege a munkájában is megnyilvánul. Hozzáértő, szorgalmas, kitartó munkavégző, jól viseli a terhelést és a monotóniát.

Sokoldalú, békés és barátságos munkatárs. Együttműködő csapattag, aki kerüli az összetűzéseket és áthidalja a nézeteltéréseket. Halk szavú, eszes, problémák esetén megtalálja a könnyű megoldást.

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?