Flegmatikus személyiség jellemzői
- Dátum: 2024.03.11., 17:52
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- együttműködés, energia, érzékenység, fájdalom, flegmatikus, jövőorientáció, változás
A flegmatikus személyiség konfliktuskerülő, nyugalmas, rohanástól és feszültségektől mentes életmódot folytat, s mindent elkövet azért, hogy ezt meg is őrizze. Soha nem száll szembe senkivel, egyszerűen csak úgy alakítja az életét, ahogy az neki jó legyen.
Éppen ezért semmi értelme vele harcolni, vagy győzködni olyasmi miatt, amihez egyébként semmi kedve, mert azt sosem fogja megtenni. S pont az ilyen helyzetekben kerül előtérbe az, mennyire konok, makacs és önfejű.
A flegmatikus személyiség jellemzői

A flegmatikusok legfontosabb jellemzője, hogy a békére törekszenek. Nem harcolnak érte, hanem az egészlényükkel azt képviselik. Ennek legfontosabb eszköze a befelé fordulás, megfigyelő szemlélődés és borúlátás.
Ugyan nem a legpozitívabb emberek, de összeszedettek, nyugodtak, higgadtak, türelmesek és kiegyensúlyozottak, hasonlóan a melankolikusokhoz.
Alapvetően visszafogottak, nem igazán terhelik túl magukat, s pont ezért ritkán jelenik meg náluk a stressz. Inkább egyfajta könnyedség és lazaság jellemzi őket, aminek következtében az életük mindenféle szélsőséges tapasztalatoktól is mentes.
A flegmatikus habitus (illetve az elkerülő konfliktuskezelés) az önbecsapás magasiskolája. Mikor az elmenekülünk az érzéseink, a kihívásaink és az erőfeszítésink elől, akkor csupán időben toljuk el a nehézségekkel való szembenézést, de a megoldás ettől nem fog megnyilvánulni az életünkben, ahhoz cselekedni kell.
Akik csak ésszel akarják megoldani az életüket, felülírandó az érzéseiket, azok is menekülnek, flegmatikus viselkedést mutatnak, mert konkrétan a múltbeli fájdalmaik elől menekülnek. Jobb híján tolják maguk előtt a nehézségeiket, mert nem tudnak velük mit kezdeni.
Az flegmatikus embereknek ambróziaként hat minden olyan gondolat, mely a múlt nélküli életről regél. Mert csak a jelennel szeretnek foglalkozni. Nem akarnak foglalkozni a múlttal, sem a jövővel. Éppen ezért többnyire mindent elkerülnek, ami ezeket a felszínre hozhatja az életükben, jót s rosszat egyaránt.

Amikor elkerüljük az életünk rázós pillanatait, az pontosan olyan, mint amikor a szőnyeg alá sepert szemetet kerülgetjük a nagyszobában. Ha nem látjuk azt, amit az emberek kerülgetnek, akkor azt hinnénk, hogy megőrültek. Olyan lesz az életünk, mint egy dimbes-dombos területen a mindennapok közlekedése.
Személyiségének lényege a munkájában is megnyilvánul. Hozzáértő, szorgalmas, kitartó munkavégző, jól viseli a terhelést és a monotóniát.
Sokoldalú, békés és barátságos munkatárs. Együttműködő csapattag, aki kerüli az összetűzéseket és áthidalja a nézeteltéréseket. Halk szavú, eszes, problémák esetén megtalálja a könnyű megoldást.
Meddig tartanak az újévi fogadalmaink? – A lelkesedéstől a feladásig
Az új év kezdetével emberek milliói tesznek fogadalmat: egészségesebben élnek, többet mozognak, kevesebbet halogatnak, pénzt takarítanak meg vagy új készségeket sajátítanak el. Január első napjaiban a motiváció szinte tapintható.
Újévi babonák – Mit tegyünk (és mit ne), hogy szerencsés legyen az évünk?
Az újév kezdete évszázadok óta különleges jelentőséggel bír: sok kultúrában úgy tartják, hogy az év első napján tett cselekedetek, elfogyasztott ételek és kimondott szavak meghatározzák az előttünk álló tizenkét hónap sorsát.
Most? Most!
Az újévnek van egy furcsa szava, ami ilyenkor mindent áthat: most. Nem holnap, nem majd ha jobb lesz a helyzet, nem ha több időm lesz – hanem most.
Mihez kezdhetünk a porfogó karácsony ajándékokkal?
Van az úgy, hogy már a csomagolásból tudjuk, hogy nem fogunk használni egy karácsonyi meglepetést. Az ünnepi ajándékok többnyire elérik a céljukat, ám az első lelkesedés után gyorsan a feledés homályába vesznek. Felmerül a kérdés, hogy az egész folyamat inkább csak egy korábbi varázsát vesztett megszokás, vagy valóban van még értelme azoknak a tárgyaknak, amelyeket az év végén kapunk.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.