Menü

Agatha Christie - Az Alibi

Az angol címmel megjelent Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása. Az alkotás magyarul Az Alibi címet kapta, és alapvető témája az ártatlanság pszichológiája, valamint az ehhez való emberi viszony. Mindezt pedig már egy sokszor látott gazdag brit családon keresztül mutatja be a sorozat, jó néhány helyen modernizálva a történetet.

Miről szól?

Az Argyll család mindentől távol, egy hatalmas házban él öt adoptált gyerekkel, az anya, Rachel irányítása alatt. Látszólag minden adott a “nagy boldog család” feelinghez, valami mégis félresiklik. A családanyát 1954 karácsonyán meggyilkolják, a gyilkossággal pedig az egyik fiút (a család fekete bárányát) gyanúsítják. A “zűrös gyerek” Jack hiába hangoztatja ártatlanságát, senki sem hisz neki, de mivel még a tárgyalás előtt meghal a börtönben (zavaros körülmények között), a bűnössége hivatalosan sosem kerül megállapításra. Az életben maradtak ezután megpróbálják feldolgozni a történeteket.

Másfél év elteltével a gyerekek és a házvezetőnő épp az idős apa, Leo, új esküvőjére készülnek, amikor betoppan egy hívatlan vendég, Dr. Calgary – a tanú – aki a gyilkosság estéjére alibit tud biztosítani a fiúnak. A családfő ugyan nem hisz neki, de azért Dr. Calgary-nek mégis sikerül elhinteni a kételyt a családtagok között. Igazat mond-e a hirtelen felbukkant idegen, miután annyi sarlatán zaklatta már a családot? Ha Jack-nek biztos alibije volt, akkor ki a valódi gyilkos? Hogyan tudott ennyi ideig együtt élni a bűnével? És hogyan tud a család megbirkózni a gondolattal, hogy talán még mindig közöttük él az elkövető?

Valóban ártatlan?

A sorozat az ártatlanság/bűnösség pszichológiáját veszi górcső alá. A családtagok visszaemlékezéseiből lassan kibontakozik a dráma. Kiderül, hogy szinte mindenkinek lett volna indítéka megszabadulni a rideg, zsarnoki „anyától”, nem nagy meglepetésre mindenkinek van valamilyen negatív érzése a másikkal szemben. A bizonytalanság, a gyanakvás, és az egymás elleni távolságtartás befészkeli magát a szereplők tudatába. A csendes felszín alatt megbúvó konfliktusok, féltékenység, gyűlölet, szeretetéhség, kapzsiság, eltitkolt szerelmek napvilágra kerülnek.

A sztori játszik az olyan gondolatokkal, hogy hogyan viszonyulunk az ártatlanságát hangoztató bűnöshöz. Akarjuk-e egyáltalán valamiféle örökké vett igazság kiderülését, valamint, hogy mitől lesz valaki bűnös az életben. Majd mihez kezdünk önmagunk igazságával? A karakterek közül senki sem egyértelműen jó vagy rossz, mindenkinek van ilyen és olyan oldala is, ami sokat árnyal az összképen. Persze vannak rossz, és kegyetlen karakterek, mint a tolószékes Philip, viszont a mögöttes motivációk, indítékok mindenhol érthetőek.

A szereplőgárdából Anthony Boyle, Christian Cooke, és Anna Chancellor lehet ismerős hasonló sorozatokból. Azonban annyira nem ismert nevek, különösen Magyarországon, viszont Az Alibiben történő alakításuk teljesen hiteles. Érdekesség, hogy a sarkkutatót alakító Luke Treadway karaktere Dr. Calgary sokat változik, számomra furcsa volt, hogy a sápadt, hófehér karakterből a végére inkább egy pánikbeteg, labilis karaktert kaptunk, viszont a sápadtság teljesen elveszett, úgymond a karakter néhány nap alatt elég gyors külső változásokon ment keresztül.

Nyomasztó atmoszféra

A minisorozat atmoszférája borzongatóan jó. Remekül visszahozza az 50-es évek hangulatát, és a feszültség is szinte tapintható minden jelenetben. A korábbi filmek/sorozatok inkább a krimi jelleget domborították ki a regényekből, addig ez az újabb vonulat már a drámát, a szereplők belső motivációit, jellemét helyezi előtérbe. A baljóslatú hangulatot, lassított és közeli felvételekkel, valamint a szereplők elszigetelt bemutatásával teremtik meg. Egyes jeleneteket pedig újra és újra lejátszanak, csak éppen mindig valaki más szemszögéből látjuk az eseményeket. Nézőként átéljük ugyanazon történéseket többször is, csak mindig más-más karakterek szemszögéből A környezet és a fényképezés lenyűgözően szép. A forgatási helyszínt egy 18. században épült skót kastély biztosította, amely remek hátteret a képi világhoz.

A sorozat a végére a gyilkosságokat (mert több is történik) nem egy konkrét szereplőn keresztül fedi fel, hanem amolyan közös munka lesz belőle. Mondhatni, hogy mindenkinek szerepe van abban, hogy a történet úgy végződött, ahogy azt az alkotás bemutatja. A lezárását nem részletezném, de zseniális, és ötletes az ahogyan lezárul a történet. Habár annyit hozzátennék, hogy elég sokkoló lehet.

Összességében az Agatha Christie - Az alibi című alkotás egy borzasztóan korhű és jól összerakott sorozat (már megint) egy gazdag brit család intrikus világáról. A mögöttes mondanivaló pedig egyértelműen a bűnösség kérdése, hogyan viszonyulunk ahhoz, aki hibázik. A hibák tömkelege vezet bűncselekményekhez is? Adódik a kérdés, hogy miért jó kideríteni az igazságot, vagy, hogy éppen mindenki csak távolról tűnik segítőkésznek. Remek gondolatokat vet fel a sztori, a képi világ és az alakítások is hitelesek, a lezárás pedig különösen jó, csak ajánlani tudom.

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik kiemelt alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásban bevonták a családot is. Remekmű született, vagy csak egy újabb zenei film a rajongóknak sablon elemekből és rengeteg klisével? Utánajártunk.

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany Pálma-díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulat. Lássuk a részleteket.

A periféria – Sorozatkritika

Lisa Joy és Jonathan Nolan viszonylag új sorozata, A periféria, William Gibson regényének alapjaira épül. A Periféria egy igazi keményvonalas sci-fi, rengeteg összetett történettel, csavarral. A sorozat világa egyszerre nyomasztó és izgalmas, a szereplői pedig emlékezetesek. A történet elejétől a végéig összetett, de a végére szinte minden összeáll.

Szükségünk van a méhészekre

Jason Statham (Feláldozhatók, Meg, Szállító) kivételesen egy egész szórakoztató projektbe repít minket, ahol kedvelt izomarcunk szupertitkos ex-katonaként (mi másként?) rendet tesz a gonosz hackerek közt. Ezt a koncepciót karolta fel a szebb napokat is látott rendező, David Ayer (Nehéz idők, Harag, Öngyilkos osztag). A főhősünk rezzenéstelen brit faarccal jön, lát és igazságot oszt. Az év B-filmje vagy aktuális maró társadalomkritika sok bunyóval? Nézzük a részleteket.