Agatha Christie - Az Alibi
- Dátum: 2024.03.28., 03:23
- Szabó Máté
- család, gyilkosság, kritika, sorozat, thriller
Az angol címmel megjelent Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása. Az alkotás magyarul Az Alibi címet kapta, és alapvető témája az ártatlanság pszichológiája, valamint az ehhez való emberi viszony. Mindezt pedig már egy sokszor látott gazdag brit családon keresztül mutatja be a sorozat, jó néhány helyen modernizálva a történetet.
Miről szól?
Az Argyll család mindentől távol, egy hatalmas házban él öt adoptált gyerekkel, az anya, Rachel irányítása alatt. Látszólag minden adott a “nagy boldog család” feelinghez, valami mégis félresiklik. A családanyát 1954 karácsonyán meggyilkolják, a gyilkossággal pedig az egyik fiút (a család fekete bárányát) gyanúsítják. A “zűrös gyerek” Jack hiába hangoztatja ártatlanságát, senki sem hisz neki, de mivel még a tárgyalás előtt meghal a börtönben (zavaros körülmények között), a bűnössége hivatalosan sosem kerül megállapításra. Az életben maradtak ezután megpróbálják feldolgozni a történeteket.
Másfél év elteltével a gyerekek és a házvezetőnő épp az idős apa, Leo, új esküvőjére készülnek, amikor betoppan egy hívatlan vendég, Dr. Calgary – a tanú – aki a gyilkosság estéjére alibit tud biztosítani a fiúnak. A családfő ugyan nem hisz neki, de azért Dr. Calgary-nek mégis sikerül elhinteni a kételyt a családtagok között. Igazat mond-e a hirtelen felbukkant idegen, miután annyi sarlatán zaklatta már a családot? Ha Jack-nek biztos alibije volt, akkor ki a valódi gyilkos? Hogyan tudott ennyi ideig együtt élni a bűnével? És hogyan tud a család megbirkózni a gondolattal, hogy talán még mindig közöttük él az elkövető?
Valóban ártatlan?
A sorozat az ártatlanság/bűnösség pszichológiáját veszi górcső alá. A családtagok visszaemlékezéseiből lassan kibontakozik a dráma. Kiderül, hogy szinte mindenkinek lett volna indítéka megszabadulni a rideg, zsarnoki „anyától”, nem nagy meglepetésre mindenkinek van valamilyen negatív érzése a másikkal szemben. A bizonytalanság, a gyanakvás, és az egymás elleni távolságtartás befészkeli magát a szereplők tudatába. A csendes felszín alatt megbúvó konfliktusok, féltékenység, gyűlölet, szeretetéhség, kapzsiság, eltitkolt szerelmek napvilágra kerülnek.
A sztori játszik az olyan gondolatokkal, hogy hogyan viszonyulunk az ártatlanságát hangoztató bűnöshöz. Akarjuk-e egyáltalán valamiféle örökké vett igazság kiderülését, valamint, hogy mitől lesz valaki bűnös az életben. Majd mihez kezdünk önmagunk igazságával? A karakterek közül senki sem egyértelműen jó vagy rossz, mindenkinek van ilyen és olyan oldala is, ami sokat árnyal az összképen. Persze vannak rossz, és kegyetlen karakterek, mint a tolószékes Philip, viszont a mögöttes motivációk, indítékok mindenhol érthetőek.
A szereplőgárdából Anthony Boyle, Christian Cooke, és Anna Chancellor lehet ismerős hasonló sorozatokból. Azonban annyira nem ismert nevek, különösen Magyarországon, viszont Az Alibiben történő alakításuk teljesen hiteles. Érdekesség, hogy a sarkkutatót alakító Luke Treadway karaktere Dr. Calgary sokat változik, számomra furcsa volt, hogy a sápadt, hófehér karakterből a végére inkább egy pánikbeteg, labilis karaktert kaptunk, viszont a sápadtság teljesen elveszett, úgymond a karakter néhány nap alatt elég gyors külső változásokon ment keresztül.
Nyomasztó atmoszféra
A minisorozat atmoszférája borzongatóan jó. Remekül visszahozza az 50-es évek hangulatát, és a feszültség is szinte tapintható minden jelenetben. A korábbi filmek/sorozatok inkább a krimi jelleget domborították ki a regényekből, addig ez az újabb vonulat már a drámát, a szereplők belső motivációit, jellemét helyezi előtérbe. A baljóslatú hangulatot, lassított és közeli felvételekkel, valamint a szereplők elszigetelt bemutatásával teremtik meg. Egyes jeleneteket pedig újra és újra lejátszanak, csak éppen mindig valaki más szemszögéből látjuk az eseményeket. Nézőként átéljük ugyanazon történéseket többször is, csak mindig más-más karakterek szemszögéből A környezet és a fényképezés lenyűgözően szép. A forgatási helyszínt egy 18. században épült skót kastély biztosította, amely remek hátteret a képi világhoz.
A sorozat a végére a gyilkosságokat (mert több is történik) nem egy konkrét szereplőn keresztül fedi fel, hanem amolyan közös munka lesz belőle. Mondhatni, hogy mindenkinek szerepe van abban, hogy a történet úgy végződött, ahogy azt az alkotás bemutatja. A lezárását nem részletezném, de zseniális, és ötletes az ahogyan lezárul a történet. Habár annyit hozzátennék, hogy elég sokkoló lehet.
Összességében az Agatha Christie - Az alibi című alkotás egy borzasztóan korhű és jól összerakott sorozat (már megint) egy gazdag brit család intrikus világáról. A mögöttes mondanivaló pedig egyértelműen a bűnösség kérdése, hogyan viszonyulunk ahhoz, aki hibázik. A hibák tömkelege vezet bűncselekményekhez is? Adódik a kérdés, hogy miért jó kideríteni az igazságot, vagy, hogy éppen mindenki csak távolról tűnik segítőkésznek. Remek gondolatokat vet fel a sztori, a képi világ és az alakítások is hitelesek, a lezárás pedig különösen jó, csak ajánlani tudom.
Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez

Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?