Egy könyv jogainak védelme

Írtam egy könyvet, egy tudományos munkát, egy online cikket. Hogyan védjük meg az ötleteinket, és a szellemi jogainkat? Nem fogják ellopni az ötletemet? Mit tegyek, ha lemásolják a blogbejegyzésemet, kölcsönveszik az írásaim egy részét? Egyáltalán minek mekkora a súlya, a lopás az lopás, vagy nyilván egy cikk, nem egy kategóriába esik egy könyvvel? Ebben az írásban ezekre a kérdésekre kaphatunk válaszokat.

Az ötlet ellopása - Akkor ez most “copyright”?

Naiv dolog lenne azt hinni, hogy egy ötlet 100%-ig levédhető lenne. Te kitalálod, jön egy másik ember, aki megcsinálja kicsit másként és akkor az már egy másik ötlet. Azonban a gondolatok lényege amúgy is a kivitelezésben rejlik, abban, ki csinálja meg jobban, ki viszi sikerre. Ha kitaláltál egy új termék ötletet, azt nem lehet levédeni, de ha elkészítettél egy prototípust, azt már igen. Például a regényed ötletét nem lehet levédeni, de az elkészült regényt védi a szellemi jog.

Ha egy új terméket hoztál létre, azt szabadalmaztathatod vagy oltalmat kérhetsz rá, a formaterveket a dizájn-oltalom, a logódat, könyvek címét a védjegyoltalom védi. Szemben a szerzői joggal, ezek az oltalmak maguktól nem jönnek létre, hanem igényelni kell őket. Bővebben erről a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala oldalán olvashatunk. A szellemi jogi alkotások védelme a mű létrejöttekor keletkezik, ha például megírunk egy blogbejegyzést, egy könyvet, vagy megfest valaki egy képet azt onnantól kezdve védi a szerzői jogi törvény, ezt nem kell külön bejelenteni.

Mi a helyzet a tananyagokkal, a tudományos munkákkal, esetleg film forgatókönyvekkel? Ezek nem azonosak egy könyv elbírálásával. Hazánkban létezik egy önkéntes műnyilvántartás, ami jogi viták esetén elsőbbséget jelent, viszont védelmet nem biztosít például egy script esetén. Emiatt ilyen esetekben is marad a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, valamint filmek, forgatókönyvek esetén az NMHH tud információkat adni, de ők sajtótermékekkel, online újságokkal, valamint mozgóképpel foglalkoznak.

Mit tegyél, ha megsértették a szellemi jogaidat?

Összetett témakör ez, méghozzá nem is kicsit. Gyakorlatban először szóban/írásban érdemes beszélni, egyáltalán mit jelent a sértés, személyként kaptam sértést, szimplán ellopták egy írásomat, vagy csak közvetett módon, intézményi szinten hivatkoztak rám? Hivatalosan a dolog úgy néz ki, hogy ha felfedezem, hogy például valaki ellopta egy írásomat, akkor megkeresem az adott céget, felelős személyt, és megkérem, hogy 24 órán belül távolítsa el az általam írt tartalmat az oldaláról, különben maga is bűnrészessé válik. Valamint ez egyfajta emberi együttműködés is.

Igen ám, de mi van akkor ha én például egy cég sajtósa vagyok, közszereplőnek nem minősülök, de a nevemre és a pozícióra hivatkozhatnak, hiszen ez a munkám, ilyenkor lényegében véve semmi sem véd, ha tévesen mondok valamit, megsértek valakit például egy lap munkatársaként, akkor az hivatkozhatóvá válik több lap számára is. Elméletben ha megsértek egy nem közszereplőt, akkor azzal én is bűncselekményt követek el. Azonban a gyakorlat egészen más, lehet a felek nem is foglalkoznak vele, vagy az adott “sértés” lehet mindkét fél előnyére, hiszen lehet egyfajta reklám is, vagy csak mondják a magukét egymásnak egy rövid ideig aztán továbbállnak.

Honnan tudhatod, hogy „loptak” tőled?

A legbiztosabb megoldás a Google Alertset beállítani, ami figyelmeztet rá, ha valahol feltűnik a neved, a márkaneved, a blogod neve, a terméked neve, illetve minden egyéb szó, amit beállítottál. Amikor írsz egy új tartalmat, ide beteheted egy jellegzetes mondatát, és ha valahol feltűnik a neten, e-mail értesítést kapsz róla. Persze, ez sem tökéletes, hiszen mondjuk a “Szabó Máté” névre, vagy a “könyv jogai” kifejezésre nem nehéz kitalálni, hogy tömérdek találat van, a valódi lopás átláthatatlan.

Valamint a hivatkozások, de akár a lopás a digitális térben lehet az áldozat előnyére – bármilyen furcsán hangzik –, hiszen ez egyfajta reklám. Például egy olyan híres író, mint Frei Tamás, Grecsó Krisztián, vagy éppen Leiner Laura annyira ismertek, hogy ha önmagukat nem is tartják közszereplőnek, de valójában annak minősülnek – például én magam is megemlítem a nevüket a cikkben –. Frei Tamás könyvénél például elkerülhetetlen, hogy az emberek ne beszéljenek róla internetes fórumokon, képeket töltenek fel az alkotásból, idézeteket raknak ki, amiket nem jelölnek meg megfelelően, a fiktív karaktereket összemossák a valódi szereplőkkel, kismilliónyi kritika születik az új könyvéről, amik aztán egymást is másolják. Ezek a dolgok gerjesztik is az író hírnevét, és népszerűsítik a sztorit, tehát az alkotó is nyer vele.

Létezik teljes védelem?

100%-os védelem nincs a tartalomlopás ellen, azonban vannak módszerek, amikkel megnehezítheted a tartalomtolvajok „munkáját”. A képeidre tehetsz vízjelet, amivel egyértelművé válik, honnan származnak és felhívják a tolvaj figyelmét is arra, hogy rosszat csinál. Például a plagizáció az újságírásban, a közösségi médiás posztok esetén is jelen van, de ez nem feltétlenül rossz, hiszen mindenki hozzáad valamit egy témához, valami személyeset, egyedit ír hozzá, az információk kiegészítik egymást. A probléma akkor van, ha például egy könyvet, tudományos munkát lopnak el valakitől, vagy vesznek át belőle információkat hivatkozás nélkül. Azonban még ekkor is kérdéses, hogy az eredeti írónak sikerült-e publikálnia azt, kapott-e érte bevételt, és csak utána vettek át gondolatokat tőle, vagy valaki megpróbálta az egész ötletet ellopni, hiszen az már egyértelmű bűncselekménynek minősül.

Milyen képeket használhatsz egy cikkben, vagy online könyvben?

Több módszer is létezik, az egyik, hogy: Megveszed a képet fizetős oldalakról, ezek általában viszonylag kedvező áron, vagy havidíjért elérhetőek és jól kereshetőek, megéri beruházni rájuk, mert megkönnyítik a munkát és onnantól kezdve nincs mitől félned. Ilyenek például: a Depositphotos.com, a Shutterstock.com, a Graphicstock.com. Mondani sem kell, hogy ha valaki előfizet rá, akkor többen is használhatjátok az előfizetést, nem csak egy ember, ami még inkább előnyös.

A legnépszerűbb módszer, hogy – ahogy nekem is mutatták – ingyenes, szabadon felhasználható oldalról töltesz le fotókat, mint például a Pixabay.com, a freeimages.com, vagy a Pexels.com. Ehhez kapcsolódik az is, ha Te magad készítesz fotókat, grafikákat (pl. Canva-val, vagy Piktocharttal). Emellett a Pinteresten található képeket megjelenítheted a blogodon anélkül, hogy ezzel bárkinek a szerzői jogait sértenéd, ehhez egyszerűen csak be kell helyezni a megjeleníteni kívánt kép URL-jét, és a kapott html kódot be kell illeszteni a bejegyzésed megfelelő helyére. Valamint komolyabb munkák esetén marad az engedélykérés, tehát írsz egy emailt az adott tartalom tulajdonosának és megkérdezed tőle, hogy használhatod-e a könyvedben az általa készített képet, (idézetet, írást, grafikont, vagy grafikai munkát stb). Ő majd megmondja ennek a feltételeit, mint például, hogy 2 Euró a használati díja, vagy jó esetben csak annyit ír, hogy említsd meg a nevét, és linkeld be az oldalát mikor használod az általa készített tartalmat.

Kitehetek-e egy idézetet valaki mástól a blogomban?

Ha könnyedén elérhető az illető, az a legbiztosabb, ha írsz neki egy emailt, hogy „ezt és ezt az idézetet szeretném kitenni az erről és erről szóló bejegyzésembe, cikkembe természetesen hivatkozással rád, megengeded?” Minden bizonnyal nem fogja leharapni a fejed emiatt, hiszen ez neki is reklám, meg népszerűsítés.

Mi van ha valami már régen volt? A szerzői jog a művet csak a szerző életében és a halálát követő 70 évben védi. A 70 évet a szerző halálát követő év első napjától számolják. Ezután a mű közkinccsé válik, azonban, ha a felhasználás sérti az elhunyt szerző emlékét, az örökösök vagy az érdekképviseleti szervek felléphetnek a felhasználás ellen. Például 2015-ben jártak le a Kis herceg és Radnóti Miklós műveinek jogai, 2016-ban Bartók Béla műveinek jogai, amelyek innentől kezdve könyvként, és filmként is szabadon használhatóak.

“Facebook-os lenyúlás”

Összességében fontos tudni, hogy mi számít „lopásnak”: ha egy az egyben elviszik a szövegedet, esetleg leveszik róla a logódat, nevedet az sérti a szerzői jogaidat. Azonban nem számít szerzői jogsértésnek az sem, ha a másik tartalma csak hasonló, de nem egyezik meg a tiéddel. Például: én írtam egy rövid szöveget 1000 karakter terjedelemben, ezután egy ismerősöm oldalán megjelenik egy hasonló szöveg, azonos szavakkal, egyező felépítéssel. Azonban a szerzői jogban nincs olyan, hogy „hasonló”, ha nem egy az egyben másolják le a szövegedet, vagy a képanyagodat és tüntetik fel sajátként, akkor nem tudsz fellépni az illető ellen (még akkor sem, ha sejted, hogy te vagy a forrás). Persze, magánszemélyként írhat valaki a másik félnek, hogy ez “így nagyon nem oké”, és távolítsa el az adott tartalmat, de a Facebook nem tud mit tenni az ilyen esetekkel.

De hát mindenki ezt csinálja…

Az, hogy mások a közösségi médiában található tartalmakból építenek nagy forgalmú oldalakat, még nem jelenti azt, hogy ez szabályos (és az sem feltétlenül biztos, hogy szabálytalanul és engedélykérés nélkül csinálják). Összességében összetett témakör a plagizálás, és egy írásos mű jogainak a védelme. Látható, hogy sok esetben az átvett információk reklámként szolgálnak az eredeti tulajdonosnak is. Valamint, hogy kisebb munkák esetén a plagizálás, és a mű védelme csak elméleti témakör, egyszerűen elkerülhetetlen, hogy az emberek információkat vegyenek át valakitől, vagy közvetett módon kritizálják egymást egy-egy helyzetben. A probléma akkor van, ha valakinek egy hosszabb művét lopják el engedélykérés nélkül, hiszen abban az adott szerzőnek több ideje, több munkája van, amikor a lopás már bűncselekményt is jelent.