Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez
- Dátum: 2025.08.12., 15:18
- Szabó Máté
Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.
Már kilenc éve annak, hogy bemutatták az első részt, ahol Chris Wolff (Ben Affleck) egyszerre bizonyult a könyvelés, a közelharc és a fegyverek mesterének. Mögötte egy kemény, de szerető apa állt, aki tisztában volt az autista fia előtt álló kihívásokkal, ezért katonai szigorral edzette Christ és a testvérét, Braxtont (Jon Bernthal). Az idei nekifutásban Ray King (J. K. Simmons) – a Pénzügyminisztérium Bűnüldözési Osztályának egykori igazgatója, aki nyugdíjasként magánnyomozó lett – egy eltűnt menekült család ügyében nyomoz, ám meggyilkolják, mielőtt bármit tehetne. Halála előtt még üzenetet hagy: „Találd meg a könyvelőt.” Egykori tanítványa, Marybeth Medina (Cynthia Addai-Robinson) felkeresi Wolffot, és közösen veszik fel a harcot egy egész bűnszervezettel szemben – ehhez pedig Chris Berlinben tevékenykedő öccsét is segítségül hívják.
Dráma és akció egyenlő arányban
A filmben bőven jut hely autós üldözésnek, lövöldözésnek és közelharcnak, miközben a testvéri dráma is hangsúlyos marad. Christian továbbra is hűvös, zárkózott és félelmetesen intelligens, míg Brax könnyedebb, de ugyanolyan veszélyes. A két marcona férfit továbbra is kísérti apjuk rideg, de összetartásra nevelő módszere, miközben mindketten egyedül maradtak felnőttként. Ben Affleck jól hozza a karakter csendes intenzitását, de a produkció a kelleténél több időt szentel a sablonos beszélgetéseknek, amelyek bár érdekesek, megtörik a cselekmény lendületét.
A történet sokszor humoros, viszont tele van vargabetűkkel, amelyek ugyan sokat elárulnak a karakterekről, de kevésbé szolgálják a sztori előrehaladását. Ez a lazább megközelítés pedig sokkal jobban illik Braxton karakteréhez, mint Chriséhez. A végkifejlet kicsit olyannak érződik, hogy könnyebb leszámolni egy juarezi kartellel, mint spektrumzavarosként barátnőt találni, ám ez már inkább az akciófilmekre jellemző klisé. A mellékszereplők között Chris fiatal hacker csapata is nagyobb teret kap. Ez különösen tetszett, mivel így rávilágítanak a különböző fejlődési rendellenességgel élők készségeire. Ráadásul az alkotás különbséget tesz az autizmus, az Asperger-szindróma vagy éppen a Savant-szindróma között, amelyek mind-mind más tünetekkel járnak. Ezzel a részletgazdagabb, de humorosabb megközelítéssel Gavin O’Connor rendezőnek sikerült úgy folytatnia A könyvelő 2.-t, hogy az egyszerre más és mégis hasonló lett, mint az elődje.
A humor és a rutin ereje
A fivérek közös története nem klasszikus hőssztori. Inkább az eszközeik, az amerikai lakosságra jellemző életstílus és a módszereik tartják őket össze, nem pedig a közös céljaik. A forgatókönyv nem annyira lüktető és feszes, mint az első részben, de az izgalom ott parázslik a háttérben. A szóváltásokat jól adagolt humor jellemzi, a gyilkolás szenvtelenül rutinszerű, mintha egy középiskolai tanár megtartana egy 45 perces órát. Seamus McGarvey operatőri munkája és Richard Pearson feszes vágása folyamatos lüktetést ad a filmnek, miközben a mesterséges intelligencia szerepét is ügyesen beleszövik a cselekménybe. Külön elismerés jár a magyar szinkronért. Kíváncsiságból eredeti nyelven is belenéztem az alkotásba, és azt mondhatom, hogy Széles Tamás Ben Affleck, valamint Pál András Jon Bernthal magyar hangjaként jobb, mint az eredeti. Zseniálisan illeszkedik a két karakterhez a magyar hang.
A Könyvelő 2. az első felvonás lazább verziója, kevesebb eredetiséggel, több poénnal és jó színészi játékkal. Remek a történet továbbvitele, amit érdemes megnézni, még akkor is, ha néhol hosszabbra nyújtják a testvéri dialógusokat, mint kellene. Fontos megemlíteni, hogy a második rész noha nem közvetlenül az első után veszi fel a fonalat, de a szereplők szálai folytatódnak, az idei produkció párbeszédei rendszeresen visszautalnak a korábban történtekre. Emiatt érdemes az első résszel kezdeni, mivel az sok kulcsfontosságú elemet tartalmaz a folytatás szempontjából. Az idei nekifutás után számomra egy harmadiknak is lenne létjogosultsága, csak ne kelljen újra kilenc évet várni.
Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?

Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.
Halálos séta

A hosszú menetelés nem a klasszikus King-horrorok közé tartozik, hanem egy feszült és lélekpróbáló thriller, amelyben ötven fiú indul el egy halálmenetre, ahol a szabály egyszerű: aki megáll, meghal. A film naturalista ábrázolása, erős dialógusai és színészi alakításai – különösen Cooper Hoffman, David Jonasson és Mark Hamill játékával – folyamatos feszültséget teremtenek. Bár pszichésen megterhelő és helyenként brutális, mély társadalomkritikája és valóságshow-szerű bemutatása miatt elgondolkodtató élményt kínál.
Egy svájci poén is lehet jó

A Bonzsúr, Svájc! 2023-as remek svájci szatíra a helyi nyelvi sokszínűség és szabályozási anomáliák oltárán, megkésve bár, de elstartolt a mozijainkban. A rendező, forgatókönyvíró Peter Luisi igazán kellemes délutánt adhat azon bátraknak, akik a multiplexek árnyékában elcsípik ezt az ironikus vígjátékot a szélesvásznon. Sok helyi, életszerű sztori és megannyi remek, pörgős humoros jelenet, nézzük a részleteket.