Menü

Sztárok iránti rajongás – lelkesedés vagy megszállottság?

  • Dátum: 2025.08.11., 10:10
  • Szabó Máté
  • képek: pexels

Poszterek a falon, újságkivágások a tolltartóban, karikatúraszerű arcok és monogramok a füzet szélére firkálva. Sokunk tinédzser éveit végigkísérte egy kedvenc színész, egy énekes, egy sportoló vagy egy másik ikon iránti lelkesedés. Évek múltán is elmosolyodunk, ha meglátjuk vagy meghalljuk a régi bálványunkat. Bár az imádat leggyakrabban a kamaszkorhoz kötődik, felnőttként is lehet favoritunk, akire felnézünk az eredményei vagy a személyisége miatt.

A szenvedély jó dolog, ha nem veszi át az irányítást a mindennapjaink felett. A visszafogott érdeklődés jellemzően optimizmussal és boldogsággal társul az átlagos személyeknél. Egy híresség követése feldobhatja a napunkat, új barátokat hozhat, vagy inspirálhat arra, hogy változtassunk a korábbi életünkön. Lehet, hogy egy jótékonysági akció, egy őszinte interjú vagy egy edzésmódszer indít el pozitív változtatásokat bennünk azáltal, hogy látjuk az adott ikon cselekedeteit. Sokszor épp az teszi szimpatikussá a sztárokat, hogy a csillogás mellett a hibáikat, a kudarcaikat és az érzelmeiket is felvállalják, hiszen ilyenkor érezzük igazán, hogy ők is csak emberek.

Amikor már túl sok a rajongás

Az intenzív bálványozás esetében az érintetteket depresszió, szorongás, magány, antiszociális és impulzív vonások jellemezhetik. Valójában nem mindegy, hogyan rajongunk. Egy dolog, ha figyelemmel kísérjük a közösségi oldalakon, megnézzük az új filmjét vagy meghallgatjuk a friss albumát. Viszont már más a helyzet, ha a gondolatainkat, az időnket és az energiánkat teljesen felemészti, valamint már a magánéletünkre is hatással van. Ez persze előfordulhat bizonyos helyzetekben rövidebb ideig.

Azonban a megszállott imádat könnyen vezethet csalódáshoz, elszigetelődéshez vagy akár veszélyes helyzetekhez. Például az még elfogadható, ha megpróbálunk a szeretett kedvencünktől autogramot vagy közös képet szerezni, amikor tudjuk, hogy Magyarországra látogat. Ellenben ha már odáig jutunk, hogy elmegyünk egy színész vagy zenész otthonához, és ott napokig szobrozunk, az már egyértelműen bajt jelez.

Kamaszkorunkban nem ritka, hogy romantikus fantáziákat szövünk szeretett sztárunkkal kapcsolatban, de szerencsére kevesen jutnak el addig a pontig, hogy egy celebért való lelkesedés átvegye az uralmat a mindennapjaink felett, és a megszállottság zaklatásba torkolljon. Ez a fajta féktelen rajongói kultúra elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra és az ázsiai országokra jellemző. Európában szerencsére kevésbé veszi körbe a hírességeket a fanatizmus.

Miért lelkesedünk a mindennapokban?
Az alapvető természetünk része, hogy felnézünk azokra, akik a társadalom sikeres tagjaivá válnak, mivel egyfajta követendő mintaként szolgálnak számunkra. Sok esetben akkor is figyelemmel kísérjük a sztárokat, ha nem tekintünk rájuk pozitívan, hiszen általában népszerűek, nagyvilági életet élnek és sok pénzük van. Az persze előfordulhat, hogy egy idő után szórakoztatónak találjuk őket, és nevetünk a megjelenésükön vagy a tartalmaikon. Ráadásul a celebek túlnyomó többségében szépek is – legalábbis a rendezvényeken és a képernyő előtt ragyogónak látjuk őket – emiatt a külső vonzerővé válik.

Emellé ha az a benyomásunk az illetőről, hogy empatikus, laza és szerény, akkor könnyedén előnyösen ítéljük meg. Tanulságos lehet megfigyelni, hogy milyen emberekért lelkesedünk, hiszen sokat elárul arról, milyen vonások fontosak számunkra egy másik egyénben. Ezáltal később tudatosabbá válhatunk a párválasztás és a kapcsolatok terén, persze fontos, hogy egy valódi kötelék korántsem mindig rózsaszín ködből áll.

Mit ad nekünk az imádat?
Az odaadás addig jó, amíg örömet ad, feltölt és inspirál, nem pedig irányít. Ha a kedvencünk hatására jobb emberré válunk, új élményekkel gazdagodunk, vagy egyszerűen csak boldogabbak vagyunk, akkor a rajongásunk a helyén van. Ezáltal új személyeket ismerhetünk meg, és akár barátokat is szerezhetünk. Az is meglehet, hogy éppen a szeretett sztárunk egyik zenéje, vagy új edzésmódja motivál minket arra, hogy magunk is belevágjunk valami hasonlóba. Szintén sokat adhat az, amikor egy-egy híresség vállalja és megosztja a követőivel, hogy milyen nehézséggel küzd éppen.

A közösségi oldalakon egyre több influencer mutatja meg a kudarcait, a botlásait, a harcait a mindennapi interakciók, a gyermekvállalás és a betegségek terén. Éppen ez a kulcsa annak, ami miatt igazán közel érezhetjük magunkhoz őket, hogy láthatjuk, néhány dologban nem is különbözik annyira az életük a miénktől, hiszen ők is csak emberek.

Négynapos munkahét – Feszített tempó vagy több pihenés?

A négynapos beosztás gondolata régóta kering a közbeszédben, de az utóbbi években lett igazán komoly alternatíva. A modell lényege, hogy hétfőtől csütörtökig tartanak a kötelező teendők, napi nyolc vagy tíz órában. A péntek szabad, a hétvége pedig ezáltal hosszabb és regenerálóbb. A kérdés az, hogy ez a gyakorlatban is működik-e, vagy csak egy jól hangzó ígéret.

Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?

A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.

Az Asperger- szindróma jellemzői

Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.

Miért hallgatunk még rádiót? – A hang, ami mindig visszatalál hozzánk

A streaming, a podcastok és a nonstop pörgő (rövid) videók korában könnyű azt hinni, hogy a rádió már csak poros relikvia, vagy legfeljebb az autózás kísérőzaja. Ez részben igaz is, azonban ennél sokkal izgalmasabb jelenségről van szó, hiszen rengetegen hallgatják ma is szabadidejükben vagy éppen munka közben.

A „feel-good” étkezés korszaka – amikor a jóllét kerül a tányérra

A modern ember életében az étkezés már messze nem csupán tápanyagbevitel. Egyre többen keresik azokat az ételeket, amelyek nemcsak finomak és táplálóak, hanem mentálisan is feltöltenek. Így született meg a „feel-good” étkezés irányzata, amely új megközelítést ad a mindennapi táplálkozási szokásainknak. Ez a trend nem tiltólistákra, nem szélsőséges diétákra épít, hanem arra, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amelyben a testünk és a lelkünk is jól érzi magát.