The Walking Dead: Daryl Dixon 2. évad - Kifelé Franciaországból
- Dátum: 2024.11.16., 06:25
- Szabó Máté
Gyorsan értünk a The Walking Dead: Daryl Dixon 2. évadának végére, most is hat epizódot kaptunk, amin ráadásul két történetnek kellett osztoznia. Ugyanis egyszerre szólt ez az évad Daryl Dixonról, valamint Carol Peletierről, de őt inkább mindenki az első nevén ismeri. Érdekes évad a második, amely mindig több szálon futott és rengeteg karaktert vonultatott fel, a végére pedig valami teljesen más sült ki belőle, mint amit képzeltünk.

A sztori alapja, hogy van nekünk egy legendás Daryl Dixon (Norman Reedus) karakterünk, aki az új családját próbálja védeni Franciaországban. Carol (Melissa McBride) pedig a régi családját akarta visszakapni Ash segítségével, aki egy repülőgép pilóta és a feladata, hogy elrepítse Carolt Franciaországba. Ehhez persze adnak némi érzelmi kontextust, történetet, de a lényeg, hogy a női főhős felhasználja a férfi segítségét és így jutnak át Európába. Ahol aztán kettejük sztorija is kap egy érzelmi töltetet.
Genet a katonáival aprítja a francia embereket a zombikon való kísérletezés érdekében, valamint a vallási fanatikus Losang és emberei, Laurent-ban (Louis Puech Scigliuzzi) kezdik el látni a megváltót. Carol szokásos mintára ebbe a világba hoz felfordulást, Daryl pedig minden oldalon megfordul, miközben Laurentet próbálja kimenekíteni. Főszereplőnk játssza a maszkulin férfit, a vándort, a magányos farkast és a vezért is…zseniális karakter.
Ütős kezdés
Laurent és Daryl érzelmeskedik egyet a sorozat legelején, Carol és Ash pedig átveszik a főszerepet. Kicsit az érezhető, hogy a karaktereket csak bedobálják elénk. Az elérzékenyülten éneklő Daryl a magányos, csendes vándor szerepét hozza újból, sok újat nem mutat az évad első felében. Helyette viszont Carol, aki pont, hogy Darylt akarja megtalálni átveszi a stafétát. Sőt, még kapunk egy rövid részt Grönlandon is, amikor arra repülnek. Megint rengeteg karakter lesz, akikkel sok-sok egyéni történetet, tragédiát is bemutatnak.
A megmaradt mellékszereplők, Fallou és Codron egy zombiapokalipszishez tökéletes helyszínre kerül, vagyis a néző úgy érezheti, hogy Párizsban tényleg egy csapdában rekedtek. A “főgonosz helyettese” Anna, persze megtalálja Daryl-t és a társaságát, majd lövöldözés alakul ki a végére. Szinte minden részben van valami konfliktus a két, sőt a végére három szemben álló fél között. A csatajelenetek, harc koreográfiák látványosak, ütősek. Persze a jófiúk sosem kapnak egy találatot sem, valahogy mindig védi őket egy láthatatlan pajzs. Viszont a harcok képi megvalósítása jól sikerült.

Túlnyújtott sztori
Az évad első epizódjaiban úgy éreztem, hogy sokáig nyújtják az alapvetően nagyon röviden lezavarható történeteket és nehezen kötik össze a szálakat, viszont a végére minden összeáll. Sőt, még új típusú kóborlók is megjelennek, akiknek eredetét is jobban megismerhetjük. Megjelennek az úgynevezett megfertőzött zombik, akiket egy kifejlesztett méreggel lőnek meg és erősítenek fel. Daryl visszaemlékezései, Codron lelki vívódása az egész évad alatt jó volt. Kár, hogy utóbbi csak asszisztál a két főszereplő mellé.
A sorozat képi világa kicsit gyorsan halad, pörgeti a sztorit és inkább a látványra épít. A történet utolsó két része pedig már szinte egy új évadnak ágyaz meg. Viszont a képi világ és a sztori koherens, egységes, jó nézni szinte az összes részt. Lezárják a Genet szálat is a végére, Losangéktól is elköszönünk, sőt, Ash és Laurent megy Amerikába, ami azt jelenti, hogy jövőre már ők sem valószínű, hogy visszatérnek. Habár elképzelem, hogy erre akár egy új spin-offot is felépítenek, vagy lehet egy filmet.
Az évad második felében megyünk az új helyszínre, amely az utolsó részben derül ki. Ott pedig teljesen új konfliktus, új mellékszereplők érkeznek, szinte semmi köze nem volt már az utolsó résznek a nagy francia történethez, amit Daryl tavaly indított, gyakorlatilag a soft reboot már most elérkezett. A jövőben szinte biztos, hogy indul a Daryl & Carol közös spin-off, amely még tartogat ütős, váratlan jeleneteket. Minimális földrajzi ismerettel és akár az első egy-két rész megnézése után nem nehéz kitalálni, hogy Franciaországból hová mennek főszereplőink.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.
A gonosz bennünk él?
A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.
Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős
James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.
Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.