Egy operába zárt élet, avagy Maria Callas, az örök díva
- Dátum: 2025.01.05., 11:05
- Vass Attila
- díva, dráma, életút, operénekes, Párizs, psziché
Megjött a honi mozikban az idei díjesők egyik legnagyobb várományosa, a részben hazánkban forgatott, flashbackekkel és visszaemlékezésekkel tarkított Maria Callas életmű feldolgozása, a Maria, Angelina Jolie-val (Mr. és Mrs. Smith, Észvesztő) a megtört, halála küszöbén lévő díva szerepében. Fantasztikus operabetétek, magával ragadó díszletek, emberi dráma a köbön, de vajon Pablo Larraín női trilógiájának (Jackie, Spencer) nem hivatalos záró darabja eléri-e a kívánt nézői katarzist? Nálam mindenképp. Habár az in medias res kezdést követő első pár perc tömény múltidézésekor nagyon megijedtem. Részben azért, mert nem ismerem az operát, de nagyon tisztelem a műfajt, ahogy oly sokan.
Hála isten a készítők ezután gyorsan észbe kapnak és egy egyéni dramaturgiai koncepcióval lepnek meg minket. A halála előtti napjainak saját rendezője lesz a megtört, lesoványodott, hangját vesztett, beteg Callas, akit megrendítően mutat be Jolie, szívét-lelkét beleadja az átlényegülésbe, és egyértelműen bejelentkezik az idei Oscarért. Az őrült csaj alakításaihoz képest, ezzel a szereppel az egykori szexszimbólum színésznő díjaktól függetlenül is pályája csúcsára ért.
A Máriában a gyógyszerek hatása alatt hallucinációk és visszaemlékezések formájában megelevenedik a díva egész élete, a tabukat (gyerekkori prostitúció gyanúja?) és kevésbé ismert részleteket (terhessége) sem kíméli. Az Amerikában született, görög származású énekes életútja egyértelműen egy operába zárt élet, amely szenvedéseken, gyötrődéseken és megannyi szorongáson keresztül vezetett az örökkévalóságig.
A film remekül elkapja az arányokat, fantasztikus színekkel, kameramunkával, meg persze hangvágással elénk tár egy igazi hús-vér élettörténetet, ami garantáltan elgondolkodtat. Az operára fogékonyaknak igazi csemege lesz. Aki viszont ezt nem kedveli, annak is van miért beülni erre a helyenként meglepően rendhagyó fonalvezetésű művészfilmre. Megható és érzékeny darab, ami remélem mind a nagyvásznon, mind a tévében megtalálja majd a közönségét.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon
Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?
A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!
A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.
Ez itt a Teltház helye!
Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.
A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!
A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?
Katyvaszos montázs ikonikus elemekből
Játékbeli elemmel indítva az írást, a hétköznapi viccelődés az a bohóckodás, de amit az Egy Minecraft film csinál, viszont gyémánt. Leginkább egy abszurdista alkotásnak lehet tekinteni a művet, amit komolyan egyáltalán nem lehet venni. Viszont a játék kedvelőinek szórakoztató lehet, hiszen szinte egy montázst állít össze annak elemeiből.