Egy operába zárt élet, avagy Maria Callas, az örök díva
- Dátum: 2025.01.05., 11:05
- Vass Attila
- díva, dráma, életút, operénekes, Párizs, psziché
Megjött a honi mozikban az idei díjesők egyik legnagyobb várományosa, a részben hazánkban forgatott, flashbackekkel és visszaemlékezésekkel tarkított Maria Callas életmű feldolgozása, a Maria, Angelina Jolie-val (Mr. és Mrs. Smith, Észvesztő) a megtört, halála küszöbén lévő díva szerepében. Fantasztikus operabetétek, magával ragadó díszletek, emberi dráma a köbön, de vajon Pablo Larraín női trilógiájának (Jackie, Spencer) nem hivatalos záró darabja eléri-e a kívánt nézői katarzist? Nálam mindenképp. Habár az in medias res kezdést követő első pár perc tömény múltidézésekor nagyon megijedtem. Részben azért, mert nem ismerem az operát, de nagyon tisztelem a műfajt, ahogy oly sokan.
Hála isten a készítők ezután gyorsan észbe kapnak és egy egyéni dramaturgiai koncepcióval lepnek meg minket. A halála előtti napjainak saját rendezője lesz a megtört, lesoványodott, hangját vesztett, beteg Callas, akit megrendítően mutat be Jolie, szívét-lelkét beleadja az átlényegülésbe, és egyértelműen bejelentkezik az idei Oscarért. Az őrült csaj alakításaihoz képest, ezzel a szereppel az egykori szexszimbólum színésznő díjaktól függetlenül is pályája csúcsára ért.
A Máriában a gyógyszerek hatása alatt hallucinációk és visszaemlékezések formájában megelevenedik a díva egész élete, a tabukat (gyerekkori prostitúció gyanúja?) és kevésbé ismert részleteket (terhessége) sem kíméli. Az Amerikában született, görög származású énekes életútja egyértelműen egy operába zárt élet, amely szenvedéseken, gyötrődéseken és megannyi szorongáson keresztül vezetett az örökkévalóságig.
A film remekül elkapja az arányokat, fantasztikus színekkel, kameramunkával, meg persze hangvágással elénk tár egy igazi hús-vér élettörténetet, ami garantáltan elgondolkodtat. Az operára fogékonyaknak igazi csemege lesz. Aki viszont ezt nem kedveli, annak is van miért beülni erre a helyenként meglepően rendhagyó fonalvezetésű művészfilmre. Megható és érzékeny darab, ami remélem mind a nagyvásznon, mind a tévében megtalálja majd a közönségét.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.