A Rosszcsontok és a fő kalóz
- Dátum: 2025.01.16., 08:22
- Szabó Máté
Mi történne akkor, ha egy csapat kisgyerek elkallódna a Csillagok háborúja messzi-messzi galaxisában? A Star Wars: Kóbor Alakulat nagy lendülettel érkezett és bőven hagy minden egyes rész után mondanivalót a nézőknek. Az egész sztori egy ifjúsági alkotás, amiben a klisék jól működnek és a legtöbb rész szórakoztató, a cél pedig bővíteni az univerzum nézőközönségét.
Miről szól?
A történet a békés At Attin nevű bolygón élő négy gyerek körül bonyolódik, akik találnak valamit az erdőben. Vagyis az egyik talál, de a többiek is kikötnek ott, hogy egy izgalmas délután kiássák, azt a valamit. Bár már az előzetesek is lelőtték a fordulatot, szóval nem nehéz kitalálni, hogy a négy fiatal egy űrhajóba jut be az első rész végére és bizony a „NE NYOMD MEG!” piros gomb megnyomása után nem csak az űrbe, de a “határon kívülre” kerülnek, sőt, hiperűrt ugranak, és arról szól majd az évad, hogy haza akarnak jutni. A második részben el is kezdik a maguk gyerekes módján a küldetést és nyilván még nagyobb bajba keverednek, hogy végre Jude Law, sorozatbeli nevén Jod Na Nawood is feltűnhessen. Innentől kezdve pedig egy bolygókon átívelő gyermeki kaland kezdődik az élükön egy bukott kalózzal.
Gyerekek a főszerepben
Fontos tisztázni, hogy a Kóbor Alakulat egy ifjúsági sorozat, persze felnőttek is megnézik, de ez az alkotás gyerekeknek, fiataloknak készült. A megjelenő határ azért van emlegetve, mert a főhősök elvileg egy titkos bolygón éltek, aminek senki sem tudja a helyét. Fel lehet hozni logikátlanságokat, mint például, hogy a hajó teljesen elfelejtette önmaga helyzetét, de ez az egész sztori inkább egy mesének tudható be, amiben a szereplőknek próbatételeken kell részt venni a változáshoz.
A főszereplőink békésen élnek, majd történik egy probléma és utána újból vissza kell jutniuk a bolygóra. Egyértelmű, hogy az 1980-as évek gyerek kalandfilmjeit próbálják meg átültetni a Star Wars univerzumába – eszünkbe juthat erről az Kincsvadászok című klasszikus, de a Stranger Things is ezt a zsánert vitte sikerre, ha napjaink sikereit nézzük. A történet kiindulópontja is egy unatkozó gyerekcsapat az „amerikai” kisvárosban – persze BMX helyett antigravitációs motorral közlekednek – viszont a lényeg, hogy jól illeszkedik az alkotás az eposzi univerzumba, miközben túl is mutat azon.
Jól megírt szövegek és hiteles képi világ
A gyerekszereplők hitelesek, ma már olyan gyakorlatok, tudományos megközelítések vannak a színjátszásban, hogy valójában egy kiskorút is könnyen meg lehet tanítani egy-egy jelenet eljátszására. Érződik a játékukon, hogy mereven mondanak el szöveget, egy egyszerű párbeszéd is szónoklatnak tűnik. A kimondott szavak természetesen felnőttektől származnak, amelyeket aztán a fiatal színészek mondanak el – ez kissé mesterkéltnek hathat, de érthető, hiszen egy gyerekszínészt meg kell tanítani arra, hogyan játssza el hitelesen a szerepét. Jude Law pedig remekül hozza a központi szerepet, igazi megmosolyogtató rosszfiú, aki ráadásul még 50 év felett is sármos.
A képi világ nagyon tiszta, a történetvezetés a felnőtt néző számára egysíkú, hiszen az egész sztori fiataloknak készült. A történetben lesz légüres tér, hagy időt a feldolgozásra az alkotás, viszont eközben megtartja a kreativitást is. Az Ahsoka és Acolyte digitális érzésű képi világa után, a Kóbor Alakulat sokkal filmesebb és természetesebb. Maguk a jelenetek is egy organikus környezetben épülnek fel. Például a korábbi (mellék)szereplők és tárgyak felbukkanása a rajongók „otthonosság” érzését hivatott szolgálni. Amikor pedig a nagy gyerekmozi közben még Harry Potter világa is beröppen a fedélzetre egy beszélő bagoly képében, akkor az ember tényleg elkezd mosolyogni.
A Kóbor Alakulat szimpatikus alkotás a Star Wars világában. Nem rajongóknak is simán fogyasztható, de a messzi-messzi galaxis részeként is megállja a helyét. Személyes hozzáállás kérdése az, hogy az ember mennyire nyitott az efféle klasszikus gyerektörténetekre, de aki kedveli a Stranger Things atmoszféráját az egész biztos, hogy kerek mosollyal fogja végignézni a Skeleton Crew epizódjait is. Ha csak egy évadot kapunk úgy is jó ez a sorozat, ha folytatni akarják, akkor pedig kíváncsian várhatjuk, hogy hogyan változik majd a történet.
Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez

Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?