Menü

A Rosszcsontok és a fő kalóz

Mi történne akkor, ha egy csapat kisgyerek elkallódna a Csillagok háborúja messzi-messzi galaxisában? A Star Wars: Kóbor Alakulat nagy lendülettel érkezett és bőven hagy minden egyes rész után mondanivalót a nézőknek. Az egész sztori egy ifjúsági alkotás, amiben a klisék jól működnek és a legtöbb rész szórakoztató, a cél pedig bővíteni az univerzum nézőközönségét.

Miről szól?

A történet a békés At Attin nevű bolygón élő négy gyerek körül bonyolódik, akik találnak valamit az erdőben. Vagyis az egyik talál, de a többiek is kikötnek ott, hogy egy izgalmas délután kiássák, azt a valamit. Bár már az előzetesek is lelőtték a fordulatot, szóval nem nehéz kitalálni, hogy a négy fiatal egy űrhajóba jut be az első rész végére és bizony a „NE NYOMD MEG!” piros gomb megnyomása után nem csak az űrbe, de a “határon kívülre” kerülnek, sőt, hiperűrt ugranak, és arról szól majd az évad, hogy haza akarnak jutni. A második részben el is kezdik a maguk gyerekes módján a küldetést és nyilván még nagyobb bajba keverednek, hogy végre Jude Law, sorozatbeli nevén Jod Na Nawood is feltűnhessen. Innentől kezdve pedig egy bolygókon átívelő gyermeki kaland kezdődik az élükön egy bukott kalózzal.

Gyerekek a főszerepben

Fontos tisztázni, hogy a Kóbor Alakulat egy ifjúsági sorozat, persze felnőttek is megnézik, de ez az alkotás gyerekeknek, fiataloknak készült. A megjelenő határ azért van emlegetve, mert a főhősök elvileg egy titkos bolygón éltek, aminek senki sem tudja a helyét. Fel lehet hozni logikátlanságokat, mint például, hogy a hajó teljesen elfelejtette önmaga helyzetét, de ez az egész sztori inkább egy mesének tudható be, amiben a szereplőknek próbatételeken kell részt venni a változáshoz.

A főszereplőink békésen élnek, majd történik egy probléma és utána újból vissza kell jutniuk a bolygóra. Egyértelmű, hogy az 1980-as évek gyerek kalandfilmjeit próbálják meg átültetni a Star Wars univerzumába – eszünkbe juthat erről az Kincsvadászok című klasszikus, de a Stranger Things is ezt a zsánert vitte sikerre, ha napjaink sikereit nézzük. A történet kiindulópontja is egy unatkozó gyerekcsapat az „amerikai” kisvárosban – persze BMX helyett antigravitációs motorral közlekednek – viszont a lényeg, hogy jól illeszkedik az alkotás az eposzi univerzumba, miközben túl is mutat azon.

Jól megírt szövegek és hiteles képi világ

A gyerekszereplők hitelesek, ma már olyan gyakorlatok, tudományos megközelítések vannak a színjátszásban, hogy valójában egy kiskorút is könnyen meg lehet tanítani egy-egy jelenet eljátszására. Érződik a játékukon, hogy mereven mondanak el szöveget, egy egyszerű párbeszéd is szónoklatnak tűnik. A kimondott szavak természetesen felnőttektől származnak, amelyeket aztán a fiatal színészek mondanak el – ez kissé mesterkéltnek hathat, de érthető, hiszen egy gyerekszínészt meg kell tanítani arra, hogyan játssza el hitelesen a szerepét. Jude Law pedig remekül hozza a központi szerepet, igazi megmosolyogtató rosszfiú, aki ráadásul még 50 év felett is sármos.

A képi világ nagyon tiszta, a történetvezetés a felnőtt néző számára egysíkú, hiszen az egész sztori fiataloknak készült. A történetben lesz légüres tér, hagy időt a feldolgozásra az alkotás, viszont eközben megtartja a kreativitást is. Az Ahsoka és Acolyte digitális érzésű képi világa után, a Kóbor Alakulat sokkal filmesebb és természetesebb. Maguk a jelenetek is egy organikus környezetben épülnek fel. Például a korábbi (mellék)szereplők és tárgyak felbukkanása a rajongók „otthonosság” érzését hivatott szolgálni. Amikor pedig a nagy gyerekmozi közben még Harry Potter világa is beröppen a fedélzetre egy beszélő bagoly képében, akkor az ember tényleg elkezd mosolyogni.

A Kóbor Alakulat szimpatikus alkotás a Star Wars világában. Nem rajongóknak is simán fogyasztható, de a messzi-messzi galaxis részeként is megállja a helyét. Személyes hozzáállás kérdése az, hogy az ember mennyire nyitott az efféle klasszikus gyerektörténetekre, de aki kedveli a Stranger Things atmoszféráját az egész biztos, hogy kerek mosollyal fogja végignézni a Skeleton Crew epizódjait is. Ha csak egy évadot kapunk úgy is jó ez a sorozat, ha folytatni akarják, akkor pedig kíváncsian várhatjuk, hogy hogyan változik majd a történet.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.

Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.

A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?

Katyvaszos montázs ikonikus elemekből

Játékbeli elemmel indítva az írást, a hétköznapi viccelődés az a bohóckodás, de amit az Egy Minecraft film csinál, viszont gyémánt. Leginkább egy abszurdista alkotásnak lehet tekinteni a művet, amit komolyan egyáltalán nem lehet venni. Viszont a játék kedvelőinek szórakoztató lehet, hiszen szinte egy montázst állít össze annak elemeiből.