A Rosszcsontok és a fő kalóz
- Dátum: 2025.01.16., 08:22
- Szabó Máté
Mi történne akkor, ha egy csapat kisgyerek elkallódna a Csillagok háborúja messzi-messzi galaxisában? A Star Wars: Kóbor Alakulat nagy lendülettel érkezett és bőven hagy minden egyes rész után mondanivalót a nézőknek. Az egész sztori egy ifjúsági alkotás, amiben a klisék jól működnek és a legtöbb rész szórakoztató, a cél pedig bővíteni az univerzum nézőközönségét.
Miről szól?
A történet a békés At Attin nevű bolygón élő négy gyerek körül bonyolódik, akik találnak valamit az erdőben. Vagyis az egyik talál, de a többiek is kikötnek ott, hogy egy izgalmas délután kiássák, azt a valamit. Bár már az előzetesek is lelőtték a fordulatot, szóval nem nehéz kitalálni, hogy a négy fiatal egy űrhajóba jut be az első rész végére és bizony a „NE NYOMD MEG!” piros gomb megnyomása után nem csak az űrbe, de a “határon kívülre” kerülnek, sőt, hiperűrt ugranak, és arról szól majd az évad, hogy haza akarnak jutni. A második részben el is kezdik a maguk gyerekes módján a küldetést és nyilván még nagyobb bajba keverednek, hogy végre Jude Law, sorozatbeli nevén Jod Na Nawood is feltűnhessen. Innentől kezdve pedig egy bolygókon átívelő gyermeki kaland kezdődik az élükön egy bukott kalózzal.
Gyerekek a főszerepben
Fontos tisztázni, hogy a Kóbor Alakulat egy ifjúsági sorozat, persze felnőttek is megnézik, de ez az alkotás gyerekeknek, fiataloknak készült. A megjelenő határ azért van emlegetve, mert a főhősök elvileg egy titkos bolygón éltek, aminek senki sem tudja a helyét. Fel lehet hozni logikátlanságokat, mint például, hogy a hajó teljesen elfelejtette önmaga helyzetét, de ez az egész sztori inkább egy mesének tudható be, amiben a szereplőknek próbatételeken kell részt venni a változáshoz.
A főszereplőink békésen élnek, majd történik egy probléma és utána újból vissza kell jutniuk a bolygóra. Egyértelmű, hogy az 1980-as évek gyerek kalandfilmjeit próbálják meg átültetni a Star Wars univerzumába – eszünkbe juthat erről az Kincsvadászok című klasszikus, de a Stranger Things is ezt a zsánert vitte sikerre, ha napjaink sikereit nézzük. A történet kiindulópontja is egy unatkozó gyerekcsapat az „amerikai” kisvárosban – persze BMX helyett antigravitációs motorral közlekednek – viszont a lényeg, hogy jól illeszkedik az alkotás az eposzi univerzumba, miközben túl is mutat azon.
Jól megírt szövegek és hiteles képi világ
A gyerekszereplők hitelesek, ma már olyan gyakorlatok, tudományos megközelítések vannak a színjátszásban, hogy valójában egy kiskorút is könnyen meg lehet tanítani egy-egy jelenet eljátszására. Érződik a játékukon, hogy mereven mondanak el szöveget, egy egyszerű párbeszéd is szónoklatnak tűnik. A kimondott szavak természetesen felnőttektől származnak, amelyeket aztán a fiatal színészek mondanak el – ez kissé mesterkéltnek hathat, de érthető, hiszen egy gyerekszínészt meg kell tanítani arra, hogyan játssza el hitelesen a szerepét. Jude Law pedig remekül hozza a központi szerepet, igazi megmosolyogtató rosszfiú, aki ráadásul még 50 év felett is sármos.
A képi világ nagyon tiszta, a történetvezetés a felnőtt néző számára egysíkú, hiszen az egész sztori fiataloknak készült. A történetben lesz légüres tér, hagy időt a feldolgozásra az alkotás, viszont eközben megtartja a kreativitást is. Az Ahsoka és Acolyte digitális érzésű képi világa után, a Kóbor Alakulat sokkal filmesebb és természetesebb. Maguk a jelenetek is egy organikus környezetben épülnek fel. Például a korábbi (mellék)szereplők és tárgyak felbukkanása a rajongók „otthonosság” érzését hivatott szolgálni. Amikor pedig a nagy gyerekmozi közben még Harry Potter világa is beröppen a fedélzetre egy beszélő bagoly képében, akkor az ember tényleg elkezd mosolyogni.
A Kóbor Alakulat szimpatikus alkotás a Star Wars világában. Nem rajongóknak is simán fogyasztható, de a messzi-messzi galaxis részeként is megállja a helyét. Személyes hozzáállás kérdése az, hogy az ember mennyire nyitott az efféle klasszikus gyerektörténetekre, de aki kedveli a Stranger Things atmoszféráját az egész biztos, hogy kerek mosollyal fogja végignézni a Skeleton Crew epizódjait is. Ha csak egy évadot kapunk úgy is jó ez a sorozat, ha folytatni akarják, akkor pedig kíváncsian várhatjuk, hogy hogyan változik majd a történet.
Lány a hullámok hátán /Young Woman and the Sea/
Ha szeretnének egy otthoni, bekuckózós hétvégi estét a családdal, egy puha polár takaróval, bögre teával és tál mogyoróval, ehhez pedig egy abszolút családilag nézhető, korosztály megkötése nélküli igaz történetet, akkor a következő ajánlás most tetszeni fog.
Az emberiség megrogyott a pénz alatt
Nem hiszem, hogy létezne alkotás, ami elbírna olyan szintű elvárással, mint amivel a Squid Game (magyar címén: Nyerd meg az életed!) készítőinek kellett megbirkóznia. A Netflix vezetői és az alkotó, Hwang Dong-hyuk az első évad váratlan és gigantikus sikere után a sorozatban szereplő játékosokhoz hasonlóan megrészegült a besöpörhető pénznyereménytől, és akkora birodalmat építettek fel a széria köré, hogy a Squid Game folytatásának színvonala már szinte mellékessé vált. A 2. évad pedig ott folytatja a sikereket ahol abbahagyták
Egy operába zárt élet, avagy Maria Callas, az örök díva
A részben hazánkban forgatott, flashbackekkel és visszaemlékezésekkel tarkított Callas-életmű feldolgozása, a Maria, Angelina Jolie (Mr. és Mrs. Smith, Észvesztő) főszereplésével immáron itthon is látható. Fantasztikus operabetétek, magával ragadó díszletek, emberi dráma a köbön, de vajon a Pablo Larraín női trilógiájának (Jackie, Spencer) nem hivatalos záró darabja elnyeri-e a nézők és a díjkiosztók szívét? Lássuk.
Dűne: Prófécia
A Dűne: Prófécia izgalmas kibővítése Frank Herbert és (most már) Denis Villeneuve világának. Az említett univerzum egyik legfontosabb pontja a gondolkodó gépek és az emberiség háborúja. Ennek a konfliktusnak a kimenetele sok mindent megalapoz, hiszen az emberek győzelmével véget érő hadjárat után tilossá válik minden olyan gép használata, amit „az emberi elme másolására” terveztek. A Dűne: Prófécia az ezt követő időszakba kalauzolja el a nézőket.
Az apai elvárások fojtásában
Pár napja debütált itthon az egyik streaming szolgáltatón, a tavalyi év egyik, ha nem a legjobb sportdrámája a Vaskarom, amely a sportág hírességek csarnokába beválasztott Von Erich pankrátor család életét mutatja be, kis dramaturgiai bakugrásokkal. A zene remek, a fényképezés egyenesen Oscarért kiált. A diszfunkcionális család, az apai szigor remek téma, nézzük a részleteket.