A Rosszcsontok és a fő kalóz
- Dátum: 2025.01.16., 08:22
- Szabó Máté
Mi történne akkor, ha egy csapat kisgyerek elkallódna a Csillagok háborúja messzi-messzi galaxisában? A Star Wars: Kóbor Alakulat nagy lendülettel érkezett és bőven hagy minden egyes rész után mondanivalót a nézőknek. Az egész sztori egy ifjúsági alkotás, amiben a klisék jól működnek és a legtöbb rész szórakoztató, a cél pedig bővíteni az univerzum nézőközönségét.

Miről szól?
A történet a békés At Attin nevű bolygón élő négy gyerek körül bonyolódik, akik találnak valamit az erdőben. Vagyis az egyik talál, de a többiek is kikötnek ott, hogy egy izgalmas délután kiássák, azt a valamit. Bár már az előzetesek is lelőtték a fordulatot, szóval nem nehéz kitalálni, hogy a négy fiatal egy űrhajóba jut be az első rész végére és bizony a „NE NYOMD MEG!” piros gomb megnyomása után nem csak az űrbe, de a “határon kívülre” kerülnek, sőt, hiperűrt ugranak, és arról szól majd az évad, hogy haza akarnak jutni. A második részben el is kezdik a maguk gyerekes módján a küldetést és nyilván még nagyobb bajba keverednek, hogy végre Jude Law, sorozatbeli nevén Jod Na Nawood is feltűnhessen. Innentől kezdve pedig egy bolygókon átívelő gyermeki kaland kezdődik az élükön egy bukott kalózzal.
Gyerekek a főszerepben
Fontos tisztázni, hogy a Kóbor Alakulat egy ifjúsági sorozat, persze felnőttek is megnézik, de ez az alkotás gyerekeknek, fiataloknak készült. A megjelenő határ azért van emlegetve, mert a főhősök elvileg egy titkos bolygón éltek, aminek senki sem tudja a helyét. Fel lehet hozni logikátlanságokat, mint például, hogy a hajó teljesen elfelejtette önmaga helyzetét, de ez az egész sztori inkább egy mesének tudható be, amiben a szereplőknek próbatételeken kell részt venni a változáshoz.
A főszereplőink békésen élnek, majd történik egy probléma és utána újból vissza kell jutniuk a bolygóra. Egyértelmű, hogy az 1980-as évek gyerek kalandfilmjeit próbálják meg átültetni a Star Wars univerzumába – eszünkbe juthat erről az Kincsvadászok című klasszikus, de a Stranger Things is ezt a zsánert vitte sikerre, ha napjaink sikereit nézzük. A történet kiindulópontja is egy unatkozó gyerekcsapat az „amerikai” kisvárosban – persze BMX helyett antigravitációs motorral közlekednek – viszont a lényeg, hogy jól illeszkedik az alkotás az eposzi univerzumba, miközben túl is mutat azon.

Jól megírt szövegek és hiteles képi világ
A gyerekszereplők hitelesek, ma már olyan gyakorlatok, tudományos megközelítések vannak a színjátszásban, hogy valójában egy kiskorút is könnyen meg lehet tanítani egy-egy jelenet eljátszására. Érződik a játékukon, hogy mereven mondanak el szöveget, egy egyszerű párbeszéd is szónoklatnak tűnik. A kimondott szavak természetesen felnőttektől származnak, amelyeket aztán a fiatal színészek mondanak el – ez kissé mesterkéltnek hathat, de érthető, hiszen egy gyerekszínészt meg kell tanítani arra, hogyan játssza el hitelesen a szerepét. Jude Law pedig remekül hozza a központi szerepet, igazi megmosolyogtató rosszfiú, aki ráadásul még 50 év felett is sármos.
A képi világ nagyon tiszta, a történetvezetés a felnőtt néző számára egysíkú, hiszen az egész sztori fiataloknak készült. A történetben lesz légüres tér, hagy időt a feldolgozásra az alkotás, viszont eközben megtartja a kreativitást is. Az Ahsoka és Acolyte digitális érzésű képi világa után, a Kóbor Alakulat sokkal filmesebb és természetesebb. Maguk a jelenetek is egy organikus környezetben épülnek fel. Például a korábbi (mellék)szereplők és tárgyak felbukkanása a rajongók „otthonosság” érzését hivatott szolgálni. Amikor pedig a nagy gyerekmozi közben még Harry Potter világa is beröppen a fedélzetre egy beszélő bagoly képében, akkor az ember tényleg elkezd mosolyogni.

A Kóbor Alakulat szimpatikus alkotás a Star Wars világában. Nem rajongóknak is simán fogyasztható, de a messzi-messzi galaxis részeként is megállja a helyét. Személyes hozzáállás kérdése az, hogy az ember mennyire nyitott az efféle klasszikus gyerektörténetekre, de aki kedveli a Stranger Things atmoszféráját az egész biztos, hogy kerek mosollyal fogja végignézni a Skeleton Crew epizódjait is. Ha csak egy évadot kapunk úgy is jó ez a sorozat, ha folytatni akarják, akkor pedig kíváncsian várhatjuk, hogy hogyan változik majd a történet.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.