A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!
- Dátum: 2025.06.08., 19:16
- Vass Attila
- akció, amerikai, film, karate, kínai, kritika, kung-fu, vígjáték
Öregszem, de tényleg. A Karate kölyök 1984-es filmjét vhs-en imádtam, ahogy az akkori kung-fu, karate, kick-box értsd a verekedős, jelzésértékű sztorikkal bíró tesztoszteronbeöntéseket is. Idén az új filmben adott ezúttal egy fiatal pekingi fiú, aki New Yorkban a harc által tudja csak meglelni a világbékét. Mi persze edzett videósok tudjuk, az idegen környezetben csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció tehát megmaradt. Ezúttal azonban a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra.
A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint idős edző és az eredeti részek sztárja, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít. Tehát a harc kezdetét veszi. A készítők többségében tévésorozatokból edzettek, ez meg is látszik a végeredményen. Inkább valami streamingre való látnivaló sült ki ebből a sablonrengetegből, amit bele kellett rakni a rajongói filmbe. A párbeszédek félelmetesen közhelyesek, a színészek mintha keresnék a helyüket és a túlvágott, túlpörgetett verekedések néha alig követhetőek. A finoman szólva is koncepciótlanul használt filmzene tovább ront az élményen. A szinkronnal viszont nincs baj, az ismertebb szereplőket megszokott hangjukon hallhatjuk.
Ami legalább remekül működött, az a bohókás, hetven feletti hongkongi kung-fu apó, Jackie, aki vicces és minden vászonjelenlétével szívet melengető, még ha olyan bölcsességeket is kell ritmustalanul (értsd állandóan) mondania, ami komolytalanná teszi, de legalább nem röhögi el magát közben. A humoros részeket jócskán tompítja, hogy a főszereplő, Ben Wang habár verekedni nagyon tud, de szinte Steven Seagal-i mimikarepertoárral tudja le a melòjàt. A szerelmének szánt Sadie Stanley még néha próbálkozik, de a sztori tétnélküliségén nem tud változtatni. Mi meg ülünk a vetìtőteremben és a sok, különböző generációs néző egyszerre zsibbad bele a popcornjába, mert a mozijegy áráért „csak” egy korrekt, kicsit verekedős tévéfilmet kapott. Amiben egyébként Jackie Chan is haknizik egy jót. Ez is valami.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.