A nemet mondás ereje: Miért fontos határokat húzni?
- Dátum: 2025.08.03., 08:34
- Szabó Máté
- képek: pexels
- nemet mondás, önvédelem, összetartozés, segítség
Sokan úgy nőttünk fel, hogy a „nem” szó valahol útközben elveszett a szókincsünkből. Kicsiként megtanultuk, hogy az engedelmesség biztonságot jelent, a határkijelölés viszont konfliktust, bűntudatot és szeretetvesztést. Habár felnőttként már jogunk van dönteni, sokan még mindig rettegünk elutasítani egy-egy személynek a kérését.

Az emberi gondolkodás képes összeesküvés-elméleteket festeni egy sima visszautasítás köré. Mintha egyetlen „nem” után összeomlana minden, arra gondolunk, hogy örökre megharagszik a barátunk vagy elveszítjük az állásunkat. Azonban a valóság legtöbbször jóval csendesebb. Ezért is fontos, hogy bizonyos alkalmakkor tudjunk határozottak lenni. A mindennapi életben történő távolságtartás sosem öncélú. Valakit vagy valamit meg akarunk ilyenkor védeni. Lehet ez az időnk, a nyugalmunk, az értékrendünk, az egészségünk vagy egyszerűen csak az, hogy saját döntést hozzunk a hétköznapokban. Ha átlátjuk, hogy mit akarunk elérni, akkor könnyebb lesz hárítani. Például legyen ez egy szabad péntek este vagy éppen egy hozzátartozónk melletti kiállás.
A nemet mondás is egy képesség
Az elutasítás tanulható. Akár úgy is, hogy először csak apró, hétköznapi szituációkban próbáljuk ki. Például a boltban többet mérnek a kért mennyiségnél, és visszakérdeznek, hogy: „Maradhat?” Ez egy tökéletes és csak minimálisan frusztráló interakció arra a válaszra, hogy: „Köszönöm, de pontosan kérném.” Nem a húsról vagy a párizsiról szól ez, hanem arról, hogy először átéld, milyen konfliktust vállalni. Lehet, hogy az eladó kellemetlenül néz. Azonban ez még mindig jobb, mint egész életünkben sodródni, csak mert nem merünk kényelmetlenséget vállalni néhány másodpercig. Ha ezt a nemet kimondtuk, az agyunk is elkezdi megszokni, hogy a világ megy tovább, ha kiállunk magunkért. Innen pedig már csak egy lépés, hogy lényeges helyzetekben is bátrabban meghúzzuk a határainkat.

Ismerd ki magad, ezáltal képes leszel előre gondolkozni. Ha tudod, hogy telefonban vagy személyesen befolyásolható vagy, akkor ne ott hozz meg jelentős döntéseket, hanem írásban. Ez értelemszerűen fordítva is igaz. Rendben van, ha adott esetben elhalasztasz egy döntést vagy időt kérsz. Ez nem gyávaság, helyette inkább önismeret és bizonyos szituációkban stratégia is. Egy feszült élethelyzetben nehéz elutasítónak lenni. Ilyenkor érdemes észben tartani, hogy bizonyos alkalmakkor nincs szükség magyarázatra, a lényeg, hogy korrekten viselkedj a másikkal. Ha elsőre nem sikerült tisztázni egy helyzetet, attól az még korántsem kudarc Vissza lehet hívni valakit. Lehet írni egy üzenetet és meg lehet változtatni a véleményünket. Persze, ha ezt túl gyakran teszed az megbízhatatlanságot sugallhat, de az alkalmi korrekció bőven belefér.
Nem könnyebb, de egyszerűbb
Távolságtartóan válaszolni csak nagyon ritkán fesztelen – főleg, ha érzékeny vagy mások érzéseire, és belül hajlamos vagy a bűntudatra. Különösen nehéz visszautasítani olyasvalakit, aki felettünk áll – legyen szó főnökről, tanárról vagy bármilyen vezető személyről. Ilyenkor a félelem nemcsak a csalódottságról, hanem a következményekről is szól. Azonban megtanulható, hasonlóan az olyan emóciók kimutatásához, mint a szeretet, a harag vagy éppen a tisztelet. Az igazán felszabadító az, amikor felismered, hogy egy jól elhelyezett hárítás közelebb visz önmagadhoz. Ez a saját szabadságunk védelméről is szól.

Hosszú távon a kapcsolataid is alkalmazkodnak majd a tisztább határokhoz, az őszintébb jelenléthez és valódibb kommunikációdhoz. Aki igazán szeret, azt az önazonosság tartja meg, nem az álkedvesség. Az emberek érzik, ha valaki csak szerepet játszik, és azt is, ha önmagát adja – még akkor is, ha néha kitérően válaszol. Az elutasítás tehát nemcsak önvédelem, ellenben meghívás egy érettebb és egyensúlyon alapuló kapcsolódásra.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.