A nemet mondás ereje: Miért fontos határokat húzni?
- Dátum: 2025.08.03., 08:34
- Szabó Máté
- képek: pexels
- nemet mondás, önvédelem, összetartozés, segítség
Sokan úgy nőttünk fel, hogy a „nem” szó valahol útközben elveszett a szókincsünkből. Kicsiként megtanultuk, hogy az engedelmesség biztonságot jelent, a határkijelölés viszont konfliktust, bűntudatot és szeretetvesztést. Habár felnőttként már jogunk van dönteni, sokan még mindig rettegünk elutasítani egy-egy személynek a kérését.

Az emberi gondolkodás képes összeesküvés-elméleteket festeni egy sima visszautasítás köré. Mintha egyetlen „nem” után összeomlana minden, arra gondolunk, hogy örökre megharagszik a barátunk vagy elveszítjük az állásunkat. Azonban a valóság legtöbbször jóval csendesebb. Ezért is fontos, hogy bizonyos alkalmakkor tudjunk határozottak lenni. A mindennapi életben történő távolságtartás sosem öncélú. Valakit vagy valamit meg akarunk ilyenkor védeni. Lehet ez az időnk, a nyugalmunk, az értékrendünk, az egészségünk vagy egyszerűen csak az, hogy saját döntést hozzunk a hétköznapokban. Ha átlátjuk, hogy mit akarunk elérni, akkor könnyebb lesz hárítani. Például legyen ez egy szabad péntek este vagy éppen egy hozzátartozónk melletti kiállás.
A nemet mondás is egy képesség
Az elutasítás tanulható. Akár úgy is, hogy először csak apró, hétköznapi szituációkban próbáljuk ki. Például a boltban többet mérnek a kért mennyiségnél, és visszakérdeznek, hogy: „Maradhat?” Ez egy tökéletes és csak minimálisan frusztráló interakció arra a válaszra, hogy: „Köszönöm, de pontosan kérném.” Nem a húsról vagy a párizsiról szól ez, hanem arról, hogy először átéld, milyen konfliktust vállalni. Lehet, hogy az eladó kellemetlenül néz. Azonban ez még mindig jobb, mint egész életünkben sodródni, csak mert nem merünk kényelmetlenséget vállalni néhány másodpercig. Ha ezt a nemet kimondtuk, az agyunk is elkezdi megszokni, hogy a világ megy tovább, ha kiállunk magunkért. Innen pedig már csak egy lépés, hogy lényeges helyzetekben is bátrabban meghúzzuk a határainkat.

Ismerd ki magad, ezáltal képes leszel előre gondolkozni. Ha tudod, hogy telefonban vagy személyesen befolyásolható vagy, akkor ne ott hozz meg jelentős döntéseket, hanem írásban. Ez értelemszerűen fordítva is igaz. Rendben van, ha adott esetben elhalasztasz egy döntést vagy időt kérsz. Ez nem gyávaság, helyette inkább önismeret és bizonyos szituációkban stratégia is. Egy feszült élethelyzetben nehéz elutasítónak lenni. Ilyenkor érdemes észben tartani, hogy bizonyos alkalmakkor nincs szükség magyarázatra, a lényeg, hogy korrekten viselkedj a másikkal. Ha elsőre nem sikerült tisztázni egy helyzetet, attól az még korántsem kudarc Vissza lehet hívni valakit. Lehet írni egy üzenetet és meg lehet változtatni a véleményünket. Persze, ha ezt túl gyakran teszed az megbízhatatlanságot sugallhat, de az alkalmi korrekció bőven belefér.
Nem könnyebb, de egyszerűbb
Távolságtartóan válaszolni csak nagyon ritkán fesztelen – főleg, ha érzékeny vagy mások érzéseire, és belül hajlamos vagy a bűntudatra. Különösen nehéz visszautasítani olyasvalakit, aki felettünk áll – legyen szó főnökről, tanárról vagy bármilyen vezető személyről. Ilyenkor a félelem nemcsak a csalódottságról, hanem a következményekről is szól. Azonban megtanulható, hasonlóan az olyan emóciók kimutatásához, mint a szeretet, a harag vagy éppen a tisztelet. Az igazán felszabadító az, amikor felismered, hogy egy jól elhelyezett hárítás közelebb visz önmagadhoz. Ez a saját szabadságunk védelméről is szól.

Hosszú távon a kapcsolataid is alkalmazkodnak majd a tisztább határokhoz, az őszintébb jelenléthez és valódibb kommunikációdhoz. Aki igazán szeret, azt az önazonosság tartja meg, nem az álkedvesség. Az emberek érzik, ha valaki csak szerepet játszik, és azt is, ha önmagát adja – még akkor is, ha néha kitérően válaszol. Az elutasítás tehát nemcsak önvédelem, ellenben meghívás egy érettebb és egyensúlyon alapuló kapcsolódásra.
Miért érzi magát kimerültnek a huszonéves generáció?
Mai fiatalként furcsa kettősségben élünk, ugyanis egyszerre érezhetjük magunkat lendületesnek és megmagyarázhatatlanul fáradtnak. Mintha túl korán kellett volna felvennünk a „felnőtt” üzemmódot. Akár tetszik, akár nem, ez a hangulat nagyon is valós. A jelenség mögött pedig nem egyetlen ok áll, hanem egy egész korosztály társadalmi hangulata.
Amikor az alkotás gyógyít
A kreatív alkotás nemcsak kikapcsol, hanem hatékonyan oldja a stresszt is: néhány perc festés, horgolás vagy rajzolás segít kiszakadni a rohanásból és visszatalálni a belső nyugalomhoz.
A tudatalatti lelki ereje
A tudatalatti fogalma hosszú ideje foglalkoztatja az embereket, hiszen egy nehezen megfogható, mégis rendkívül erős belső tartományról beszélünk. Bár működését gyakran misztikus jelenségekhez kötik, valójában nagyon is valós pszichológiai folyamatok sorozata. A tudatalatti olyan, mint egy csendben dolgozó háttérrendszer: állandóan figyel, értelmez, raktároz, és akkor is befolyásolja döntéseinket, amikor azt hisszük, teljesen tudatosan cselekszünk. Ebben rejlik valódi ereje. Nem harsány, nem irányít közvetlenül, mégis meghatározza életünk alapvető irányát.
A csendes összhang művészete – Hogyan fejlődünk együtt a párkapcsolatban?
A modern párkapcsolatokban ma már nem elég csak együtt lenni – együtt fejlődni is kell. A kapcsolat ugyanis élő rendszer, amely folyamatosan alakul, finomodik, s vele együtt formálódunk mi magunk is. Mégis sokszor elfelejtjük, hogy a párkapcsolatunk minősége valójában a saját önismeretünk és érzelmi érettségünk tükre.
Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik
Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.