Egy vitatott szülészeti beavatkozásról
- Dátum: 2013.05.29., 09:30
A gátmetszés a leggyakrabban elvégzett szülészeti beavatkozás, a szükségességét gyakran övezi vita mind laikusok mind a szakemberek körében.
A gátmetszés a szülési folyamat utolsó fázisánál történik, a hüvely tágítását szolgálja, annak érdekében, hogy se az anyánál se az újszülöttnél ne történjen sérülés.
A beavatkozás elvégzése szükségszerű lehet például elakadt szülésnél. Ha túl nagy a magzat, akkor az anyánál igen kellemetlen sérüléseket okozhat a szülés. A koraszüléseket pedig szintén nem lehet gátmetszés nélkül levezetni, mert ha túl szoros a gát, az újszülött agyi károsodást is szenvedhet.
A 20. század elején világszerte elterjedt szülészeti beavatkozás volt, majd háttérbe szorult. Az elmúlt 20-25 évben egyre jobban teret nyert a természetes szülészeti szemlélet és gyakorlat. Ennek szinte egyenes következménye, hogy mindenféle mesterséges beavatkozás, köztük a gátmetszés is vitatott kérdéssé vált. Megjelenik az az érv, hogy a természeti népeknél sincs ilyen beavatkozás a szülés folyamatában, és egyébként is túl sok esetben végzik el, olyankor is, amikor nem lenne szükséges. A gátmetszés nem egy lehetséges alternatíva, amit a kismama előre kérhet vagy elvethet.
A beavatkozás szükségességét csak a szülés utolsó fázisában döntik el az orvosok. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs joga az édesanyának informálódni és előzetesen tájékozódni a lehetséges beavatkozások funkciójáról és következményeiről.
Jogos lehet a félelmünk a gátmetszéssel kapcsolatban, mikor olyanokat hallunk, hogy minden esetben mérlegelés nélkül elvégzik, kényelmi szempontból. De ezt a feltevést nem szabad tényként kezelnünk, inkább kérjünk tájékoztatást az orvosunktól. És bár a természetes szülési szemlélet valóban egy kismama és baba barát gyakorlatot hívatott megteremteni, ne feledjük, hogy a gátmetszés bizonyos esetekben mind anyai mind a gyerek szempontjából fontos beavatkozás lehet.
Ezért nem szabad a kettőt (vagyis a gátmetszést és a természetes szülést) egymás szöges ellentéteként értelmezni.
Fotó:
sxc.hu
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.