Három hónapos kortól ajánlott
- Dátum: 2013.06.07., 09:33
A babaúszást három-négy hónapos kortól ajánlják a szakemberek. Ez a mozgásféle nemcsak erősíti a baba-szülő viszonyt, a kölcsönös bizalmat, hanem fejleszti a kicsi egyensúlyérzékét és mozgását is.
Amikor a csemeték immunrendszere már kellően megerősödött, ez általában három, négy hónapos kor körül következik be, akkor lehet megkezdeni a babaúszást. Sokan azt gondolják, hogy ez korai úszásoktatás, pedig nem az. Mozgás- és egyensúlyfejlesztés, aminek segítségével erősödik az izomzat, fejlődik a mozgás koordináció. Elmondhatjuk még, hogy a babaúszással a kicsik ellenállóbbakká válnak és az átlagoshoz képest a tanulási képességük, az értelmi fejlettségük, illetve a szocializációs készségük is jobb lesz. Ráadásként már igen korán felébresztjük a kisbabánkban a mozgás iránti vágyat és annak szeretetét.
Fontos tudni, hogy a gyermekünket egyáltalán nem érheti baj a vízben, hiszen a picik egy olyan veleszületett, ösztönös reflexszel jönnek a világra, amelynek segítségével hat-hét hónapos korig, ha víz alá merülnek, képesek visszatartani a lélegzetüket és nem nyelnek vizet. A szakértők ezt búvárreflexnek nevezik.
A babaúszást megelőzheti az úgynevezett kádúszás is, ami egyfajta felkészítése a későbbi uszodai mozgásnak. A kádúszást a hozzáértők a köldökcsonk leesése és begyógyulása után, 14-21 napos kortól javasolják. Ezt normál kádban, 35-36 Celsius fokos vízben végezheti a gyermek. A foglalkozást bemelegítés, torna, masszázs előzi meg. Az ismerős környezet, valamint a szülők jelenléte nagy biztonságot ad a kisbabának.
A babaúszás nagyjából harminc perces foglalkozást jelent alkalmanként. Minden feladatot mondókákra, ritmusos formában végeznek el a kicsik. Természetesen akadnak egyénre szabott mozgássorok is. Az úszáson a kölcsönös bizalom, a szülő-gyermek viszony szorosabbá válik. A részvételt valamennyi oktatáson érvényes orvosi igazoláshoz kötik a szakemberek.
A foglalkozások azért is jók, mert a babák számára fontos tapasztalatot jelent, hiszen először kerülnek csoportba, társas közösségbe. Megfigyelhető, hogy ezek a kicsik bátrabbak, könnyebben barátkoznak később és a kapcsolatteremtés sem okoz majd nekik gondot.
Fotó: sxc.hu
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.