Hogyan és hol szoktassuk gyermekünket rendszeres mozgáshoz?
- Dátum: 2013.07.08., 11:13
Itt van a nyár, gyermekeink alig várják minden évben ezt az időszakot, az iskola végét. De hogy lehet ezt az időt is hasznosan eltölteni? Mindenekelőtt mozgással.
Persze nem lehet gyermekeinket egyik pillanatról a másikra hozzászoktatni a testmozgáshoz, de azt tudnunk kell, hogy a 7 – 12 éves korig tartó időszakban rendelkeznek a legnagyobb mozgásigénnyel, s testi fejlődésük szempontjából ez számukra az egyik legszenzibilisebb időszak.

Természetesen a rendszeres testgyakorláshoz való eljutásig már csecsemőkorban is segíthetünk néhány aprósággal. A kisbaba mozgását is fejleszthetjük, ha akár érdekes játékfigurákkal figyelmét felkeltjük, arra késztetjük, hogy először reagáljon, forogjon, majd a kúszáson - mászáson keresztül eljusson az állás és járás folyamatáig. Ehhez sokféle eszköz kapható, a játszószőnyegen keresztül a támaszkodásra használható guruló állatfigurákon át a különböző kézzelfogható játékokig, melyek az apróságok finommozgásait figyelmét egyaránt fejlesztik, s hozzászoktatja őket pl. az eszközhasználathoz. Ebben az életkorban az egyedül űzhető „sportág” a babaúszás” melyet a meglévő búvárreflex miatt érdemes kipróbálni.
A következő, körülbelül 1 – 7 éves korig tartó időszakban a természetes mozgások, futások, ugrások, dobások megtanulása a legjellemzőbb. Ilyenkor ne csodálkozzunk, hogy a gyerkőc mindenhová futva közlekedik, megpróbál felmászni mindenhová s persze leugrani is, dobálni meg egyenesen a világ legcsodálatosabb dolga lesz. Csak mindezt ne a lakásban tegye, ezért fontos minél több szabadlevegőn eltöltött idő. A nyári időszakban ilyenkor ha van lehetőségünk játszunk fogócskákat, bújócskákat a gyerekekkel, labdázzunk sokat, fejleszthetjük a labdafogást, valamint a fiúkkal már focizhatunk is. Ha pedig egy folyóparton a kaviccsal kacsázást tanulják meg, az már igazán vagány. Leginkább a ciklikus mozgásokat sajátítják el ilyenkor könnyen, így megtaníthatjuk őket kerékpározni, s alkalomadtán vihetjük őket úszótáborba. De ebben a korban már elsajátíthatók a dzsúdó alapvető mozgásai, mint a fogások, esések és gurulások is.
Gyermekkorban ( 7 – 12 ) már hatalmas a mozgásigény. Mint a kisgyerekeknél mindvégig, ilyenkor is nagyon oda kell figyelni a táplálkozásra, mert nemcsak a mozgás, de szervezetük fehérjeigénye is rendkívül nagy. Ekkor különösen fontos a testmozgás, mert a növekedéssel együtt a testsúlygyarapodás is fokozódhat. Ilyenkor már járhatnak bármilyen sportági edzésre, nyáron pedig leginkább az ezekkel kapcsolatos táborokban tölthetik el az időt ( foci - ; kézilabda - ; lovas – és vízi tábor stb. ) Persze ilyenkor sem maradhatnak el a közös családi mozgásprogramok, kerékpár és gyalogtúra, vagy egy nyári csobbanás a Balaton frissítő hullámai között.
Fotó:
sxc.hu
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.