Hogyan és hol szoktassuk gyermekünket rendszeres mozgáshoz?
- Dátum: 2013.07.08., 11:13
Itt van a nyár, gyermekeink alig várják minden évben ezt az időszakot, az iskola végét. De hogy lehet ezt az időt is hasznosan eltölteni? Mindenekelőtt mozgással.
Persze nem lehet gyermekeinket egyik pillanatról a másikra hozzászoktatni a testmozgáshoz, de azt tudnunk kell, hogy a 7 – 12 éves korig tartó időszakban rendelkeznek a legnagyobb mozgásigénnyel, s testi fejlődésük szempontjából ez számukra az egyik legszenzibilisebb időszak.
Természetesen a rendszeres testgyakorláshoz való eljutásig már csecsemőkorban is segíthetünk néhány aprósággal. A kisbaba mozgását is fejleszthetjük, ha akár érdekes játékfigurákkal figyelmét felkeltjük, arra késztetjük, hogy először reagáljon, forogjon, majd a kúszáson - mászáson keresztül eljusson az állás és járás folyamatáig. Ehhez sokféle eszköz kapható, a játszószőnyegen keresztül a támaszkodásra használható guruló állatfigurákon át a különböző kézzelfogható játékokig, melyek az apróságok finommozgásait figyelmét egyaránt fejlesztik, s hozzászoktatja őket pl. az eszközhasználathoz. Ebben az életkorban az egyedül űzhető „sportág” a babaúszás” melyet a meglévő búvárreflex miatt érdemes kipróbálni.
A következő, körülbelül 1 – 7 éves korig tartó időszakban a természetes mozgások, futások, ugrások, dobások megtanulása a legjellemzőbb. Ilyenkor ne csodálkozzunk, hogy a gyerkőc mindenhová futva közlekedik, megpróbál felmászni mindenhová s persze leugrani is, dobálni meg egyenesen a világ legcsodálatosabb dolga lesz. Csak mindezt ne a lakásban tegye, ezért fontos minél több szabadlevegőn eltöltött idő. A nyári időszakban ilyenkor ha van lehetőségünk játszunk fogócskákat, bújócskákat a gyerekekkel, labdázzunk sokat, fejleszthetjük a labdafogást, valamint a fiúkkal már focizhatunk is. Ha pedig egy folyóparton a kaviccsal kacsázást tanulják meg, az már igazán vagány. Leginkább a ciklikus mozgásokat sajátítják el ilyenkor könnyen, így megtaníthatjuk őket kerékpározni, s alkalomadtán vihetjük őket úszótáborba. De ebben a korban már elsajátíthatók a dzsúdó alapvető mozgásai, mint a fogások, esések és gurulások is.
Gyermekkorban ( 7 – 12 ) már hatalmas a mozgásigény. Mint a kisgyerekeknél mindvégig, ilyenkor is nagyon oda kell figyelni a táplálkozásra, mert nemcsak a mozgás, de szervezetük fehérjeigénye is rendkívül nagy. Ekkor különösen fontos a testmozgás, mert a növekedéssel együtt a testsúlygyarapodás is fokozódhat. Ilyenkor már járhatnak bármilyen sportági edzésre, nyáron pedig leginkább az ezekkel kapcsolatos táborokban tölthetik el az időt ( foci - ; kézilabda - ; lovas – és vízi tábor stb. ) Persze ilyenkor sem maradhatnak el a közös családi mozgásprogramok, kerékpár és gyalogtúra, vagy egy nyári csobbanás a Balaton frissítő hullámai között.
Fotó:
sxc.hu
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.