A baba második hónapja
- Dátum: 2013.07.09., 13:43
Az első napok ismerkedése után egyre könnyebbé válik a kisbabánk nevelése, észre sem vesszük és máris elérkeztünk a második hónaphoz, amikor már a fejlődésében is komoly lépéseket vehetünk észre.
A babánk most már nemcsak alszik egész nap. Egyre többet van fenn, kíváncsian nézelődik, élénken mozgolódik, rugdalózik, kapálózik. Most már egy huzamban akár két-három órát is ébren tölt, sőt éjszaka képes hat-nyolc órát is aludni.
A megszokott napirendhez továbbra is ragaszkodjunk szigorúan, mert így a kicsinek is remek viszonyítási pontokat adunk. Már ilyen korban tudni fogja, hogy az esti fürdetés után szopizás, majd alvás következik. És azt is megszokja, mikor van itt a séta, a játék, vagy a pihenés ideje.

Akadnak babák, akik séta közben rögvest elalszanak, amint kiérnek a lakásból a friss levegőre. Velük könnyű dolgunk van, hiszen órákig csavaroghatunk zavartalanul. Más picik azonban szívesen nézelődnek, kíváncsiskodnak. Ebben az esetben valamivel nehezebb a helyzet, hiszen ők addig le nem csukják a szemüket, amíg haza nem érünk velük. Ilyenkor inkább rövidebbre fogjuk a sétát, de naponta többször is kivihetjük őket levegőzni.
A második hónapban a babák többsége már képes hason fekve 45 fokban felemelni a fejét, sőt a fürgébbek pedig át is fordulhatnak, vagy hasról hátra, vagy vissza. Épp ezért mindig figyeljünk a csecsemőre, ne hagyjuk őrizetlenül, mert nagyon kellemetlenül érezheti magát, ha hasra fordul és képtelen visszapördülni.
A szemével ügyesen követi a mozgó tárgyat, nyúlhat is utána. Ebben a korban már megmarkolja a tárgyat, amit a kezébe adunk, szorosan tartja, s olykor ebből is adódik a gond, képtelen elengedni azt. Ilyenkor hangosan felsír, jelzi, hogy baj van.
Figyeljünk a sírására, különféle módon képes jelezni, az éhséget, a szomjúságot, a fáradtságot. Egyre többet rikkantgat, sikongat, gőgicsél, gügyög, gagyog. Felismeri a hozzá legközelebb állók hangját, sőt meg is tudja már különböztetni őket. Beszéljünk hozzá sokat, énekeljünk neki, mondókázzunk, s mindig mondjuk el neki, mikor mi következik. Így tanul, fejlődik a leggyorsabban.
Ne ijedjünk meg, ha késő délután, kora este a baba rákezd a sírásra minden ok nélkül. Ez az állapot néhány hétig is eltarthat. Mindenki mással magyarázza, akad, aki szerint a hasfájás ilyenkor jelentkezik, és olyan is, aki szerint az egész nap felgyülemlett élményeket, feszültséget még nem képes másképp levezetni, feldolgozni a kicsi és ezért sír. Legyünk türelmesek vele, ringassuk minél többet, ebben a néhány órában próbáljunk meg vele félrevonulni valami csöndes helyre. Az is jó, ha lazán tornáztatjuk, simogatjuk, masszírozzuk, csak ne üvöltsön mellette a tévé, ne vegyük fel a telefont, s ne beszélgessünk a szomszéddal. Csak rá figyeljünk, szenteljük neki ezt a pár nehéz órát.
A második hónap végére sok kisbaba már képes visszamosolyogni, s ez a szülőknek a legnagyobb ajándék az első hetek nehézségei után.
Fotó:
sxc.hu
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.