A baba harmadik hónapja
- Dátum: 2013.07.20., 20:12
A kisbabánk elérve a harmadik hónapot egyre aktívabb és élénkebb. Tudatosan irányítja a mozdulatait és végre mosolyog, nevet és kacag. Remek időszak kezdődik, hiszen a legtöbb kicsi már az éjszakákat is átalussza.
A harmadik hónaptól kezdve már egyre inkább kinyilatkoztatja személyiség jegyeit: egyértelmű jelzéseket ad, mikor, mit szeretne. Továbbra is nagyon fontos a napirend betartása, hiszen ez megnyugtatja a kicsit és biztonságérzetet is nyújt számára Ráadásul az édesanya is könnyebben be tudja osztani a napjait.
A babánk ilyen korban sokkal kevesebbet alszik napközben, nagyjából háromszor egy-másfél órát pihen. Éjszaka képes egyhuzamban kilenc-tíz órát is végigaludni. Előfordulhatnak mikroébredések, de, ha nem rohanunk azonnal oda és nem kapjuk fel, akkor a kicsi általában visszaalszik.
A kis kezei már nincsenek ökölbe szorítva, folyton nyitogatja azokat. Sokszor rajta kaphatjuk azon, hogy nézegeti a kezeit, az ujjacskáit, forgatja a tenyerét, rácsodálkozik az új felfedezésére. Továbbra is nagyon fontos a tapintás számára, ezért próbáljuk meg minél többféle anyaggal megismertetni. Természetes, hogy azonnal mindent a szájába vesz, így csakis olyan holmikat adjunk neki, amit nem tud lenyelni, vagy ha összenyálazza, biztosan nem ereszti a színét. A csörgőt már szívesen markolja, rázza és ütögeti, miután jól összenyálazta.
Fontos, hogy sokféle hanginger érje, hiszen a hallása, s ezzel a beszédkészsége is, csakis így tud megfelelően fejlődni. A zenélő, daloló játékokból a választék óriási, sokféle közül választhatunk. Játék közben hallgathatunk gyerekdalokat, vagy mi magunk is énekelhetünk, mondókázhatunk. Ilyenkor még leginkább azok a rövid mondókák keltik fel a figyelmét, ahol mutogatunk, grimaszolunk.
A babánk végre mosolyog, s nemcsak az úgynevezett szociális mosoly ül ki az arcocskájára, hanem tudatosan visszanevet, kacarászik, élvezettel kacag. Imád kukucskálni.
A testi fejlődésének fontos pontja, hogy a fejét stabilan tartja, hason fekve kinyomja magát, az oldalára fordul, esetleg a hátára. De ez még mindig nem kötelező neki, hiszen minden gyerek fejlődése más és más. Ha a hónalja alatt megfogjuk, és az ölünkbe állítjuk, akik megpróbálja kirúgni magát.
A legideálisabb, ha egy nagy takarót leterítünk a szobájában, körbe vesszük a játékaival és hagyjuk, hogy felfedezze azokat és a környezetét.
Fotó:
sxc.hu
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.