Menü

A baba ötödik hónapja - Újabb mérföldkőhöz érkeztünk

  • Dátum: 2013.08.18., 21:36

Kisbabánk ötödik hónapja sok szempontból fontos állomást jelent a fejlődésben.  Végérvényesen maga mögött hagyja a csecsemőkort, most már izgága, örökmozgó kisbaba.

Az öt hónapos babák többsége egyfolytában mosolyog, gagyog, gőgicsél, sikongat, rikkant, próbálgatja a különböző hangnemeket. Amikor azonban valami nem tetszik neki, azonnal sírni kezd, érzelmeit egyre jobban ki tudja fejezni. Teremtsük meg számára azt az érzelmi biztonságot adó hátteret, ami az egészséges fejlődéséhez szükséges. Éreztessük vele, hogy nemcsak neki vagyunk fontosak és nélkülözhetetlenek, hanem ez viszont is így van. Beszéljünk hozzá sokat, énekeljünk, mondókázzunk vele.

A családtagokat már régóta képes megkülönböztetni, de mi a helyzet az idegenekkel? Az öt hónapos gyermek tart azoktól, akikkel nem találkozik nap, mint nap. Ne csodálkozzunk, ha elutasító azokkal, akiket legutóbb 5-7 napja látott. Ez így természetes, mint ahogy az is, hogy a közvetlen családtagokkal egyre szorosabb a viszonya.

A testi, fizikai fejlődését illetően már láthatjuk, a folytonos rúgkapálás mellett már képes hátról hasra fordulni. Akadnak, akik kicsit lassabban tanulják meg ezt a műveletet, viszont olyan baba is van, amelyik erre az időre már oda-vissza pörög és a mászást kezdi gyakorolni. A mászás, kúszás mozdulatsor első lépcsőfoka az, amikor a gyerkőc négykézlábra tolja ki magát, majd előre-hátra ringatózik. Aztán először lassan, nagyon lassan, előre teszi a kezecskéit, majd jönnek a lábacskák. Az első időben kissé darabosnak tűnik majd a mozgása, ám ahogy telnek a napok, úgy lesz egyre ügyesebb, egyre gyorsabb. Aki még idáig nem jutott el, azért sem kell aggódni, hiszen fél éves korig még simán bepótolhatja.

Észrevehetjük, hogy a gyermekünk továbbra is imádja a hangokat adó, zörgő, csörgő tárgyakat, amiket képes már egyik kezéből áttenni a másikba. Sőt, a leeső tárgyak után néz. Egyre bonyolultabb mozdulatokra képes, a lábát a szájához húzza, sok esetben a lábujjait is szopizza. Amikor ülésbe húzzuk, a fejét ügyesen tartja, megtámasztva pedig egyenesen ül. Utóbbit viszont ne erőltessük, ha akar, úgyis gyorsan megtanul ülni, önállóan is. A sok mozgás miatt egy pillanatra se hagyjuk egyedül, lehetőleg biztonságos környezetet alakítsunk ki a számára. Ha váratlan dolgunk akad, például csenget a postás, esetleg csörög a telefon, akkor se feledkezzünk meg a kicsiről, mindig tegyük vissza az ágyába, inkább sírjon néhány percig, mintsem valami baj érje a földön, a játszószőnyegen.

Fotó:
pixabay.com

Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?

Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.