A baba ötödik hónapja - Újabb mérföldkőhöz érkeztünk
- Dátum: 2013.08.18., 21:36
Kisbabánk ötödik hónapja sok szempontból fontos állomást jelent a fejlődésben. Végérvényesen maga mögött hagyja a csecsemőkort, most már izgága, örökmozgó kisbaba.
Az öt hónapos babák többsége egyfolytában mosolyog, gagyog, gőgicsél, sikongat, rikkant, próbálgatja a különböző hangnemeket. Amikor azonban valami nem tetszik neki, azonnal sírni kezd, érzelmeit egyre jobban ki tudja fejezni. Teremtsük meg számára azt az érzelmi biztonságot adó hátteret, ami az egészséges fejlődéséhez szükséges. Éreztessük vele, hogy nemcsak neki vagyunk fontosak és nélkülözhetetlenek, hanem ez viszont is így van. Beszéljünk hozzá sokat, énekeljünk, mondókázzunk vele.
A családtagokat már régóta képes megkülönböztetni, de mi a helyzet az idegenekkel? Az öt hónapos gyermek tart azoktól, akikkel nem találkozik nap, mint nap. Ne csodálkozzunk, ha elutasító azokkal, akiket legutóbb 5-7 napja látott. Ez így természetes, mint ahogy az is, hogy a közvetlen családtagokkal egyre szorosabb a viszonya.
A testi, fizikai fejlődését illetően már láthatjuk, a folytonos rúgkapálás mellett már képes hátról hasra fordulni. Akadnak, akik kicsit lassabban tanulják meg ezt a műveletet, viszont olyan baba is van, amelyik erre az időre már oda-vissza pörög és a mászást kezdi gyakorolni. A mászás, kúszás mozdulatsor első lépcsőfoka az, amikor a gyerkőc négykézlábra tolja ki magát, majd előre-hátra ringatózik. Aztán először lassan, nagyon lassan, előre teszi a kezecskéit, majd jönnek a lábacskák. Az első időben kissé darabosnak tűnik majd a mozgása, ám ahogy telnek a napok, úgy lesz egyre ügyesebb, egyre gyorsabb. Aki még idáig nem jutott el, azért sem kell aggódni, hiszen fél éves korig még simán bepótolhatja.
Észrevehetjük, hogy a gyermekünk továbbra is imádja a hangokat adó, zörgő, csörgő tárgyakat, amiket képes már egyik kezéből áttenni a másikba. Sőt, a leeső tárgyak után néz. Egyre bonyolultabb mozdulatokra képes, a lábát a szájához húzza, sok esetben a lábujjait is szopizza. Amikor ülésbe húzzuk, a fejét ügyesen tartja, megtámasztva pedig egyenesen ül. Utóbbit viszont ne erőltessük, ha akar, úgyis gyorsan megtanul ülni, önállóan is. A sok mozgás miatt egy pillanatra se hagyjuk egyedül, lehetőleg biztonságos környezetet alakítsunk ki a számára. Ha váratlan dolgunk akad, például csenget a postás, esetleg csörög a telefon, akkor se feledkezzünk meg a kicsiről, mindig tegyük vissza az ágyába, inkább sírjon néhány percig, mintsem valami baj érje a földön, a játszószőnyegen.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.