A hótól a tölcsérig
- Dátum: 2013.08.21., 20:39
Szerette ókori hadvezér és császár, de már előttük feltalálták a kínaiak. Elterjedéséhez az ipari forradalom kellett, de elmaradhatatlan alkotóeleme csak a 20. század elején csatlakozott hozzá. Kötve hisszük, hogy ebből bárki is kitalálja cikkünk főszereplőjének kilétét.
A fagylalt nem épp a legegészségesebb étel, főleg a mai formájában, ugyanakkor tudni kell róla, hogy sok kalciumot és vitaminokat tartalmaz. Mindezzel együtt a népszerű édesség története rendkívül hosszú és érdekes.
A fagyi elődjét valószínűleg Kínában fogyasztották először, több ezer évvel ezelőtt jéggel és, vagy hóval párosított édességek formájában. Persze ez még nem az igazi fagylalt volt, a tejet és a jeget az arabok keverték össze elsőként. Tej, tejszín, vagy joghurt, cukor – ez volt a 9-10. század arab világában kapható fagyi alapreceptje. A hideg édesség egyébként ennél már korábban elindult világhódító útjára, hiszen a Perzsa és a Római Birodalomban is szívesen fogyasztották a gyümölcsökkel, vagy különböző fűszerekkel ízesített finomságot. Nagy Sándor is szerette, de nem annyira, mint Nero császár, aki állítólag több száz kilométerről, a hegyekből hozatta a jeget az elkészítéséhez.

Az arab találmány után a kínaiak álltak elő egy újítással: rájöttek, hogy konyhasó hozzáadásával úgy hűthetik fagypont alá az ételt, hogy az megfagyna. Ezáltal a fagyi könnyebben eltartható lett.
A modernizáció útján felfelé lépkedő fagylalt a közékor végére Európában is elterjedt, ahogyan lenni szokott az uralkodók, a főurak, a gazdagok körében, hiszen a tiszta jég nem volt olcsón beszerezhető alapanyag. A fagyi szélesebb körű elterjedését az ipari forradalom alapozta meg, a 19. század végére már minden profi kávéház kínálatában megtalálható volt. Érdekesség, hogy a ma már alapvető részének tekintett tölcsért csak a 20. század elején szabadalmaztatták. Innen már csak egy ugrás volt a modern jégkrém, amely tölcséres testvérével, valamint különböző mutációival együtt ma is folyamatosan növekvő, hatalmas népszerűségnek örvend az egész világon.
Magyarországra először Mátyás király felesége, Beatrix hozta be a fagylaltot, ami azután hosszú ideig ismét ismeretlen volt hazánkban. Legközelebb a 17. század végén, a 18. század elején jelent meg osztrák közvetítéssel.
Fotó:
pixabay.com
Így használd fel a maradék szaloncukrot
Maradt otthon a spájz zugában egy zacskónyi szaloncukor karácsonyról? Íme pár tipp, hogy ne kelljen kidobni.
A ketózis biokémiája és hatásmechanizmusa
Az emberi szervezet anyagcseréje rendkívüli alkalmazkodóképességről tesz tanúbizonyságot a környezeti feltételek változásaira. Ennek a rugalmasságnak az egyik leglátványosabb példája a ketózis állapota. A ketózis egy olyan természetes metabolikus folyamat, amely során a szervezet az elsődleges energiaforrásáról, a szénhidrátokról (glükózról) átáll a zsírok és az azokból származó ketontestek égetésére. Bár a köztudatban gyakran csak egy drasztikus diétás módszerként él, a ketózis valójában egy mélyen gyökerező evolúciós túlélőmechanizmus.
Teák az energikus és egészséges évkezdéshez
A boltok polcai roskadoznak a tea kínálat alatt, így van pár tippünk, hogy mivel kezdd az évet, hogy energiával és egészséggel teli legyél.
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
A citrom szerepe a modern súlykontrollban
A táplálkozástudomány fejlődésével a „superfood” kifejezés új értelmet nyert: már nem csodaszereket keresünk, hanem olyan természetes összetevőket, amelyek szinergiában működnek a szervezet alapvető folyamataival. A citrom (Citrus limon) az egyik leggyakrabban emlegetett kiegészítő a fogyókúrák kapcsán. Bár a populáris média gyakran „zsírégetőként” állítja be, a valóság ennél összetettebb, mégis rendkívül értékes a testsúlycsökkentés szempontjából.