A baba hatodik hónapja - Vigyázat, jövök!
- Dátum: 2013.08.30., 10:53
Ugye milyen gyorsan elrepült ez a félév. Az újszülött kisdedből pillanatok alatt izgő-mozgó kisgyermekké cseperedett. Persze ez a kifejezés még kissé túlzó, de tény, hogy babánk mozgásigénye napról, napra nagyobb és akadnak olyan kicsik is, akik ténylegesen megkezdik a mászást.
Az első félév végére a kicsink már biztosan forog, vagyis hasra és visszafordul. Szívesen ücsörög megtámasztva, azonban, ha ő még erre nem elég érett, akkor inkább ne erőltessük. Fogadjuk el, hogy saját tempójában fejlődjön. Persze előfordul, hogy egyik-másik gyerkőc kúszni kezd, vagy a mászás első jeleit mutatja, azaz négykézlábra állva ringatja, hintáztatja a testét.
Amikor ölünkbe fogjuk és lábra állítjuk, megfigyelhetjük, hogy szökkelő mozdulatokat tesz, szinte ugrál a kezünkben, amint a lába talajt ér. Ez a féle mozgás is szükséges a kicsinek ahhoz, hogy egyre ügyesebbé, stabilabbá váljon.
A játékait, a különböző tárgyakat egyik kezéből átteszi a másikba, szájába veszi, mindent ekképpen is alaposan megvizsgál. Lábát is a szájához húzza, szájába is veszi. Élvezi, ha a földre dobhat dolgokat, néz utánuk, s várja, hogy visszaadjuk őket. Hüvelyk- és mutató ujjával, kis csipeszhez hasonlóan próbál felvenni apróbb tárgyakat. Ez a művelet még elég darabos, nehézkes, hónapokig előfordulhat, hogy mellényúl, vagy nem képes felcsípni a kipécézett tárgyacskát.
Megkezdődik az úgynevezett szeparációs szorongás. Ez azt jelenti, hogy anya és apa, de főleg előbbi távolléte, nyugtalansággal tölti el. Kifejezetten idegessé, kétségbeesetté válik, ha anya hosszabb időre eltűnik, ha idegenek tartják a kezükben, előfordulhat, hogy addig sír, amíg az édesanya újra látótérbe, vagy elő nem kerül. Ha szeretnénk, hogy néhány órára más vigyázzon rá, csakis olyanra bízzuk, akit jól ismer, akivel naponta, rendszeresen találkozik. A legjobb, ha az édesapával marad. Némely babák ugyanis sokáig igen ragaszkodók és mindkét szülő hiánya roppantul megviseli őket, képesek addig sírni, akár órákon át is, amíg újra haza nem érkeznek anyáék.
A kommunikációja, ebből is látható, hogy egyre kifinomultabbá válik. Egyre inkább előtérbe kerül a személyisége, a szülők pontosan meg tudják különböztetni a sírásának módjait, milyen hangokkal, mit fejez ki. Továbbra is szívesen rikkantgat, gőgicsél, gügyög, sikongat, mind többet érdemes vele hancúrozni, dögönyözni.
Az anyatejes babáknál is megkezdődhet a hozzátáplálás. Fontos tudnivaló, hogy kezdettől fogva támogassuk a kicsi önálló törekvéseit az asztalnál, hagyjuk kicsit maszatolni, piszmogni, esetleg, hogy belemarkoljon az ételbe, megtapinthassa, megtapasztalhassa azok állagát. Nyilván ez nem az első alkalomkor lesz, de amikor már legalább kétszer szilárdat eszik, adjunk a kezébe nyugodtan egy kanalat, hadd próbálkozzon önállóan is. A folyadékot próbáljuk meg pohárból adni neki, mielőbb hozzászokik, annál könnyebb dolgunk lesz.
A legtöbb babánál ilyen korban bújnak ki az első fogacskái. Nagy átlagban az alsó, metszőfogak érkeznek meg először. Akkor se ijedjünk meg, ha másutt jön elő az első fog, s akkor se rohanjunk orvoshoz, ha valamivel később jönnek ki az első hófehér fogacskák.
Próbáljuk meg tartani a napi ritmust, igyekezzünk minél többet sétálni, csatangolni a babánkkal. Ha hideg van, akkor inkább jól öltöztessük fel, de a kicsiknek erre nagy szüksége van, hiszen most fedezi fel az őt körülvevő világot.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.