Ki gondolná, hogy egy csecsemő is lehet depressziós?

Pedig a korai gyermeki depresszió létezik, a szakemberek szerint genetikai tényezők is okozhatják, de anyai viselkedés hatására is kialakulhat.

A szülés utáni depresszió jelensége (okai, jellemzői) közismert, az is lehet, hogy nem a szülés és terhesség váltja ki az anyából ezt a lehangolt állapotot, hanem elve egy depresszív személyiség. Egy biztos, kutatások igazolják, hogy az anya krónikus depressziója fejlődési nehézségeket okozhat a gyermeknél.

Ha ugyanis az anya depressziótól szenved kevésbé érzékeny a gyermek szükségleteire, és ingerszegényebb társas környezetet nyújt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a depressziós anyák kevesebbszer érintik meg csecsemőjüket, kevesebbet beszélnek hozzájuk, gyermekük mosolyára pedig gyakorta nem mosollyal reagálnak, hanem idegességgel.

A gyerekek sokszor leutánozzák az anya negatív válaszstílusát, vagy egyszerűen így reagálnak a depresszív viselkedésre. Mindenesetre ezek a gyerekek alacsonyabb aktivitásszinetet mutatnak, vagyis kevesebbet mozognak, és játszanak. Ezt a negatív viselkedést pedig nemcsak az anyával szemben, hanem mások esetében is produkálják.

Ha az anya depressziója folytatódik, akkor a gyermek esetében is megmarad ez a negatív fejlődési irány. Ezek a gyerekek nemcsak, hogy depresszióra hajlamosak, hanem nyelvi és társas feladatokban gyengébben teljesítenek, ingerlékenyek, figyelmük könnyen elterelhető.

A jó hír az, hogy ha az anya kigyógyul a depresszióból, akkor a gyereknek is meg van az esélye a normális fejlődésre a továbbiakban.   A krónikus, tartós vagy időnként kiújuló anyai depresszió viszont különösen káros a gyermek hosszú távú fejlődésére nézve.

Fotó:
pixabay.com