A kilenc hónapos baba: Öntudatos kisgyerek
- Dátum: 2013.10.11., 08:08
- baba értelmi fejlődése, gyerek mozgásfejlődése, kilenc hónapos baba, kilenc hónapos baba fejlődése, öntudatos kisember, passzív szókincs
Egyre tudatosabbá válik a gyermekünk, s ezt már kilenc hónapos korában mi is láthatjuk, tapasztalhatjuk. Egyénisége egyre inkább kialakul, már különálló kisemberként tekint magára, aki pontosan tudja, mit szeret és mit nem. Ha valami nem az igényei, akarata szerint alakul azt sírással jelzi. Itt az ideje, hogy a korlátait megszabjuk és bevezessünk néhány fontos szabályt.
A kilenc hónapos babák általában már képesek hason fekvésből felülni. Ügyesen térdelnek, a kúszást felváltja a mászás. Ha valamiben meg tudnak kapaszkodni, akkor felállnak, felhúzzák magukat állásba, de még egyensúlyozni nem tudnak. Az ügyesebbek megismerkednek a lépcsővel, a hátsójukkal lefelé óvatosan leereszkednek, visszafelé pedig ügyesen felmásznak.

Az ujjacskáival képes az apró tárgyakat felcsippenteni, szívesen rombolja le a puha, plüss kockákból, vagy fából, legóból épített tornyokat. Megkezdődik a rámolás korszaka is. A lakásban minden felfedezésre vár, mindent a kezébe kell venni, meg kell fogni, meg kell vizsgálni. Szívesen játszik kukucskát, vagy bújócskát, örömmel dobálja le a magasból a tárgyakat és hosszan néz utánuk. Próbálgatja a tárgyak hangját, egymáshoz ütögeti őket, vagy ő ütögeti azokat. Ha megtanítod, tud tapsolni, „pogácsát sütni”, pápát inteni. Örömmel labdáz, tologatja a kisautókat, pörgeti azok kerekeit. Próbálgatja, hogy a kisebb tárgyakat nagyobbakba teszi, ki-be dobálgatja, rakosgatja a játékait egyik dobozból a másikba.
Továbbra is sokat beszéljünk hozzá, mondókázzunk, énekeljünk neki, mert ha még nem is mond szavakat, mert csak gagyarászik, azért a passzív szókincse rohamosan fejlődik.
Minél többet vigyük társaságba, rendszeresen csináljunk neki közösségi programokat, hogy megszokja a többi gyereket. Ha nincs testvére, különösen fontos ez, mert így tapasztalják meg, milyen is egymással játszani, s nem egymás mellett. Rossz időben se féljünk a játszótértől, a jó levegőn hagyjuk szabadon mászkálni, felfedezni a környéket. Azonban arra mindig ügyeljünk, hogy alaposan és rétegesen öltöztessük fel.
Fontos tudni, hogy a kilenc hónapos gyermek már felfogja a saját önálló mivoltát, külön kis lényként tekint magára. Ha bármi nem a tervei, akarata, igénye szerint történik, akkor azonnal nyafog, nemtetszését sírással fejezi ki. Tisztában van a nem szó jelentésével. Türelmesen ismételgessük el, mit miért nem szabad, soha ne legyünk ingerültek vele. Persze azt is magyarázzuk el, mi az, amit lehet. Soha ne vegyünk ki a kezéből játékot, hagyjuk, hadd próbálkozzon egyedül. Ha mi mutatunk meg neki mindent, akkor elveszti korán az érdeklődését és beletörődik, hogy majd anya megcsinálja helyette.
Fotó:
pixabay.com
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.