Menü

Tapsol és integet

A tíz hónapos gyermek egyre jobban érti a világ dolgait - kezdi megérteni az idő, a távolság, a magasság és mélység, valamint az ok-okozat fogalmát és összefüggéseit. Lassan megteszi az első lépéseket is. Itt az ideje, hogy gondoskodjunk neki egy lábbeliről is.

A tíz hónapos kicsit egyre több inger éri napközben, hiszen mind többet tud és ismer a világ dolgairól. Mivel nemcsak az értelme, hanem a mozgása is rohamosan fejlődik, ne csodálkozzunk azon, ha esetleg rosszabbul alszik, vagy éjszakánként többször felriad, megébred. Legyünk vele mindig türelmesek, az éjszakai órákban is, hiszen ő csak a nyugtalansággal, sírással tudja kifejezni érzelmeit.

Ha az éjszakák a megszokottnál nyugtalanabbak, nehezebben telnek, akkor próbáljunk ki néhány praktikát. Az esti altatáskor a lehető legminimálisabbra csökkentsük az ingerek mennyiségét. Halvány fénynél, szinte sötétben altassuk, szopiztassuk, vagy etessük meg. Utána érdemes még egy kicsit magunkhoz ölelni, megdajkálni, megnyugtatni. Halkan dúdolhatunk is neki valamit, de lehetőség szerint ne indulót, vagy mutogatós mondókát, dalocskát, inkább csöndes, megnyugtató altatót. A szoba hőmérsékletére is figyeljünk oda, hiszen ebben az időszakban bármilyen apróság megzavarhatja a kicsit. A legjobb télen-nyáron is 18-20 Celsius fokos hőmérsékletben aludni.

A tíz hónapos csemeték már stabilan ülnek, kitűnően másznak és, ha valahol meg tud kapaszkodni, akkor képes felhúzni magát, esetleg megpróbál oldalazva lépegetni. Tapsol és integet, a kedvenc mondókáit, dalocskáit felismeri és dúdolva, mutogatva kéri, hogy ismételjük el újra és újra. Mindannyiszor próbáljunk meg eleget tenni a kérésének, hiszen a gyerekek így tanulnak a legkönnyebben, ismételve mindent, újra és újra, szinte az unalomig.

Fontos, hogy ne feledjük, beszéljünk hozzá folyamatosan. Igyekezzünk mindent elmagyarázni, megmutatni, mit, miért csinálunk. Néhány baba ilyenkor már tudatosan használja a baba, anya, apa, mama, papa kifejezéseket, de akkor se aggódjunk, ha még csak halandzsázik.

Már érti az idő, a távolság, az ok-okozat, a magasság és mélység fogalmát. Folyamatosan rámol, pakol, szívesen gurítja a labdát. Örömmel utánozza a nagyobb testvért, vagy minket. Ebben a korban már hallgat a nevére és egyedül is ügyesen eljátszik, elbíbelődik, elmolyol.

Fotó:
pixabay.com

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.