Mindent a dicséret érdekében
- Dátum: 2013.11.17., 19:49
- a baba fejlődése hónapról, a tizenegy hónapos baba fejlődése, hónapra, tizenegy hónapos baba
A kisbabánk életében pillanatok alatt elrepült tizenegy hónap és ezzel elérkeztünk egy újabb mérföldkőhöz: ráébred, miként tud minket lenyűgözni és a tapsért, a dicséretért, az ölelésért cserébe büszkén mutatja, milyen új produkciókra képes.
A legtöbb tizenegy hónapos baba eddigre már stabilan ül, ráadásul segítség nélkül felül, ügyesen mászik és felmászik mindenre. Kapaszkodva felhúzza magát, így képes megállni, illetve ugyancsak kapaszkodva, oldalazva lépeget a szekrény, a kanapé és egyéb bútorok mellett. Sok kicsi eddigre már megteszi az első önálló lépéseit is, ám akkor se essünk kétségbe, ha nem. A gyermekek fejlődése teljesen eltérő, így az is normális, ha a kicsi nem indul el 11-12 hónapos korában, csak jóval később 16-18 hónaposan.
A gyermekünk ebben a korban már megérti a nem kifejezést és amint meghallja, rázza a kis fejét. Ha olyan dolgot tesz, amit nem szabad, akkor se kiabáljunk, vagy csapjunk a kis kezére, inkább magyarázzuk el neki ezerszer is, mi mire való. Sokszor az is előfordulhat, hogy nem a határokat feszegeti, hanem egyszerűen így próbál kommunikálni velünk. Csintalan módon a földre dobja a dolgokat és várja, hogy visszaadjuk neki és mondjuk, hogy nem. Természetesen másképpen is igyekszik kommunikálni. Lehet, hogy már egy-két szót kimond és helyesen használ. Tanítsuk meg tapsolni, integetni. Mivel ebben a korban már képesek hangokat utánozni, minél többet beszéljünk hozzá, mondókázzunk minél többet. Az egyszerű állathangokat ismételjük el minél többször, egy idő után már ő mutatja meg, melyik állat, mit mond.
Ráébred, napról, napra ügyesebb és büszkén mutatja, mi mindent tud. Megpróbál lenyűgözni minket, megpróbál lenyűgözni minket újabb és újabb mutatványokkal. Például feláll és elengedi azt, amibe kapaszkodik, vagy lép egyet, kettőt és azután várja az elismerést, a tapsot, a dicséretet.
Ebben a korban már az öltözködésnél szívesen segít, nyújtja a kis kezét, igyekszik bedugni a lábát a cipőbe, vagy le és felhúzni a zoknit. Figyeljünk oda rá a babakocsiban, mert szívesen bújik ki a cipőjéből és egy óvatlan pillanatban ki is dobja a kocsiból.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.