Mindent a dicséret érdekében

A kisbabánk életében pillanatok alatt elrepült tizenegy hónap és ezzel elérkeztünk egy újabb mérföldkőhöz: ráébred, miként tud minket lenyűgözni és a tapsért, a dicséretért, az ölelésért cserébe büszkén mutatja, milyen új produkciókra képes.

A legtöbb tizenegy hónapos baba eddigre már stabilan ül, ráadásul segítség nélkül felül, ügyesen mászik és felmászik mindenre. Kapaszkodva felhúzza magát, így képes megállni, illetve ugyancsak kapaszkodva, oldalazva lépeget a szekrény, a kanapé és egyéb bútorok mellett. Sok kicsi eddigre már megteszi az első önálló lépéseit is, ám akkor se essünk kétségbe, ha nem. A gyermekek fejlődése teljesen eltérő, így az is normális, ha a kicsi nem indul el 11-12 hónapos korában, csak jóval később 16-18 hónaposan.

A gyermekünk ebben a korban már megérti a nem kifejezést és amint meghallja, rázza a kis fejét. Ha olyan dolgot tesz, amit nem szabad, akkor se kiabáljunk, vagy csapjunk a kis kezére, inkább magyarázzuk el neki ezerszer is, mi mire való. Sokszor az is előfordulhat, hogy nem a határokat feszegeti, hanem egyszerűen így próbál kommunikálni velünk. Csintalan módon a földre dobja a dolgokat és várja, hogy visszaadjuk neki és mondjuk, hogy nem. Természetesen másképpen is igyekszik kommunikálni. Lehet, hogy már egy-két szót kimond és helyesen használ. Tanítsuk meg tapsolni, integetni. Mivel ebben a korban már képesek hangokat utánozni, minél többet beszéljünk hozzá, mondókázzunk minél többet. Az egyszerű állathangokat ismételjük el minél többször, egy idő után már ő mutatja meg, melyik állat, mit mond.

Ráébred, napról, napra ügyesebb és büszkén mutatja, mi mindent tud. Megpróbál lenyűgözni minket, megpróbál lenyűgözni minket újabb és újabb mutatványokkal. Például feláll és elengedi azt, amibe kapaszkodik, vagy lép egyet, kettőt és azután várja az elismerést, a tapsot, a dicséretet.

Ebben a korban már az öltözködésnél szívesen segít, nyújtja a kis kezét, igyekszik bedugni a lábát a cipőbe, vagy le és felhúzni a zoknit. Figyeljünk oda rá a babakocsiban, mert szívesen bújik ki a cipőjéből és egy óvatlan pillanatban ki is dobja a kocsiból.

Fotó:
pixabay.com