Menü

Ma van a szülinapom!

Gyorsan elérkezett kisbabánk első szülinapja. Ekkora már nem is baba, hanem inkább kisgyerek, aki egyre önállóbb. Sok egyéves ilyenkor szülője kezébe kapaszkodva lépked, de olyan is akad, aki önállóan totyog. A beszéde is rohamosan fejlődik. Ha a szülinapi tortán a gyertyát még nem is fújja el egyedül, azért napról, napra egyre ügyesebb.

Csemeténk első életévéhez közel már igazi kis virgonc. Imád jönni-menni, mászva, vagy totyogva, esetleg kapaszkodva lépegetve, felfedezni a lakást, a szűkebb és tágabb környezetét. Akkor se keseredjünk el, ha a kicsi még nem megy egyedül. A szakemberek úgy vélik, minél tovább mászik, annál jobb. Előfordul, hogy csak 16-18 hónapos korra érnek meg a gyerekek az önálló járásra, úgyhogy ne legyünk türelmetlenek. Hagyjunk időt neki, hogy magától érje el ezt a fejlődési lépcsőt, ne erőltessük a járást, ha még inkább mászni szeretne.

Az egyéves gyerkőc beszédfejlődése is napról-napra alakul. Előfordulhat, hogy már tudatosan használ szavakat (anya, apa, baba, mama), de az, hogy csak a szavak elejét mondja (el, le fel, iiii, ééé, pá stb.). A szülők ebben a korban sokat segíthetnek olyan szótagismétlő szavakat használnak, amelyeket a kicsi is ki tud ejteni és be tud azonosítani, például: pápá, baba, tütü, vauvau stb.

Ekkora már több egyszerű felszólítást, kérést megért a babánk, tisztában van rengeteg szó jelentésével és tudja, hogy egy-egy tárgy mire való. Utánozhatja is bizonyos állatok hangját. Élvezi a közös éneklést, mondókázást, beszélgetést. Próbáljunk vele minél többet foglalkozni, meséljünk, daloljunk. Ebben a korban kifejezetten élvezik azokat a mondókákat, ahol a szöveget egyszerű mutogatás kísér (Csip-csip csóka, Tarka szárnyú pillangó, Lepke, Süti-süti pogácsát stb.). Adjunk a kezükbe egyszerű hangszereket, csörgőket, kis dobokat, xilofont, hadd élvezzék a zenélést ők is.

A játékaik továbbra is egyszerű dolgok. Igen hasznos a gúlaépítő, ahol az egyre csökkenő méretű formákat egymásba, vagy egymásra tudják helyezni. Jelöljünk ki neki egy kincsesládát, amibe a saját kis játékait ki és be tudja pakolni. Gurítsunk labdát, autót, kukucskáljunk, fogócskázzunk, bújócskázzunk vele.

Fotó:
pixabay.com

Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?

Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.