Amikor mindenre felmászik

Dátum: 2014.01.05., 13:10
Kulcsszavak: 13-15 hónapos baba, baba beszéde egy éves kor után, baba fejlődése egy éves kor után, mit tud a baba egy éves kor után

Miután gyermekük betölti első életévét sokan úgy vélik, elmúlt a baba kor, és ezzel újabb érdekes, izgalmas korszak következik.

A kisgyermekkor első szakaszában a szülő számára a legnagyobb megpróbáltatást az jelentheti, hogy a csemete izgő-mozgó kis bajkeverővé válik, akinek semmilyen félelemérzete sincs, vakmerően igyekszik mindenre fel- és lemászni.

Lehet, hogy 13-15 hónapos kora körül a gyermekünk még nem megy önállóan, de törekszik rá, feláll magától és képes megtenni egy-egy lépést egyedül is. Ne essünk kétségbe, ha ennél többet még nem tud, mert jó úton halad és hamarosan el fog indulni. Erre mindenkinek meg kell érnie és akkor sem késik el, ha csak 18 hónaposan teszi meg első, önálló lépteit segítség nélkül. Persze sok baba ekkora már ügyesen totyog, jön-megy. Legyen szó totyogóról, vagy még mászó csemetéről azt megfigyelhetjük, semmi sem riasztja vissza és mindenre megpróbál fel- és lemászni. Nagyon figyeljünk oda rájuk, nehogy valahonnan lepottyanjanak.

Ebben a korban imádnak az ablakon kukucskálni, nézelődni, ámulva nézik a közlekedőket, az autókat, buszokat.

A legtöbb kicsi szívesen gagyarászik, babanyelven magyaráz. Jellemző, hogy egy-öt szót már használnak (apa, anya, baba, mama, papa, gyere, el, le stb.). Ügyesen utánozzák az állathangokat, dúdolnak, énekelgetnek, s ezek a dalocskák is felismerhetőek. Ha még csak a szavak első szótagját mondják, vagy az első betűt, akkor is jó úton járnak.

Kézzel már egyedül is ügyesen eszegetnek, csipegetnek, kekszet, falatkát, katonát elmajszolnak. Kanállal is próbálkoznak, a szájukhoz egyre ügyesebben emelik az evőeszközt, de meríteni, kanalazni még nem tudnak. Nem baj, ha még nem akarnak egyedül gyakorolni, vagy csak pár percig esznek egyedül, segítsük őket igény szerint.

Olvassunk nekik minél többet, lapozgassunk együtt könyveket, de erre már egyedül is képesek. Továbbra is énekeljünk, mondókázzunk sokat nekik, beszéljünk hozzájuk most is minél többet, magyarázzunk el nekik mindent.

Ebben a korban sokszor nyugtalanul alszanak, ez a rengeteg napi aktivitás és a fogzás, valamint a bölcsődei beszoktatás miatt is lehet. Éjszaka is igyekezzünk mindig türelmesek maradni velük.

Fotó:
pixabay.com

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.