Apanapló 3. rész: Az angyalarcú kismamaterror
- Dátum: 2014.01.18., 16:24
Amíg a kismama éli saját világát, a kispapa próbál alkalmazkodni. Egyfelől azért, mert nincs más választása, másrészt, mert nincs más választása.
Egy jó kispapa (de béna ez a szó…, de nem tudok jobbat) rengeteg titulussal büszkélkedhet. Egyszerre pszichológus, étkezési és öltözködési tanácsadó, lak-, és ágyberendező, fő párnarendező, családtervező, stratéga, teherhordó, sofőr, bébi-kiegészítők elő próbababája, megmondó és lemondó ember. Idomított, háziasított, de messze nem papucs férfi. Amolyan apaszövet a fémvázon. A szövet hízik, a fém recseg.
Nem akarom magunkat fényezni, de kiválóan alkalmazkodunk (nem mintha lenne más választásunk), tehetségtől, rátermettségtől, érzéktől függően, de nagyon odatesszük magunkat. Mert a has térfogatának növekedésével párhuzamosan veszíti el a világ (és a férj) a racionálisan gondolkodó és cselekvő nőt. Míg egy másik világ (és a férj) nyer egy életvitelszerűen állapotos és annak megfelelően olykor kiszámíthatatlanul érző és cselekvő nőnemű lényt. Mi, azaz a vesztes-nyertes fél ezt a „másik világot” próbálja meg egyensúlyban tartani, legfőképpen önmagával.
Óvakodj az állatoktól, akik inni mennek, az emberektől, akik inni voltak, és a többhónapos kismamáktól, akik reggelente a ruhásszekrény felé közelítenek. Vagy a hűtőszekrény irányába. A gyorséttermi kajától a házikosztig bármit, bármikor megkívánhat, és egy szabály van: a kismama mindent kérhet és mindent meg is kap. Ezzel ők is tisztában vannak…:)
Párnák, takarók, ágyak, matracok reszkessetek, a kismama-anatómia, hő és puhaságérzékelési rendszer eltér minden normálistól…:)
Az érzelmi hullámvasút a férj számára olyan, mintha egy szál lándzsával kitették volna a dzsungel közepén, nem tudhatja, hogy valami barátságos állattal hozza össze a sors, vagy egy éhes, éles fogú párduccal. Nem csodálkozunk, ha sír azon, amin korábban nevetett, és ami régen könnyeket csalt ki, ma mosolyt csen az arcra. Zavarba ejtő kérdések, fura ötletek, szórványos végletek, sosincs végetek… :)
Ez csupán néhány dolog az angyalarcú kismamaterror megbocsátható bűnlajstromáról, az igazság az, hogy aktív hozzáállással, pozitív szemlélettel és némi iróniával fűszerezve mindenen túl lehet lendülni. A munka néha több, sokszor kevesebb sikerrel jár, de igazából nem is a végeredmény, hanem az igyekezet, maga az út a lényeg.
Tessék? Hogy mi a helyzet a kispapák rigolyáival? Az legyen egy anyanapló tárgya…:)
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.