Menü

Apanapló 3. rész: Az angyalarcú kismamaterror

  • Dátum: 2014.01.18., 16:24

Amíg a kismama éli saját világát, a kispapa próbál alkalmazkodni.  Egyfelől azért, mert nincs más választása, másrészt, mert nincs más választása.

Egy jó kispapa (de béna ez a szó…, de nem tudok jobbat) rengeteg titulussal büszkélkedhet. Egyszerre pszichológus, étkezési és öltözködési tanácsadó, lak-, és ágyberendező, fő párnarendező, családtervező, stratéga, teherhordó, sofőr, bébi-kiegészítők elő próbababája, megmondó és lemondó ember. Idomított, háziasított, de messze nem papucs férfi. Amolyan apaszövet a fémvázon. A szövet hízik, a fém recseg.

Nem akarom magunkat fényezni, de kiválóan alkalmazkodunk (nem mintha lenne más választásunk), tehetségtől, rátermettségtől, érzéktől függően, de nagyon odatesszük magunkat. Mert a has térfogatának növekedésével párhuzamosan veszíti el a világ (és a férj) a racionálisan gondolkodó és cselekvő nőt. Míg egy másik világ (és a férj) nyer egy életvitelszerűen állapotos és annak megfelelően olykor kiszámíthatatlanul érző és cselekvő nőnemű lényt. Mi, azaz a vesztes-nyertes fél ezt a „másik világot” próbálja meg egyensúlyban tartani, legfőképpen önmagával.

Óvakodj az állatoktól, akik inni mennek, az emberektől, akik inni voltak, és a többhónapos kismamáktól, akik reggelente a ruhásszekrény felé közelítenek. Vagy a hűtőszekrény irányába.  A gyorséttermi kajától a házikosztig bármit, bármikor megkívánhat, és egy szabály van: a kismama mindent kérhet és mindent meg is kap. Ezzel ők is tisztában vannak…:)

Párnák, takarók, ágyak, matracok reszkessetek, a kismama-anatómia, hő és puhaságérzékelési rendszer eltér minden normálistól…:)

Az érzelmi hullámvasút a férj számára olyan, mintha egy szál lándzsával kitették volna a dzsungel közepén, nem tudhatja, hogy valami barátságos állattal hozza össze a sors, vagy egy éhes, éles fogú párduccal. Nem csodálkozunk, ha sír azon, amin korábban nevetett, és ami régen könnyeket csalt ki, ma mosolyt csen az arcra. Zavarba ejtő kérdések, fura ötletek, szórványos végletek, sosincs végetek… :)

Ez csupán néhány dolog az angyalarcú kismamaterror megbocsátható bűnlajstromáról, az igazság az, hogy aktív hozzáállással, pozitív szemlélettel és némi iróniával fűszerezve mindenen túl lehet lendülni. A munka néha több, sokszor kevesebb sikerrel jár, de igazából nem is a végeredmény, hanem az igyekezet, maga az út a lényeg.

Tessék? Hogy mi a helyzet a kispapák rigolyáival? Az legyen egy anyanapló tárgya…:)

Fotó:
pixabay.com

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.