Menü

Apanapló 5. rész: A generációváltás fősodrában

  • Dátum: 2014.02.13., 12:09

Azt, hogy itt már egyáltalán nem tréfadologról van szó, egyrészt a kismama-pocakon gond nélkül megálló kistányér jelzi, másfelől az, hogy az ultrahangon kábé szembenéz veled a gyerek. „Hali! Nemsokára találkozunk, de azért adj még légyszi egy kis időt...”

Hogy baba-felnőtt összevetésben kinek van szüksége leginkább időre? Meggyőződésen, hogy a leendő gyakorló, most még elsősorban elméleti szülőknek.

Azért gyakran eszembe jut, hogy az a bizonyos kilenc hónap jó hogy nem hat, vagy neadjisten három. Lenne ám ámulás, bámulás, kapkodás rendesen, félelem és reszketés terhesen... Olyan lenne, mintha egy hobbifutót alapozás nélkül indítanának a maratonon, azt hiszem, nem az eredmény, hanem a túlélés válna az elsődleges céllá.

A 26. hétben vagyunk. Az ultrahang látványos (lásd farkasszemnézés), bútorok, ruhák, kiegészítők szépen gyűlnek, megvan a név, a nem, és sok-sok igen. Utóbbi egyébként a legfontosabb, azaz a lélek is kezdi elérni a megfelelő állapotot. Bababefogadók, ha úgy tetszik bébi-kompatibilisek lettünk.

Már nem annyira idegen az anya-apa szavak hangzása (bár felsejlik bennem az átlagmagyar gyakorlat szerinti százszázalékos használatuk, amitől továbbra is irtózóm...), tudatosult bennünk a leendő életritmus-változás, elfogadjuk a szülőskatulyát, és én például teljes természetességgel, csuklás nélkül beszélek az olyan sosem próbált, tapasztalt, látott dolgokról, mint például a pelenkázás, a szoptatás, vagy a babaöltöztetés. És mindez néhány hónap alatt lezajlott. Más esetben évekig nem változik ennyit az ember...

Ráadásul a szülővé válásnál egy az egyben átélsz, saját bőrödön tapasztalsz egy generációváltást. Egyik pillanatról a másikra ugrasz egyet felfelé a családfán, azaz már nem te vagy legalul, pedig szerettél gyökér lenni.:)

 

update: a napokban kiderült, hogy kisfiunk alig két hónappal fiatalabb uncsitesója is fiú lesz, úgyhogy alakul a focicsapat. Az edzők már ott vannak a pálya szélén...:)

Fotó:
sxc.hu

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.