Apanapló 5. rész: A generációváltás fősodrában
- Dátum: 2014.02.13., 12:09
Azt, hogy itt már egyáltalán nem tréfadologról van szó, egyrészt a kismama-pocakon gond nélkül megálló kistányér jelzi, másfelől az, hogy az ultrahangon kábé szembenéz veled a gyerek. „Hali! Nemsokára találkozunk, de azért adj még légyszi egy kis időt...”
Hogy baba-felnőtt összevetésben kinek van szüksége leginkább időre? Meggyőződésen, hogy a leendő gyakorló, most még elsősorban elméleti szülőknek.
Azért gyakran eszembe jut, hogy az a bizonyos kilenc hónap jó hogy nem hat, vagy neadjisten három. Lenne ám ámulás, bámulás, kapkodás rendesen, félelem és reszketés terhesen... Olyan lenne, mintha egy hobbifutót alapozás nélkül indítanának a maratonon, azt hiszem, nem az eredmény, hanem a túlélés válna az elsődleges céllá.
A 26. hétben vagyunk. Az ultrahang látványos (lásd farkasszemnézés), bútorok, ruhák, kiegészítők szépen gyűlnek, megvan a név, a nem, és sok-sok igen. Utóbbi egyébként a legfontosabb, azaz a lélek is kezdi elérni a megfelelő állapotot. Bababefogadók, ha úgy tetszik bébi-kompatibilisek lettünk.
Már nem annyira idegen az anya-apa szavak hangzása (bár felsejlik bennem az átlagmagyar gyakorlat szerinti százszázalékos használatuk, amitől továbbra is irtózóm...), tudatosult bennünk a leendő életritmus-változás, elfogadjuk a szülőskatulyát, és én például teljes természetességgel, csuklás nélkül beszélek az olyan sosem próbált, tapasztalt, látott dolgokról, mint például a pelenkázás, a szoptatás, vagy a babaöltöztetés. És mindez néhány hónap alatt lezajlott. Más esetben évekig nem változik ennyit az ember...
Ráadásul a szülővé válásnál egy az egyben átélsz, saját bőrödön tapasztalsz egy generációváltást. Egyik pillanatról a másikra ugrasz egyet felfelé a családfán, azaz már nem te vagy legalul, pedig szerettél gyökér lenni.:)
update: a napokban kiderült, hogy kisfiunk alig két hónappal fiatalabb uncsitesója is fiú lesz, úgyhogy alakul a focicsapat. Az edzők már ott vannak a pálya szélén...:)
Fotó:
sxc.hu
Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?
Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.