Menü

Hogyan öltöztessük tavasszal a kisgyereket?

A változékony tavaszi időjárásban bizony a gyerekek öltöztetése gyakori fejtörést ad a szülőknek. Ezért a legfontosabb, hogy mindig legyen nálunk egy tartalék pulóver, vagy kardigán.

Tavasz elején, bár már sokat süt a nap, azért még nincs olyan meleg. A változékony, hűvös időben pedig a szélfújás is hidegebbnek, erősebbnek tűnik, és a hőérzetünk sem igazán tudja, éppen fázós, vagy kimelegedős jelzést adjon a szervezetünknek. Épp ezért a gyerekek öltöztetésére különösen oda kell figyelni, hiszen ebben az időszakban a legkönnyebb meg- és felfázni.

Ha még babakocsiban fekszik, ül a csemeténk, nem mozog olyan aktívan, akkor bizony mindenképpen tartsuk szem előtt az örök szabályt, miszerint legalább egy réteggel több ruhát adunk rá, mint ahogy mi magunk öltözünk fel. Nem árt a babakocsi aljába leteríteni egy vékony plédet, s a kicsire adjunk hosszú ujjú bodyt, harisnyát, pulóvert, vagy kardigánt, melegebb nadrágot, vékonyabb, tavaszi kabátot és sapkát. Nyugodtan takarjuk be, s ha a nyakánál nem érezzük melegnek, akkor bizony ő így érzi jól magát.

A nagyobbacska, totyogó gyermekek esetében mindig legalább annyi ruha legyen rajtuk, amennyit mi is elviselünk. Nagyon praktikus viselet a pufi mellény, ami az ilyen változékony időben jó szolgálatot tesz, hiszen melegen tartja a derék- és mellkasi részeket, viszont a kezeket szabadon hagyja. Szeles, esős időben inkább hosszú ujjú kabátot adjunk a gyerekre, de már ne a téli kabáthoz nyúljunk, inkább szerezzünk be egy átmeneti, vízlepergetős, kapucnis kabátkát.

Ha bizonytalanok vagyunk, akkor pedig tartsunk magunknál tartalékként egy pulóvert, vagy kardigánt, hiszen könnyebb levenni bármelyiket, minthogy megfázzon és beteg legyen a csemete.

Jómagam egy tartalék harisnyát is mindig viszek magammal, ugyanis az apróságokat mágnesként vonzzák a pocsolyák, tócsák, amikbe hatalmas örömmel ugranak bele, és persze ilyenkor mindig átázik a lábfejük, belefolyik a víz cipőjükbe. Persze adhatunk rájuk gumicsizmát is, de ha nem esik az eső, ha nem nyirkos a levegő, akkor gyorsan beleizzad a tappancsuk.

Fotó:
pixabay.com

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.