Menü

Ha a bölcsire szükség van

A bölcsőde sok család életében különösen fontos szerepet tölt be. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy a csemete három éves koráig otthon maradjon, sokakat előbb visszavárja a munkahelyük és emiatt kénytelenek igénybe venni a bölcsődei szolgáltatásokat.

Kétgyermekes, gyakorló anyaként úgy vélem, a bölcsőde az egyik legjobb dolog, amit kitaláltak a kisgyerekes szülők életének megkönnyítésére.

Amíg dolgozol, biztonságban van a gyermeked, szakemberek, hozzáértők felügyelik egész nap, tudod, hogy mit eszik, hogy alszik, hogy foglalkoznak vele és sok mindent tanul is. A bölcsődében ráadásul megszokja más gyermekek társaságát, magyarul megkezdődik a kicsi számára is a szocializáció. Az elválás azonban sok esetben nagyon nehéz. Előfordul, hogy a gyermek ragaszkodóbb, de az is, hogy épp a szülő, az édesanya miatt nem tud elszakadni. A beszoktatásra ezért mindig megfelelő időt kell hagyni, gyermeknek, szülőnek egyaránt.

A mi bölcsődénkben működik egy szuper játszóház, ahová szülőket és gyerkőcöket várnak. Itt aztán  anya/apa és gyereke közelebbről is megismerkedhet a bölcsődei léttel. A gondozók énekelnek, mondókáznak a kicsikkel, aztán a gyerekek tízórait kapnak, majd gyurmáznak, festegetnek, kézműveskednek koruknak megfelelő technikákkal, módszerekkel. Akik megismerkedtek a közeggel, hozzászoktak a gyerektársasághoz, a gondozókhoz, azoknak lehetősége adódik arra is, hogy beszoktatva gyermeküket egy-két-három órára ott hagyják. Az ide járó gyerekek szülei mind arról számoltak be, hogy később a hagyományos bölcsődébe, óvodába sokkal könnyebben ment a beszoktatás. A kicsi ugyanis addigra már megértette, hogy szülője mindig visszatér hosszabb-rövidebb időszak után.

Persze, aki nem tudja hasonló játszóházba vinni a gyermekét annak sem kell aggódni. Más módszerek is léteznek arra, hogy a gyermek megszokja más társaságát, hogy más vigyáz rá. Érdemes rendszeresen bevonni a nagyszülőket is a felügyeletbe, vagy esetleg olyan rokonra, barátra bízni, akivel gyakran találkozhat a kicsi.

A bölcsődei beszoktatás előtt nem árt, ha minél többet járunk gyerektársaságba és megpróbálunk egyszer, kétszer a nagyinál, vagy idegen helyen aludni.

A lényeg, hogy egyáltalán nem kell szoronganunk. Ezt ugyanis a gyermekünk megérzi és ő is hasonlóan fog viselkedni, reagálni. Ez pedig rányomhatja a bélyegét a beszoktatásra és elhúzódhat a folyamat. Két-három hét alatt minden kisgyermek, egyéni igényei szerint, be tud szokni a bölcsődébe, ha mi szülők is valóban ezt akarjuk. Ha hezitálunk, lelkizünk, akkor inkább még várjunk és barátkozzunk a gondolattal. Ha a kényszer visz minket erre a megoldásra, akkor pedig gyűjtsünk erőt, vegyünk nagy levegőt, mosolyogjunk és lépjünk be bátran az új, ismeretlen világ kapuján.

Fotó:
pixabay.com

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.