Menü

Önállóságra törekvő apróság

Mi ez? Ez mi? Ne csodálkozzunk, ha két éves csemeténk állandó kérdések kereszttüzében tart minket. Kérdéseire igyekezzünk mindig válaszolni, mert így ismeri meg az őt körülvevő világot. Lássuk hát mi mindenre képes a két éves apróság.

A 21-24 hónapos babák már összerendezett mozgással járnak, megpróbálnak szaladni. Kapaszkodás nélkül guggolnak, majd felállnak, sőt sokszor guggolva játszanak. Ha netán elesnek, megbotlanak, legtöbb esetben egyedül felállnak. Lépcsőn kapaszkodva fel- és lemennek, fontos, hogy önállóan, egyedül próbálkoznak mindenféle mozgásformával.

A labda különös szerephez jut a kicsik életében. Szeretnek labdázni, rúgják, dobják, gurítják és megpróbálják elkapni, de ez még nem sokszor sikerül.

Az elmúlt hónapokban feltűnően sokat ügyesedett az apróságok keze. Önállóan, egyedül próbálnak enni. A falatkákat, az apró gyümölcsöket ügyesen csipegetik, a kanállal is napról, napra ügyesebben bánnak. A pohárból is már egyedül próbálnak inni. Az összerakós játékokat imádják, próbálják szétszedni és összerakni azokat. Rajzolni próbálnak, a ceruzát, zsírkrétát marokra fogják.

Megkezdődik a „Mi ez?” korszak. Kérdéseikre mindig próbáljunk válaszolni, mert így ismerik meg az őket körülvevő világot. Észrevehetjük, hogy öntudatra ébredésében újabb fejlődési szakaszhoz érkeznek. Nevükön szólítják magukat, s megpróbálják az ismert szavakat egymás mellé tenni. Például: baba nyam-nyam (étkezéskor), baba játszik, baba el stb. Ezzel együtt rövid utasításokat megértenek és azokat igyekeznek végrehajtani. Idősebb testvért, szülőket utánozzák. Főleg nagyobb testvér esetén nagyon figyeljünk oda, mert bizony kicsik ilyenkor roppant vakmerőek.

Önállóságra törekednek és örülnek, hogy sok mindenre képesek egyedül. Saját akaratát érvényesíteni próbálják, megkezdődik a dackorszak. Előfordulhat, hogy többet hisztiznek az átlagosnál, esetleg földhöz vágják magukat. Ilyenkor ne kiabáljunk, és próbáljunk higgadtak maradni. A kicsik a határaikat próbálgatják. Érdemes higgadtan elbeszélgetni velük, s egy-két hisztikezelő technikát bevetni.

Ebben a korban megpróbálkozhatunk a bilire ültetéssel. Ha még nem érdeklődnek iránta ne erőltessük, majd megérnek rá.

Fotó:
pixabay.com

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.