Önállóságra törekvő apróság
- Dátum: 2014.03.30., 21:47
- baba és önálló evés, beszédfejlődés két évesen, két éves baba fejlődése, mire képes a két éves gyerek
Mi ez? Ez mi? Ne csodálkozzunk, ha két éves csemeténk állandó kérdések kereszttüzében tart minket. Kérdéseire igyekezzünk mindig válaszolni, mert így ismeri meg az őt körülvevő világot. Lássuk hát mi mindenre képes a két éves apróság.
A 21-24 hónapos babák már összerendezett mozgással járnak, megpróbálnak szaladni. Kapaszkodás nélkül guggolnak, majd felállnak, sőt sokszor guggolva játszanak. Ha netán elesnek, megbotlanak, legtöbb esetben egyedül felállnak. Lépcsőn kapaszkodva fel- és lemennek, fontos, hogy önállóan, egyedül próbálkoznak mindenféle mozgásformával.
A labda különös szerephez jut a kicsik életében. Szeretnek labdázni, rúgják, dobják, gurítják és megpróbálják elkapni, de ez még nem sokszor sikerül.
Az elmúlt hónapokban feltűnően sokat ügyesedett az apróságok keze. Önállóan, egyedül próbálnak enni. A falatkákat, az apró gyümölcsöket ügyesen csipegetik, a kanállal is napról, napra ügyesebben bánnak. A pohárból is már egyedül próbálnak inni. Az összerakós játékokat imádják, próbálják szétszedni és összerakni azokat. Rajzolni próbálnak, a ceruzát, zsírkrétát marokra fogják.
Megkezdődik a „Mi ez?” korszak. Kérdéseikre mindig próbáljunk válaszolni, mert így ismerik meg az őket körülvevő világot. Észrevehetjük, hogy öntudatra ébredésében újabb fejlődési szakaszhoz érkeznek. Nevükön szólítják magukat, s megpróbálják az ismert szavakat egymás mellé tenni. Például: baba nyam-nyam (étkezéskor), baba játszik, baba el stb. Ezzel együtt rövid utasításokat megértenek és azokat igyekeznek végrehajtani. Idősebb testvért, szülőket utánozzák. Főleg nagyobb testvér esetén nagyon figyeljünk oda, mert bizony kicsik ilyenkor roppant vakmerőek.
Önállóságra törekednek és örülnek, hogy sok mindenre képesek egyedül. Saját akaratát érvényesíteni próbálják, megkezdődik a dackorszak. Előfordulhat, hogy többet hisztiznek az átlagosnál, esetleg földhöz vágják magukat. Ilyenkor ne kiabáljunk, és próbáljunk higgadtak maradni. A kicsik a határaikat próbálgatják. Érdemes higgadtan elbeszélgetni velük, s egy-két hisztikezelő technikát bevetni.
Ebben a korban megpróbálkozhatunk a bilire ültetéssel. Ha még nem érdeklődnek iránta ne erőltessük, majd megérnek rá.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.