Menü

Önállóságra törekvő apróság

Mi ez? Ez mi? Ne csodálkozzunk, ha két éves csemeténk állandó kérdések kereszttüzében tart minket. Kérdéseire igyekezzünk mindig válaszolni, mert így ismeri meg az őt körülvevő világot. Lássuk hát mi mindenre képes a két éves apróság.

A 21-24 hónapos babák már összerendezett mozgással járnak, megpróbálnak szaladni. Kapaszkodás nélkül guggolnak, majd felállnak, sőt sokszor guggolva játszanak. Ha netán elesnek, megbotlanak, legtöbb esetben egyedül felállnak. Lépcsőn kapaszkodva fel- és lemennek, fontos, hogy önállóan, egyedül próbálkoznak mindenféle mozgásformával.

A labda különös szerephez jut a kicsik életében. Szeretnek labdázni, rúgják, dobják, gurítják és megpróbálják elkapni, de ez még nem sokszor sikerül.

Az elmúlt hónapokban feltűnően sokat ügyesedett az apróságok keze. Önállóan, egyedül próbálnak enni. A falatkákat, az apró gyümölcsöket ügyesen csipegetik, a kanállal is napról, napra ügyesebben bánnak. A pohárból is már egyedül próbálnak inni. Az összerakós játékokat imádják, próbálják szétszedni és összerakni azokat. Rajzolni próbálnak, a ceruzát, zsírkrétát marokra fogják.

Megkezdődik a „Mi ez?” korszak. Kérdéseikre mindig próbáljunk válaszolni, mert így ismerik meg az őket körülvevő világot. Észrevehetjük, hogy öntudatra ébredésében újabb fejlődési szakaszhoz érkeznek. Nevükön szólítják magukat, s megpróbálják az ismert szavakat egymás mellé tenni. Például: baba nyam-nyam (étkezéskor), baba játszik, baba el stb. Ezzel együtt rövid utasításokat megértenek és azokat igyekeznek végrehajtani. Idősebb testvért, szülőket utánozzák. Főleg nagyobb testvér esetén nagyon figyeljünk oda, mert bizony kicsik ilyenkor roppant vakmerőek.

Önállóságra törekednek és örülnek, hogy sok mindenre képesek egyedül. Saját akaratát érvényesíteni próbálják, megkezdődik a dackorszak. Előfordulhat, hogy többet hisztiznek az átlagosnál, esetleg földhöz vágják magukat. Ilyenkor ne kiabáljunk, és próbáljunk higgadtak maradni. A kicsik a határaikat próbálgatják. Érdemes higgadtan elbeszélgetni velük, s egy-két hisztikezelő technikát bevetni.

Ebben a korban megpróbálkozhatunk a bilire ültetéssel. Ha még nem érdeklődnek iránta ne erőltessük, majd megérnek rá.

Fotó:
pixabay.com

Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?

Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.