Menü

Lázadó tinédzserek

A tinédzserkor a nemi hormonok termelődésével kezdődik, s ettől kezdve a feje tetejére áll a világ, a fiatal és a szülei számára is. Mit kezdjünk lázadó tini gyermekünkkel? Olvassa el!

A tinédzserkor bizony alaposan megváltoztatja gyermekünket és ezt sokszor a szülő nagyon nehezen fogadja el. Mielőtt naponta veszekednénk, kiabálnánk az eddigi szabályokra, családi rendre fittyet hányó fiatallal, először is gondoljuk végig, milyenek voltunk mi magunk? Nem hisztiztünk, csökönyösködtünk-e hasonló módon? Nem nőtt-e meg a mi igazságérzetünk is? Mennyire voltunk érzelmileg stabilak? Nem akartunk-e mi is feltétlen szabadságot, döntésjogot? A válasz feltehetően minden kérdésre az, hogy de, igen ugyanezt csináltam én is.

Ha megtörtént a beismerés, akkor már jó úton vagyunk. Azt kellene felidézni ekkor, hogy pontosan mi mire vágytunk a szüleinktől, mit szerettünk volna kérni, amit nem kaptunk meg (nem anyagi szinten). Milyen viselkedést vártunk volna el tőlük, hogy jobban érezzük magunkat? Nos, ha sikerült a rövidke időutazás, akkor próbáljuk meg beleélni magunkat az imádott gyermekünk helyzetébe is.

Ezek után legyünk elnézőbbek, higgadtabbak vele. Biztos, hogy minden szülő szeretné megóvni gyerekét a csalódástól, nehézségtől, de ezzel csak azt érjük el, hogy nem kap elég szabadságot és nem tanulja meg, milyen fontos hibát elkövetni, hogy legközelebb okosabban viselkedjünk, figyelmesebben menjünk bele egy szituációba. Mindenki a saját hibájából tud legkönnyebben tanulni és ezt a szülőnek szem előtt kell tartani.

Ahogy azt is, hogy a tinédzser korban bekövetkezett változások, mentális és fizikai síkon, nem a gyereken múlik, arról nem tehet. A hormonok tehetnek a hangulat ingadozásért, az érzelmi libikókáról és valójában minden furcsaságról, amely eddig nem volt jellemző rá. Nem baj, ha nem értjük meg őket. A legfontosabb, hogy bármilyen legyen is csemeténk, fogadjuk el. Érdeklődjünk a hobbijai, a kedvtelései iránt, foglalkozzunk vele minél többet, amikor csak engedi és nem akar egyedül lenni. Készüljünk fel, nehéz időszak vár ránk, amikor akár azt is érezhetjük, mintha nem is a miénk lenne az a gyerek, de ne ingerültséggel, hisztivel, veszekedéssel próbáljunk úrrá lenni a helyzeten. Azt persze értessük meg vele, hogy a rossz barátok, a drogok, az alkohol, a túl korai szexuális élet, vagy az internetfüggőség sehová sem vezet. Helyette kínáljunk izgalmasabb, érdekesebb időtöltést, akár a barátaival együtt.

A megértés, a feltétel nélküli szeretet, az elfogadás a legfontosabb. Így a legkönnyebb átvészelni ezt az időszakot.

Fotó:
pixabay.com

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.