Hogyan kezeljük a hisztit?

Kisgyerek korban, egy és három év között, bizony gyakorta előfordulhatnak hisztis időszakok. Ezek a dühkitörések a szülőnek és a gyereknek is sok nehézséget okozhatnak. De vajon miként kezelhetjük a hisztériát?

Sokszor hallani, hogy egy-egy gyermek hisztis, vagy akaratos. A hisztéria nyilván egy módja annak, hogy a kicsi kifejezze az érzéseit, az akaratát. Tudniillik egy és három év között még legtöbbször sírással reagálják le a gyerekek a számukra negatív érzéseket, élményeket, behatásokat. S ebből a sírásból alakul ki a hiszti, amikor a gyermek belelovalja magát az adott szituációba, képtelen kontrollálni az érzéseit, indulatait. Ne ijedjünk meg ettől, hiszen ez ilyenkor természetes reakció. Az önkontroll ugyanis csak jóval később, az iskolaérettség idején éri el a szükséges szintet. Ahogy nő a gyerek, úgy képes egyre jobban kezelni az érzéseit.

A hisztériának számos oka lehet, de legtöbbször olyan helyzetekben fokozódik eddig a sírás, amikor az utódunk bárhogy is próbálkozik, képtelen megértetni magát, esetleg rendkívül fáradt és a kapott ingereket nem tudja befogadni, inkább csendre, nyugalomra vágyik. Kitörhet a balhé akkor is, ha esetleg a gyerek nem kap meg valamit, vagy nem tud valamit megcsinálni.

Persze ilyenkor nagyon nehéz megnyugtatni a kicsiket, sokszor odáig fajul a dolog, hogy a földön fekve ordítanak, olykor verekednek, vagy egyszerűen csak vigasztalhatatlanul sírnak.

A szülőnek is nagyon nehéz a higgadtságát, türelmét megőriznie, de a hisztéria kezelésének a kulcsa, legfőképpen ez. Ugyanis a hisztériát csak még inkább fokozzuk azzal, ha mi is ordítunk, kiabálunk, fenyegetőzünk, az agresszív fellépéssel nem érünk el semmit. A legtöbb gyerek ugyanis csak akkor képes megnyugodni, ha biztonságban érezheti magát, ha nem ráncigálják, cibálják, hanem inkább átöleli, és biztosítja a szülő a feltétlen szeretetéről.

Saját tapasztalatomból írom, a hisztériát lehetetlen kezelni, ha ingerültek vagyunk, és ezt érzi rajtunk a csemete is. Öleljük inkább magunkhoz a kicsit, mondjuk el neki, hogy nagyon szeretjük és szeretnénk, ha abbahagyná a sírást. Akad, aki ilyenkor megnyugtatásképp néhány dalocskát is eldúdol a gyerekének, mások ringatják, megint mások egyszerűen csak ölelik, simogatják.

Ha otthon jön a dühroham, akkor se legyen az a válaszunk, hogy a szobájába zavarjuk, inkább együtt találjunk megoldást a problémára. Próbáljuk megérteni a gyerekünket, az ő szemével nézni a világot és inkább magyarázzunk el százszor valamit, mintsem indulattal közeledjünk a hisztériához. Higgadtan, de határozottan beszéljünk vele. A legfontosabb, hogy érezze a szeretetünket, a biztonságot mindig minden körülmények között.

Fotó:
pixabay.com