Menü

A végtelen türelem buktatói

A türelem az egyik legfontosabb emberi erény. A régi erkölcstan-könyvekben bizonyára az első oldalakon szerepelt a fontossága, valamint a gyakorlásának módja, de manapság is nehezen lennénk meg nélküle.

Az emberek még jobban rohannának a dolgukra, több lenne a konfliktus, a baleset. A türelem tanulható, de leginkább alapvetően mindenkinek természetétől függ, hogy mennyire türelmes. Nem könnyű azonban a gyakorlása sem pozitív, sem negatív irányban. Aki türelmetlen, annak időbe telhet megtanulni, hogyan irányítsa magát, és bírja rá a személyiségét annak gyakorlására. De talán ennél is nehezebb dolga van a másik tábornak: azoknak, akik végtelenül türelmesek, és néha a saját jóságuk csapdájába esnek. Legtöbb esetben egyik fél sincs tudatában, hogy ezzel nem is biztos, hogy jót tesznek maguknak és a környezetüknek.

A türelem mintaképe ott áll autójával a körforgalomban, és várja, hogy valaki kiengedje, vagy egyszer csak ne legyen több kocsi, hogy ő is ki tudjon slisszolni. De a forgalom csak hömpölyög, senkinek eszébe sem jut illedelmesnek lenni iránta. Magának kéne kicsit előrébb araszolnia, hogy lássák a szándékát, de mivel ő türelmes, nem tesz ilyet. Nem lép. Előzékeny, mindenkivel. Mindenkinek meghagyja a mozgásteret. Mögötte már tülkölnek a kocsik, felgyűlt a sor. Tehát hiába próbált maga előtt türelmes lenni, ez mégis visszaüt, mert a mögötte lévőket tartotta fel vele. Ez még a jobbik eset, de a rosszabb, ha mindez az emberi kapcsolatokban jelentkezik. Mindkét fél szenvedő alany lehet.

A túlzottan türelmes ember jellemzője, hogy háttérbe szorítja magát. Ennek általában nincs is tudatában: ösztönösen cselekszik. Éveken át elvisel párjától, családjától, barátaitól mindent. Közben még a szolgálatukra is van, és mindenben segíti őket. Ha valami konfliktus merül fel, vagy környezetükben valaki nehezen elviselhetően viselkedik, ők akkor is türelmesek, tűrnek. Kedvelt mondataik: „Mit tehetnék? Ő ilyen, ilyennek kell elfogadnom. Csináljon, amit akar, ha neki ez így esik jól! Úgysem tudok megváltoztatni. Nem tehetek semmit. Hagyom őt szabadon az útján járni, nem avatkozhatok bele.” stb-stb. Csodálatos tolerancia, de nem biztos, hogy célravezető, hasznos, és előre visz.

A másik jellemző, hogy igen jól alkalmazkodnak az így kialakult helyzetekhez. Például ha férjük elzárkózik minden házimunkától, akkor ők hajlamosak elhinni magukról, hogy szinte házvezetőnőnek születtek, és nem érdekli őket a karrier, helyette szívesebben mosnak-főznek. Lehet, hogy eredetileg minden vágyuk volt egy titkárnői állás, na de ki emlékszik már erre! Vagy visszatérve az autós példára, ha feleségük fél egy sportos autóban, akkor beérik egy 1.1-es kis bevásárlóautóval, és még el is hiszik, hogy mindez fantasztikus, mert kedvező a fogyasztása. Hozzászoknak a bosszankodáshoz is, amit előzéskor éreznek (még a csigalassúságú traktor lehagyásához is ki kell kapcsolni a légkondit).

És hogy mi lesz ebből hosszú távon? Személyiségváltozás, egészségromlás, vagy robbanás. Ezek a túlzott türelem buktatói az egyik fél részéről. A behódoló jellemű ember hajlamos teljesen átváltoztatni magát, és úgy hajlítani személyiségét, hogy az kiválóan passzoljon a másikhoz. Ez a lappangó, ki nem mondott, nem kezelt feszültség pedig mindenféle testi, lelki betegségekben köszönhet vissza. Az is lehetséges, hogy egyszer csak kimerül a kifogyhatatlannak tűnő türelem. Betelik a pohár, és hirtelen lesz elege a türelmesnek. Akkor viszont borul minden, és nagyot robban a bomba. Hatalmas veszekedés kerekedik, és hirtelen változások szükségesek, mert onnantól viszont már képtelen többet magába fogadni, tovább tűrni, tovább hajlani.

És hogy mi jelentkezik annál, aki a végtelen türelmessel él? Mi hátránya is származhat ebből?

Például látja szenvedni a párját a testi, lelki betegségek miatt. Ápolja őt, elveszítheti, vagy viseli az ebből adódó nehézségeket. Arról fogalma sincs, hogy mindennek valamilyen lelki dolog lehet a hátterében, az adok-kapok egyensúly hiánya. Honnan is tudhatná? Sohasem fogalmazták meg neki.

Vagy döbbenten nézi végig, ahogy kifogy a türelem-raktár, és nem érti a hirtelen változást. „Hová tűnt az az ember, akit eddig ismertem? Megbolondult talán? Mi történhetett?” Mire eszmél, mire felfogja, hogy mi történik, mire képes cselekedni, más késő lehet, vagy a kapcsolatot a szakadék széléről kell visszahozni.

A másik probléma, hogy nem kap visszajelzést, hiteles reagálást a másiktól. Sem annak valós vágyairól, sem az önnön személyiségéről. Nincs tudatában annak, hogy mivel tehetné boldoggá a párját, és ezáltal élővé a kapcsolatukat. Nem fejlődik a személyisége, nem tud dolgozni a hibáin, hiszen mindent eltűrnek neki. Ennek legnagyobb szenvedője tudatlanul sokszor saját maga: talán nem is lenne ilyen morgós medve, vagy hisztis hölgyike, ha tudatják vele, hogy ez kellemetlen. Nem boldog ő sem ebben a negatív hangulatban.

Így talán egyikük sem tudja, vagy már csak későn tudatosul valamelyikükben: tehettek volna azért, hogy ne így alakuljanak a dolgok, de nem tettek semmit. Pedig ők csak jót akartak!

A végletesség itt sem célravezető, és a túlzott jóság, türelem is komoly buktatókat rejthet magában.

Fotó:
pixabay.com

A munkahelyi viszályoktól a jobb csapatmunkáig – a konfliktuskezelés művészete

A munkahelyi konfliktusok a legtöbb munkahelyen előfordulnak, hiszen emberek dolgoznak együtt, különböző személyiséggel, célokkal és kommunikációs stílussal. A konfliktus önmagában nem feltétlenül negatív – ha jól kezeljük.

A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.

Szendvicsgeneráció – két nemzedék közé ragadva

A szendvicsgeneráció tagjai, akik ellátják a múltat és jövőt is egyszerre, mely nem kis nehézséget jelent. Egy elég szívszorító, de mindennapos probléma, amiről keveset beszélünk, pedig sokkal többet kéne.

Miért félünk orvosi segítséget kérni?

Ha az egészségünkről van szó, a legtöbben arra vágyunk, hogy minél tovább megőrizzük. A jó hír az, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez nem lehetetlen feladat. Ráadásul az életmódunk és a döntéseink meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egészségesek maradunk-e életünk során. Az alábbi cikk arról szól, hogy hogyan őrizhetjük meg testi-lelki jóllétünket, valamint, hogy miért olyan nehéz mégis belépni a rendelő ajtaján szükség esetén.

Hogyan maradjunk energikusak a kánikulában?

A nyár sokunknak egyet jelent a szabadsággal, a pihenéssel, a hosszú napsütötte nappalokkal és a várva várt programokkal. Azonban a rekkenő hőség, a párás levegő, a felborult napirend és a kikapcsolódás előtti hajtás könnyen kifacsarhat bennünket. Ha pedig lemerül az energiaszintünk, nehezebb élvezni azt, amiért mindennap dolgoztunk. Az alábbi cikkben arra kaphatunk választ, hogy hogyan őrizhetjük meg a lendületünket a júliusi forróság alatt.