Menü

Féltékenység szerepe a párkapcsolatokban

Vajon a féltékenységnek milyen szerepe van egy párkapcsolatban? Beszélhetünk-e egészséges féltékenységről? És miért vagyunk féltékenyek, akkor is ha nincs rá okunk?

A féltékenység olyan emberi érzés, mely többé kevésbé mindannyiunk lelkében jelen van. A féltékenység motiválhat minket jobb teljesítmény elérésére, de meg is mérgezheti kapcsolatainkat.

Sok mindenre, mindenkire lehetünk féltékenyek: barátokra, munkatársakra, híres emberekre, vagyonra, teljesítményre, szépségre, de ha a párkapcsolati féltékenységről beszélünk, akkor kicsit más szemszögből érdemes vizsgálni a kérdést. Először is óvatosan kell bánnunk az olyan kijelentésekkel, mint például, hogy létezik egészséges féltékenység. Mert, talán valóban létezhet olyan mértéke a féltékenységnek, amely nem káros, de ha pozitív jelzővel illetjük, kapásból mentségül szolgál azok számára, akik bizonyos okokból túlzottan féltékenyek és birtokolni akarják a másik félt. Mert ugyan akit szeretünk valóban óvni is akarunk, de ez féltés és nem féltékenység.

A különbség a féltés és a féltékenység között abban ragadható meg leginkább, hogy míg az előbbi önzetlenségből és szeretetből fakad, addig az utóbbi önzőségből, és birtoklási vágyból. Nagyon sokszor a féltékenység mögött kisebbségi komplexus áll, ilyenkor az egyik fél olyannyira nem hisz önmagában, hogy görcsösen, fizikálisan akarja magához kötni a másikat. A féltékenység kontroll, mely korlátozza, mind a másik fél mind a párkapcsolat kibontakozását, ezért mindenképpen negatív hatású.

Egyébként a féltékenység abból is adódhat, hogy még nem ismerjük eléggé a másikat, de normális esetben, ez idővel teljesen elhalványul, hiszen bizalom nélkül nem lehet tartós egy párkapcsolat.

Amikor valaki hiúságból akarja féltékennyé tenni a másikat, látszólag talán nem követ el bűnt. De a féltékenység kiprovokálása egy olyan játszma, ami hosszú távon szintén nem vezet előre.

Az is gyakori indok a féltékenységre, hogy az csak szeretettből fakad, akit szeretünk, azon nem akarunk osztozkodni. Ez első hallásra talán romantikusnak tűnhet, de valójában csak egy álcázott birtoklási vágy. Egy személyen nem lehet osztozkodni, mint a tárgyakon.

Sajnos, ha valaki túlságosan féltékeny kevésbé képes belátni ennek a magatartásnak a káros hatásait, de ha mi magunk válunk célponttá fontos, hogy fellépjünk ellene. Hiszen a túlzott féltékenység búsba köti a másik félt, és megmérgezi a kapcsolatot. Nem jó taktika, ha bele megyünk a féltékenységi játszmákba, és próbálunk úgy viselkedni, hogy semmiképpen ne adjunk okot a másik félnek a féltékenységi jelenetekre, ezért nem állunk szóba barátainkkal, nem csinálunk közös programot a munkatársainkkal, és így tovább. Ezzel ugyanis nem csökkentjük a féltékenységet, hiszen valószínűleg ez a mi viselkedésünktől teljesen független, a másik fél személyiségéből fakad.

Fotó:
pixabay.com

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.