Mit kezdjünk fotóink ezreivel?

A digitális technika és az okostelefonok térhódítása sok téren kinyitotta a világot. Igen ám, de vannak olyan esetek, amikor nem tudunk mit kezdeni azzal az óriási nagy szabadsággal. Ilyen a fotózás is, mármint a házi, klasszikus típus.

A házi, klasszikus fotózás néhány évtizede úgy zajlott, hogy egy átlagcsalád évente ellőtt egy-két filmtekercset. A fényképezés alkalom volt, nem a mindennapok része, csak születésnapon, karácsonykor és a nyaraláson került elő a gép. Az előhívott felvételek mindig meglepetést rejtegettek magukban: vajon hogy sikerült a kép?

Mindez megváltozott a digitális gépekkel, amelyek már sokkal gyakrabban kerültek elő a fiókból. A fotózás egyszerűsödése némileg leértékelte a pillanatot, az eseményt, hiszen ha nem sikerült a kép, lőttünk máskor, másikat.

Pedig hol voltak akkor még az okostelefonok... A fényképezőgéppé avanzsált eszközök életünk szinte minden percében készen állnak, és nem félünk használni őket. Mi ennek az eredménye? Havi több tucat, esetleg száz, azaz évi több ezer, vagy akár tízezer kép. Nagyobb esély van jó képet készíteni, ugyanakkor rengeteg a selejt, felelsleges fotó. Az emberek jelentős része az elkészítést követően ráadásul sokáig már nem foglalkozik a fotóval, pedig későbbi jó lenne ránézni, de a hatalmas, erősen vegyes minőségű mennyiség egyszerűen kezelhetetlen. Hiába mentjük, kategorizáljuk őket.

A legjobb megoldás az előhívás, persze ez sem gyerekjáték. A digitális tartalmakat ugyanis ki kell válogatni, ráadásul nem elég, ha előhívjuk őket, érdemes albumba rendezni a képeket, mert akkor őrződnek meg a legjobban nekünk és az utókornak.

Vásárolhatunk kész albumot, de készíthetünk is, utóbbi tevékenységet ma már rengetegen hobbiként is végzik. Nemcsak szórakoztató, önkiteljesítő, de hasznos elfoglaltság is.

Fotó:
pixabay.com