Csak óvatosan az édesítőkkel!

A cukor pótlása, helyettesítése követendő példa, ám egyáltalán nem mindegy, hogy mivel tesszük. Mert könnyen elképzelhető, hogy többet ártunk, mint használunk.

A cukrot, mint az elhízásban és több betegségben egyaránt ludas dolgot, ma már sokan próbálják csökkenteni, visszafogni táplálkozási szokásaikban. Nyugodtan kijelenthetjük, van miből leadni, hiszen az emberek jelentős része a nyugati világban az ajánlott mennyiség többszörösét fogyasztja el nap, mint nap. Erről persze nem csak mi tehetünk, az átlagélelmiszerek tele vannak cukorral, sokszor azok is, amelyekről ezt nem gondolnánk egyáltalán.

A pótlás már abból a szempontból is kérdéses hatékonyságú dolog, hogy a bevitt cukor csak viszonylag kis részét tudjuk vele befolyásolni. És akkor még itt van az a nem elhanyagolható kérdéskör, hogy pontosan mivel is tesszük ezt. Persze több jó alternatíva is létezik, de az elmúlt időszakban sok cukorpótlóról derült ki, hogy különösebben nem ér semmit, s van olyan is, amely kifejezetten káros lehet.

A divatos barnacukor (legalábbis az átlagos, üzletben kapható fajta) és a szintén népszerű nádcukor igazából nem tud többet, mint a hagyományos cukor. A hozzáadott gyümölcscukor szintén nem váltja ki a cukor negatív éllattani hatásait (a hizlalást, a vér inzulinszintjének emelését, a vese karosítását).

A mesterséges édesítőket általában dicsérik, bár az ízük és apró, ám kellemetlen mellékhatásaik (például a puffadás) sokakat tartanak távol tőlük. Ezeket a termékeket rákkeltő vádak is érték az utóbbi időben, bár ezt tudományosan még senki sem bizonyította.

Fotó:
pixabay.com