A gyerekek és a technológiai fejlődés

A játszóterek tele vannak élettel. Vidám gyermekek sokasága játszik, mennek az őrült kergetőzések a lépcsőkön, a koszos és lehorzsolt térdekre nyállal felragasztott levelek kerülnek. Széles mosolyok a lebarnult arcokon. Régebben így festettek városi lakótelepek. Manapság teljes a csend. Időnként megjelenik egy-egy szülő a gyermekével a játszótéren, de ezeknek a gyerekek az átlagos életkora nem haladja meg a 6 évet. Hol vannak hát az iskoláskorú gyermekek?

Valószínűleg mindannyian emlékszünk arra, hogy milyen volt a gyerekkorunk. Ez nemcsak egy korszak, amiből a legjobb emlékeink származnak, hanem ez ugyancsak az az időszak, amely a további életünkre, fejlődésünkre jelentős befolyással bír. A játékkal és a szórakozással eltöltött idő, mely a napirendünk csúcspontja, nagyban befolyásolja, hogy milyen emberré válunk a jövőben. Korábban úgy tartották, hogy az igazán boldog gyerek a koszos gyerek. Manapság a gyerekek már csak akkor koszolják össze magukat, amikor a számítógép előtt ülve, nassolás közben egy darab pizza az ölükbe pottyan.

A technológiának, amely rendkívül gyorsan fejlődik, számtalan pozitív aspektusa van, melynek mindegyike hatalmas lehetőségeket biztosít számunkra, amelyeket sokféle módon használhatunk fel. Azonban kiderült, hogy ezt a gazdasági növekedést, mellyel megkapjuk azt a kiváltságot is, hogy egy gyorsan fejlődő civilizációban élhetünk, káros módon használjuk fel. A szülők, mintha megfeledkeznének arról, hogy mi volt a saját gyermekkoruk lényege, a táblagépeket használják a gyerekeik szórakoztatására. Manapság gyakran láthatjuk azt az elképesztő jelenetet, amikor egy 4 éves gyerek egy felnőtt ügyességével váltogat az alkalmazások közt, vagy ügyesen küzd meg a szörnyekkel gyorsan átszaladva ​​a képernyőn. Mint aztán kiderült, a gyerekeknek gondjaik jelentkeztek az írásnál. Inkább az elektronikus szerkentyűiken jegyzetelnek, minthogy kézírást használjanak. Nem minden szempontból tekinthetjük negatívnak ezt a változást, de fontos, hogy érezzük, hol a határ. A gyermek ezt a határt nem érzi, ezért a felnőtteknek kell e téren is felelősséget vállalniuk értük.

Egy másik negatív hatás, amit az elektromos eszközök gyakori használata okoz, az elhízás. A múltban ez a jelenség meglehetősen ritka volt a gyermekek körében, és leginkább valamilyen betegség jeleként kezelték. Manapság a legfiatalabbak túl keveset mozognak, szabadidejüket leginkább a számítógépek előtt töltik, míg mi ennyi idős korunkban társainkkal játszottunk kint az udvaron. Hangsúlyozva a probléma súlyosságát, hadd mutassunk be egy példát. Az egyik társasházban élő, elhízott 13 éves fiú közeledik. Húzza az egyik lábát a másik után, kimerültnek tűnik. Egy nő, aki a szomszédságában él, látja, hogy a fiú valami fehér színű dolgot visz a hóna alatt. A nő az idősebb generációhoz tartozik, és fiatalkorára visszaemlékezve azt feltételezi, hogy a fiú a focipályáról érkezett. Egy rövid beszélgetés reményében rámutat a labdára, és megkérdezi, hogy a csapata nyert-e.  A fiú meglepetten bámul az asszonyra egy ideig, majd zavarodottan így válaszol: "Sajnálom, asszonyom, ez nem egy labda. Ez egy karfiol ".

Tény, hogy manapság a kikapcsolódás legfőbb forrásai a számítógépes játékok. És ha épp nem játszunk, akkor az internetes portálokon keresztül tartjuk a kapcsolatot a barátokkal. A fiatalok kezdik elfelejteni, milyenek a valódi interperszonális kapcsolatok. Életük egyre inkább virtuálissá válik. Ez nemcsak azt vonja maga után, hogy elveszítik a beszédképességüket, hanem azt is, hogy már nem fordítanak figyelmet arra, hogy gondolataikat a saját anyanyelvükön fejezzék ki. Az SMS-sel történő kommunikáció azt eredményezte, hogy a beszédük rövidítésekből épül fel. A gyermekek lustulnak, és a szókincsük hiányos. Nem értik meg, hogy mi az értéke egy másik személlyel folytatott közvetlen kommunikációnak. Észre sem veszik, hogy milyen örömet adhat egy könyv elolvasása, vagy az, amikor egy házi feladathoz nem az internetről próbálunk információkat szerezni, hanem valamilyen más forrásból.

Az érzékenység hiánya is ijesztő. Az internetet áthatja az agresszió, és előfordul, hogy egy másik személy véleményére nagyon gyorsan és meggondolatlanul reagálunk, eltekintve annak következményeitől. A gyermekek és a fiatalok megerősítést keresnek e webes felületeken, de gyakran csak a gyűlölettel találkoznak. Az az érzékenység, amit az Andersen-mesékből vagy a Disney filmekből tanultunk meg, kezd eltűnni.

A világ fejlődik, ez tény. És nincs is ebben semmi rossz mindaddig, amíg nem feledkezünk meg a józan észről. Mutassuk meg hát a fiataloknak, hogy milyen csodálatos dolog, ha néha sebes lesz a térdünk és az, ha kunyhót építünk régi kartondobozokból a bokrok között a ház mellé! Hadd tanítsuk meg őket "igazából" élni!

További hasonló cikkért keresse fel az ismertorvos.hu weboldal pácienseknek szóló blogját!

Forrás:
ismertorvos

Fotó:
pixabay.com