Öregek kontra fiatalok
Az öregség a kiteljesedés, a bölcsesség vagy a hanyatlás időszaka? Mindegyik leegyszerűsítő és sztereotip kép az időskorról. Ráadásul az öregedés fogalma sajnos ma leginkább a pejoratív asszociációt indítja el a fejekben, és számos előítélet is kapcsolódik hozzá. A társadalom szembeállítja a fiatalságot az öregedés dimenziójával, végletes tartalmakkal különíti el ezeket a kategóriákat, majd ez alapján ítél, és megbélyegez.
Egyre több idősotthon létesül, hiszen a család már nem tudja (nem akarja) felvállalni az idősebb családtagok gondozását. Az öregedés fogalmának pejoratív eltolódását leginkább azzal magyarázzák, hogy a nukleáris családok korszakában, a felgyorsult, modern világban már nincs „funkciója” az idősebb korosztálynak. De ez a magyarázat, némi igazságtartalma ellenére, nagyon leegyszerűsítő következtetés.
Az ezzel a témával foglalkozó szakemberek szerint az időskorhoz és az öregséghez, öregedéshez kapcsolódó negatív asszociációk mögött valójában a haláltól való félelem áll. Ez annál is inkább így van, mert a gyász-rítusaink kiüresedtek, nem tudunk mit kezdeni az elmúlás gondolatával, nem tudunk elengedni. Ezért ezeket a gondolatokat illegalitásba száműzzük, nem beszélünk róluk, nem tudjuk összeegyeztetni az élettel, holott annak természetes részei. Egy idősebb ember (öregember) látványa azonban mindig előhozza, szembesít minket ezekkel az érzéseinkkel, szorongásainkkal, félelmeinkkel.
Hogy ki számít fiatalnak és öregnek, rendkívül szubjektív kérdés, ráadásul az életkor semmit nem mond el egy emberről. A fiatalságot és az öregséget hajlamosak vagyunk radikálisan elválasztani egymástól, majd ez alapján kategorizálunk, sokszor megbélyegző és kirekesztő módon. A fiatalság és az öregség nem jó vagy rossz, valójában nem is elhatárolható, hiszen születésünktől fogva öregszünk. Ez egy nagy folyamat, méghozzá a változás folyamata, melyet görcsösen akarunk megragadni, és kategorizálni. A társadalom azt sugallja, két életünk van: egy fiatal és egy öreg. A lehetőségek tárháza az előbbi, az utóbbi meg minden, ami hanyatlás. Nem csoda, ha ezért a legtöbb ember ma már görcsösen küzd az öregedés ellen, vagyis saját élete ellen, az ellen, hogy változzon.
Persze tehetünk ellene, hogy ne így legyen. Gyermekeink nevelésekor figyelhetünk arra, hogy ne az életkor alapján történő kategorizálás, sztereotipizálás vezérelejen minket emberek és önmagunk megítélésében. És bár nem könnyű, próbáljuk meg önmagunkat, a saját életünket e kategóriák és előítéletek felé helyezve értékelni. Életútról érdemes beszélni, nem életkorról, hiszen ráadásul azt, hogy ki milyen idős, azt az életkoron kívül számtalan más is meghatározza (pszichés állapot, lelki állapot, fizikai állapot). És sokszor tapasztalhatjuk azt is, hogy a belső értékelés eltér a külső szempontok alapján történő besorolástól. Vagyis, hogy a társadalom kit tekint öregnek, az egészen eltérhet attól, hogy az egyes egyének mennyire érzik magukat idősnek, vagy hogyan érzik magukat egyáltalán.
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.