Menü

Média kontra valóság

A reklámokban szereplő kisbabák mindig édesek, mosolygósak, az emberek pedig szépek és csinosak - ha esetleg akad kivétel, akkor az máris közfelháborodás tárgyát képezi. Tényleg azt várjuk a médiától, hogy reményteli álomvilágot sugározzon nekünk?

Mily meglepő: a pelenkareklámokban szereplő bébik feneke tiszta és illatos, és sohasem sírnak az öltöztetés miatt. A mama kisimult, a csecsemő pedig nevetgél. Persze érthető, hogy nem lehet terméket eladni ordító gyerekkel. Mégis meglepő, milyen felháborodás övezte az egyik gyógyszerreklámot, melyben a kisfiú rengetegszer megkérdezte: „miért?” A többség roppant idegesítőnek vélte az egyébként helyes arcú kisfiút, és bár viccnek szánták (reméljük), még tüntetést is szerveztek ellene.


A gyerekvállalás is idillibbnek tűnik a médiában, mint a valóságban

A hasonló korú, és a miért-korszakban lévő gyerekek szülei voltak azok, akik nem igazán értették a felháborodást, hiszen a gyermek ebben a stádiumban ténylegesen egyfolytában és mindenre azt kérdezi, hogy miért, ebben semmi meglepő nincs. Hja, hogy idegesítő? Igen, lehetséges. Érdekes jelenség azonban, hogy ha az emberek egy része tudja is, hogy mindez normális, a tévében akkor sem akarja látni. Ténylegesen csak rózsaszín cukorvilágot szeretnénk viszontlátni a médiában? Ez egyfajta menekülés, vagy kapaszkodó sokak számára, talán maga a remény, hogy lesz, lehet jobb is, lehet másképp is. Igen ám, csakhogy ez a szituáció igencsak torzítja a valóságérzékelésünket.

Ha egy celeb hétköznapi ruhában megy utcára, smink nélkül, akkor máris cikkeznek róla. Ha ne adj’ Isten pattanásos, vagy kopott a körömlakkja, akkor azonnal a ciki kategóriába kerül a média részéről. Úgy tűnik, szeretnénk azt hinni, hogy vannak „tökéletesek”, és mindez mi máson múlhatna, mint a pénzen? „Megteheti” – nyomják rá azonnal a bélyeget.


Média és valóság - mennyi köze van egymáshoz a kettőnek?

De mi van a háttérben, miről szól ez a jelenség? Leginkább arról, hogy nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, hogy az illúziók világa ebben a formában nem létezik. Igenis duális világban élünk, ahol a kisbabák egyszerre aranyosak, és van velük rengeteg feladat, és komoly felelősség. S nincsenek emberek, akik csupán attól, hogy sok pénzük van, kisimult arccal és gyönyörűen ébrednek. Igen, nekik is vannak érzéseik, nekik is van rosszabb napjuk és rossz kedvük.

Hogy miért kergetjük ennyire ezeket az illuzórikus kliséket, annak az az oka, hogy szüntelenül a reményt keressük. Ha azonban nem a médiában, hanem a saját világunkban kell ezt megtalálni, az azt is jelenti egyúttal, hogy dolgozni és tenni kell érte. Nem a pénz oldja meg, hanem a befektetett energia és elhatározás, a tettek és a cselekvések. Pedig mennyivel kényelmesebb helyette ülni a kanapén, és bekapcsolni az álomképet sugárzó képernyőt…! Igen ám, de mindeközben lemaradunk a lényegről: az életünkről és a saját valóságunkról.

Hogyan szabaduljunk ki a túlgondolás csapdájából?

A rohanó hétköznapokban sokan tapasztalják, hogy egy-egy döntés, beszélgetés vagy váratlan helyzet után órákig, sőt akár napokig is ugyanazokon a gondolatokon rágódnak. Vajon jól fogalmaztam? Mit gondolhatott rólam a másik? Mi lesz, ha rosszul döntök? Ezek az ismétlődő kérdések szinte észrevétlenül veszik át az irányítást a gondolataink felett.

A fogathajtó versenyek varázsa ma is töretlen

A lovas hagyományok Magyarország kulturális örökségének meghatározó részét képezik, és szerencsére napjainkban sem merülnek feledésbe. Ezt bizonyítják a különböző lovas rendezvények, amelyek minden évben családok százait, sőt ezreit csábítják a pályák mellé.

Feng Shui és a színek: ezért érdemes óvatosan bánni a pirossal az otthonodban

Amikor otthonunk berendezéséről döntünk, legtöbbször az ízlésünk, a divat vagy a praktikusság vezérel bennünket. A falak színe, a bútorok stílusa és a dekorációk kiválasztása azonban egy ősi kínai szemlélet szerint ennél sokkal többről is szól.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.