Problémád van? Feltetted már magadnak ezt a kérdést?
- Dátum: 2017.02.07., 10:33
- Ábrahám Adrienn
- cselekvés, döntés, elhatározás, kérdés, komfortzóna, lehetőség, probléma, problémamegoldás, segítség, segítségkérés
Valamilyen nehézséggel küzdesz? Boldogtalan vagy? Úgy érzed nem sikerül? Egy helyben toporogsz, és nem tudsz továbblépni? Akkor ideje, hogy feltegyél magadnak néhány kérdést - és válaszolj is rájuk őszintén. Lehet, hogy pofonegyszerűnek tűnik, de ha füllentés és hazugság nélkül válaszolsz, akkor elképzelhető, hogy meg fogsz lepődni...
Az első kérdés: Eldöntötted már, hogy megoldod ezt a helyzetet?
Gyakran tapasztalom a klienseimnél, hogy küzdenek, szomorúak a nehézségeik miatt, de amikor felteszem nekik ezt a kérdést a beszélgetések során, hogy eldöntötték-e már, hogy megoldják ezt az élethelyzetet, akkor egy pillanatra megdermednek, majd azt válaszolják: "Hát... nem tudom. Fogalmam sincs." (Pedig akik eljönnek tanácsadásra, azok máris egy "válogatott társaság", hiszen megtettek egy fontos lépést, hogy segítséget kértek.) Milyen érdekes, hogy kétségbe vagyunk esve, úgy érezzük, hogy "ver minket az Isten" vagy "Isten nincs is, hiszen ha létezne, nem lenne ilyen igazságtalan", és közben nagyon vágyunk szabadulni az adott helyzetből, problémától, stb. De valójában még el sem döntöttük magunkban, hogy igen, ezt most megoldjuk. Hogy valamiképp segítünk magunkon. Vajon enélkül hogyan is sikerülhetne? Hiszen még az ágyból sem tudunk kikelni anélkül, hogy döntöttünk volna róla: most felkelünk.

"Na, erre most mit mondjak?"
Második kérdés: Megtetted, amit lehet?
Nos, ha eldöntötted, hogy megoldod a nehézségedet, bármi is legyen az, akkor nagyon fontos dolgot döntöttél el. Lehet azonban, hogy már régesrég elhatároztad magad, mégsincs javulás. Akkor kérdezd meg magadtól ezt is, hogy megtetted-e, amit lehet. A férjem azt szokta mondani, hogy "nem mindent kell megtennünk, hanem mindent, amit meg tudunk tenni, és akkor az már elég lesz". Szóval nem kell szárnyakat növeszteni, és úgy repkedni a világban, de a meglévő lehetőségeinket legalább használjuk ki. A buktató ott van, hogy rengeteg dologra rámondjuk: "ezt én nem tudom megtenni!". Holott valójában csak "nem akaom megtenni"- és ez nagy különbség.

Gyakran saját magunk szűkítjük be a lehetőségeinket
Harmadik kérdés: Mondtál már nemet olyanra, ami többeknek segített?
Itt jön be az előbb említett "nem tudom megtenni"-faktor. Gyakran azért sem oldódik meg valamilyen helyzetünk, mert nem vesszük igénybe a lehetséges segítségeket. Ott volt az orrunk előtt, de mi mit mondtunk? Mi mást, NEM-et... Mert nem szimpatikus. Mert nem reális. Mert baromság. Mert nem hiszünk benne. Mert drága. Kifogás végtelensok van. Ez nem azt jelenti, hogy próbáljunk ki mindenféle varázslót, de azért gyakori, hogy bizony csak ki kellett volna nyújtani a kezünket, vagy kiemelni magunkat a sémáinkból, és máris bővülnének a lehetőségeink a megoldásra. Legalább reményt kaphatnánk, de még arról is lemondunk, csak azért, mert sok dologra kapásból és/vagy következetesen elutasítóan reagálunk. Holott gyakori, hogy éppen azért tűnik megoldhatatlannak a helyzetünk, mert csak a magunk módján próbálkoztunk, saját sémáinknak megfelelően. A megoldás pedig máshol van - kívül a komfortzónánkon.
De ahogy szintén a férjem szokta mondani: "sok embernek fontosabb, hogy igaza legyen, mint hogy boldog legyen". Nos, a te döntésed...
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.