Mamma Mia! a folytatások hálójában
- Dátum: 2018.08.06., 08:27
- Vass Attila
- www.imdb.com
- ABBA, Cher, film, kritika, Meryl Streep, musical, zene
A Mamma Mia! tíz éve egy nagyon sokatmondó ötlet volt az ABBA számok musical film köntösbe ágyazására. A recept működött és a főleg középkorosztályból álló nézők zabálták Meryl Streep vesszőfutását a három potenciális apajelölttel egy görög varázslatos szigeten. A folytatás rögtön egy kettő az egyben film lett, ahol már Streep karakterét kiírták a sztoriból, helyette lánya szívfájdalmait élhetjük át. Természetesen előzményt is kap a cselekmény és Donna ifjú kori kalandjait is láthatjuk hódolóival. Lily James erre a szerepre tökéletes választás, szinte ragyog a vásznon. Miközben a laza erkölcsű 70-es éveket láthatjuk, a jelenben, öt évvel a híres esküvő után, épp hotelt akar nyitni csinos lánya (Amanda Seyfried) anyjának kedvelt szigetén. A film nyilván csak háttér a nagysikerű dalokhoz.
Minden szereplő visszatér az előzményből és haknizik, táncol egy jót. A hangulat mézédes és nagyon cuki. Becsületükre legyen szólva egy árnyalattal kevésbé giccses, mint tíz éve. A felütés nem valami dinamikus, de fokozatosan talál magára a sztori. A magyar cím találó, tényleg olyan érzésünk lehet, hogy a színészek sose hagynák abba az éneklést. Óriási poén a hoteligazgató szerepében Andy Garcia és a reklámkampányokban agyonpromozott nagyi, Cher megjelenése. Konkrétan a 70 feletti művésznő 25-30 évesre botoxoltan is olyan hangbeli tartást és jelenlétet ad, amely elviszi a végjátékot. Az össznépi zenélés, pedig már csak hab a tortán. Aki nosztalgiára és ABBA zenére vágyik hihetetlen pozitivitás sugárzó színészek társaságában bátran vegyen jegyet. Sőt van ahol időszakosan vetítik az első részt is. Irány a nosztalgiavasút amely a meseszép Görögországig repít el ismét minket. Tegyünk egy próbát.
Kép forrása: www.imdb.com
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.