Kutyát tartani? Miért ne?
- Dátum: 2018.09.25., 19:54
- Varga Ágnes Kata
- állat, állattartás, beszélgetés, elhatározás, élmény, felelősség, gondolkodás, gyerek, gyereknevelés, hangulat, háziállat, idő, időbeosztás, komoly, kutya, nevelés, pontosság, rendszer, segítség, szeretet, tanítás, tanulás, terápia
Természetesen nem teljesítjük azonnal gyerekeink minden kívánságát, de ha kellő elszántság és megfontoltság áll mögötte, akkor legalább elgondolkodni érdemes rajta. Kifejezetten a kutyatartás példáján ez így néz ki:
Ha közli a hat évesnél idősebb gyermekünk, hogy szeretne egy kutyát, és a lakásunk, házunk körülményeinél fogva ez lehetséges is, akkor üljünk le és beszélgessünk! "Miért szeretnél kutyát?" - ez a kérdés azért fontos, mert kiszűrhető, hogy csak valakit utánozni szeretne, vagy más oka van rá.
"Tudod-e, mire van egy kutyának szüksége?" - az etetés, sétáltatás, fürdetés, játék fontos, hogy a gyerek számára világos legyen, tudnia kell, hogy ebből ki kell vennie a részét, de nem szabad mindezt úgy tálalni, mintha minden az ő feladata lenne. Ha úgy látjuk, hogy gyermekünk tisztában van minden következménnyel, akkor elkezdhetünk gondolkodni.
A kutyatartásnak ugyanis rendkívül sok az előnye, és sok nevelési területem a segítségünkre lehet. Például az időbeosztásra való tanításban. Ha gyermekünk tudja, hogy minden reggel fél 8-kor el kell vinni kedvencét sétálni, és tudatosítjuk benne, hogy ez heti három alkalommal az ő feladata, akkor könnyebben meg is fogja tenni, hiszen ott van előtte fáradságának tárgya, egy kisállat, akit szeret, és akivel jót akar tenni. Így könnyebb lesz gyermekünket napirendre szoktatni.
A legfontosabb, amit egy kutyától a gyermek tanulhat, a feltétel nélküli szeretet. Igen, a szeretettel való odafordulás, az odaadás, szelídség és empátia, csak úgy, mint az agresszió, tanult viselkedésforma. Ezért, ha indirekt módon akarjuk erre a magatartásra szoktatni gyermekünket, a kutyatartás az egyik legjobb módszer. A kutyák ugyanis odaadó állatok, a gazdájukért bármit megtesznek, felismerik a hangulatát, segíteni próbálnak rajta. Az pedig mindenkinek jól esik, ha valaki csak úgy szereti. Pszichésen tehát pozitívan hat az emberre egy kutya jelenléte. Szóval, ha kutyát szeretnénk, nem szabad, hogy megijesszen minket a felelősség, hiszen rengeteg élménnyel gazdagodhatunk.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?
Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?
Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?
A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt
Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.
A reggeli története: szükségből mindennapi szokás
Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.
Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?
A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?