Infuenszer-példaképek – Hol húzzuk meg a privát szféra határát? 2.rész

Fényképek témája, etikai kérdések – Kirakhatom-e a barátom képét az engedélye nélkül?

Nagyon hivatalosan hangzik ha a jogot emlegetjük, pedig ez az alapvető fogalom mindenképpen felmerül fotók kapcsán, főleg nyilvános publikáció esetén. Szó mi szó, erre a kérdése a válasz nem, márpedig azért nem, mert nem korrekt etikailag bármely netes felületen a képen szereplő személyek beleegyezése nélkül leközölni egy fotót. Bizonyára nyári fesztiválokon nem az apró betűs rész elvolvasása a legfontosabb számunkra, de napjainkban a világ egyik legtermészetesebb dolga, hogy az ilyen jellegű zenész vagy egyéb összejövetelek kapcsán az esemény hivatalos honlapján, avagy akár a belépőjegyen i szerepel egy erre a kérdésre vonatkozó rész, ahol beleegyezésünket adjuk arra, hogy a fesztivál területén készült videók, és fotókon szereplésünkbe beleegyezünk. Persze csak legyintünk erre, avagy nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, de igencsak kellemetlen helyetekbe kerülhetünk a neten az örökkévalóságig szereplő képeink kapcsán.

A telefonunkkal vagy fényképezőgépünkkel ma már nem okoz különösebb gondot fényképeznünk. Nem telhet el családi nyaralás, vagy kikapcsolódás, hogy ne készülne róla ár emlékkép. Az, hogy ezek a képek milyen szinten privát jellegűek, vagy mennyire engednek betekintést a hétköznapjainkba, vagy szokásainkba egyéni ízlés kérdése, viszont felmerül egy nagyon fontos kérdés, és ezzel kapcsolatban még egy fogalom: etika.

Önkritika, paródia vagy nehéz munkával kialakított karrier

Egyre népszerűbbek azok a közösségi média felhasználók, akik görbe tükröt mutatnak az ismertséget hajszoló ismert vagy híres embereknek. A napokban például a közösségi média felületein nagy port kavart egy interjú, melyet Kajdi Csaba, modellügynökség-vezetővel (többek között Mihalik Enikő nemzetközileg is ismert magyar modell felfedezője) készítettek. A modellekkel foglakozó férfi közösségi oldalain humoros, paródia videókban figurázza ki az ismertség irányába törtető embereket. Már akire vonatkozik a paródia… Hiszen az influenszerek közül is csak azokra érti ő is ezt a kifigurázást, akiknél fokozottan kérdőjeles hogyan és miért kerültek abba a pozícióba kis hazánkban, hogy a közmédiában meghatározó, útmutató rangú véleményt formáljanak, és úgymond példát mutassanak. A 24.hu friss interjújában egyébként úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy nem sokra tartja a felkapaszkodott és újgazdag embereket,” mert nem elég az ismertség és a pénz, ha nem párosul mellé tudás, műveltség, neveltetés és tradíciók.”

Persze a kifigurázást helyén kell értelmezni, és nem csoda, hogy nem mindenkinek érthető, hogy miért fontos, hogy a görbe tükör is helyet kaphasson a nyilvánosság „csatamezején”.

Hiszen a minket inspirálni és befolyásolni próbáló influenszerek közül nem tudhatjuk, hogy ki lenne hajlandó keményen megküzdeni a nehéz munkával kialakított karrierért, és ki az, akit pusztán csak az ismertség spannol, vagy épp a cégektől ingyen kapott reklámtermékeihez való hozzájutás. Anyagias világ a miénk, farkasok nem csak a Wall Street-en leledzenek…

Inspirált állapotban lenni –vagy épp… inspirálni

Olyan magányosak lennénk, hogy mindenképpen rászorulunk arra, hogy példaképeket és inspirációt találjunk? Nem. Ezt a lehetőséget lehet egészen másképpen is kezelni. Bármikor ellentmondhatunk ennek, de a lényeg, hogy lelkileg rendben tudjuk magunkat. Természetesen ez egy több összetevőn múlhat.

Az adott életszakaszunk, a családi helyzetünk, anyagi kapacitásunk és határaink, illetve tanulmányaink, és karrierrel kapcsolatos céljaink is nagyban befolyásolják, hogy mennyire vagyunk rendben önmagunkkal.

A kulcs talán abban rejlik, hogy ha gond vagy megoldandó probléma van az életünkben, akkor be kell tudnunk ismerni, hogy megoldásra, és segítségre szorulunk – ha pedig nincs probléma, csak tesszük a dolgunkat, akkor tudnunk kell élvezni kiváltságos helyzetünket, amit sok munkával, vagy épp egy szerencsés „csillag-együttállásnak” tűnő véletlenek és cselekvések sorozatának eredményeképpen érhettünk el.

A tagadás, és halogatás hátráltathatja a gyógyulási és fejlődési folyamatot, melynek szakaszai vannak. Ezeken a szakaszokon pedig bizony át kell esnünk rajta életünk során – függetlenül attól, hogy milyen foglakozást, családi célokat és munka-célt/célokat választunk magunknak.

Írta: Szibilla