Menü

Nagyító alatt a tiltott gyümölcs: a tanár-diák viszonyok 1. – A diák

Számos film és regény vagy sorozat foglalkozik a tanár-diák viszonyok kérdéskörével, mind jogi, mind lélektani szempontból. De a filmek és regények romantikus környezetében teljesen más színben tűnik fel ez a dolog mindnyájunk számára. Ami a mozivásznon csodálatosan édes, az a valóságban komplikált és veszélyes. Ezernyi racionális ok visszahangzik a fejünkben, hogy miért butaság belefolyni egy ilyen kapcsolatba. Mégis vágyunk rá, nagyon sokan, és a legtöbben sokáig. Ha te vagy az a diák, aki ezt a vágyat érzi, olvasd végig a cikket, hogy minden részlet világos legyen!

Akár egyetemre, akár középiskolába jársz, ezernyi oktatóval és tanárral találkozol, akik olykor több időt töltenek veled, mint a családod. Otthon csak alszol, eszel és tanulsz, míg az életedet a pedagógusaid szeme láttára éled. És ők napról napra látnak téged, észreveszik, ha beteg vagy szomorú vagy, és igyekeznek segíteni neked mindenben. Nem csoda tehát, ha szimpátiát érzel irántuk. Akkor történik baj, ha egy tanár iránt túlzott érdeklődést kezdesz táplálni. Ilyenkor ugyanis nagyon könnyen csalódás érhet. A tanárok a legtöbb esetben nem viszonozzák az irántuk érzett szerelmet, és ez így is van jól. Gondolj csak bele, hogy hányan gondolkodhatnak ugyanúgy a választottadról, ahogy te! Mi lenne, ha minden egyes diák érzelmeit viszonoznák is? Káosz és katasztrófa. De ez téged bizonyosan nem vigasztal.

Vannak esetek, amikor ezek a kósza, meggondolatlan érzések viszonzásra találnak, de ennek talán még több hátránya van. Ha a távoli vonzalom közeledéssé, viszonnyá vagy kapcsolattá alakul, mindketten nagy bajba kerülhettek, a korodtól függetlenül. Tanárként ugyanis nem etikus kapcsolatot létesíteni valakivel, akinek a jegyei, tanulása és értékelése rajta múlik. Ha pedig túl nagy a korkülönbség, és fizikai kapcsolat is fennáll, még börtönbüntetésre is ítélhetik emiatt a tanárodat. De tekintsünk el ezektől a következményektől, hiszen ezzel mind tisztában vagyunk. Nem a tudatlanságunk a baj ebben az esetben.

Felteszünk kérdéseket: miért baj az, ha valamelyikünk ennyivel idősebb? És ha ő hegesztő lenne, nem zavarna ez senkit? Miért baj az, hogy ugyanolyan boldogságra vágyunk, mint bárki más? Nem tehetünk róla, hogy mi ezt olyan személyben találnánk meg, aki szinte elérhetetlen. És ezek a kérdések az egész kapcsolat során emészteni fognak téged. Egészen addig, míg meg nem szűnnek a korlátok. Vagy vége nincs a kapcsolatnak.

Mit tehetek, hogy a lehető legjobban jöjjünk ki a dologból? Ezt mindig kérdezd meg magadtól. És a lehető legésszerűbben igyekezz megválaszolni. A szakítás a számodra talán legfájdalmasabb választás. Mégis ki akar ezután a saját korának megfelelő párt keresni, ha egyszer volt egy párja, aki tapasztalt volt, érett, figyelt rá, és mindent megadhatott volna neki? Annak ellenére, hogy mindenki erre buzdít, ezt érezzük a legkevésbé jó megoldásnak. Hiszen ez összetöri a szívünket. A ragaszkodás nem feltétlen baj, fordítsd előnyödre! Kérd meg a párodat egy kis szünetre, legalább addig, míg az ő felügyelete alatt tanulsz. Tudom, ez néha éveket jelent, de nem gondolod, hogy ezzel esélyt adsz mindkettőtöknek más érzelmek megélésére? Ha még van egy-két év addig, hogy ne legyetek közös intézményben, az bár soknak tűnik elsőre, de nem éri meg, ha később korlátok nélkül együtt lehettek? A mérlegelés a legfontosabb, és persze a bizalom. Ha ez nem egy kihasználáson alapuló kapcsolat, akkor mindkettőtök hálás lesz később a türelemért, és az időért, amit egy normális, mások által is elfogadott, nem támadott kapcsolatnak adtatok. És így téged sem bélyegeznek meg.

Tanárral kapcsolatba kerülni sohasem egy hóbort, aminek parancsszóra véget vethetsz. Ezért a legnagyobb hiba, ha nem veszed komolyan magad, vagy a környezeted nem vesz komolyan. De be kell látnod, hogy a környezetetek miatt sok kárt szenvedhettek egy ilyen kapcsolat miatt, ezért érdemes okosan, megfontoltan csinálni. Várni sokszor érdemesebb, mint mindent kockára tenni. Mérlegeljetek, beszéljétek meg a lehetőségeiteket, és hogy mennyit ér meg nektek egy ilyen szerelem, és végül döntsetek úgy, hogy magatoknak és egymásnak a lehető legkevesebb fájdalmat okozzátok!

Tippek társkereső profil létrehozásához

A társkereső profil fontos kiindulópont, ami képet ad arról, hogy milyen kapcsolatot keresünk, kik vagyunk, és milyen pár mellett képzeljük el a jövőnket.

Mi állhat az irigység hátterében?

Hogy jól körül írjam a témát, megközelítettem az irigység fogalmát „tudományos” szempontból. „Az irigység másnak örömén érzett fájdalmunk, amivel rokon érzés, ha másnak fájdalmán örömet érzünk” - írja a wikipedia.

Miért gyakoribbak a szakítások ősszel?

Az ősz egy elég éles váltást hozhat az életünkbe egy kellemes nyári kikapcsolódás után, amit sokszor a párkapcsolatok is megsínylenek. Mindenkinek ismerős lehet a helyzet, amikor a környezetében, vagy akár a saját maga bőrén elkezdi tapasztalni, hogy a rossz idő kezdetével a konfliktusok száma is megnövekszik.

Ő az enyém! Az enyém, érted! – Avagy féltékenynek lenni

Miért vagyunk féltékenyek? Irigyek vagyunk és védjük a barátainkat, a családtagjainkat, a szerelmünket is. Egyes érzelmeket, bármennyire emberiek is, nehéz szeretni vagy akár csak elfogadni. Nem pusztán azért, mert rémes őket megélni: hiszen a haragot, a gyászt, a bűntudatot valahogy mégiscsak képesek vagyunk elfogadni, mint az emberi élet velejáróit. A féltékenység viszont – hasonlóan az irigységhez – olyasvalami, amitől sokunk legszívesebben örökre megszabadulna. Ezek az érzelmek énünknek egy sötét, kicsinyes, birtokló és kontrolláló oldalával szembesítenek, amelytől joggal félünk.

Félni az elköteleződéstől

Manapság egyre elfogadottabb szinglinek lenni, egyedül élni akár a 30-as években is, kitolni a házasság, az összeköltözés idejét. Amikor pedig ennek a miértjét firtatjuk, kitérő válaszokat, megideologizált elméleteket kaphatunk, mint például, hogy a „férfi nem akar egész életében együtt élni valakivel”, vagy, hogy így „nem kell senkihez alkalmazkodni, ma már nem ez az élet rendje”. Vajon az általános jellegű magyarázatok mögött milyen tényleges okok húzódhatnak a háttérben?