Menü

A felnőttkori barátságok kihívásai és lehetőségei

A gyermekkori és a serdülőkori haverságok gyakran a spontaneitásról és a gondtalan időtöltésről szólnak. Az iskola vagy a szomszédság automatikusan biztosítják a folyamatos interakciót, amelyből mély kötelékek születhetnek. Felnőttkorba lépve azonban a viszonyok természete átalakul, és mind az újak építése, mind a régiek megtartása nehezebbé válik.

A barátságok evolúciója legtöbbször az élet fókuszának áthelyeződése miatt változik. Míg fiatalon a társasági létben való részvétel a prioritásaink élén áll, felnőttként a karrierépítés, a családalapítás és az anyagi felelősség szinte minden szabadidőt felemészt. Ez a jelenség nemcsak a meglévő ismeretségeket teszi próbára, hanem jelentősen csökkenti az esélyt az új kötelékek kialakítására is. Egy haveri kapcsolat ugyanis idő- és energiaigényes befektetés, amelyre a húszas vagy a harmincas éveinkben kevés erőforrás jut.

A közös élmények hiánya

A felnőttkori viszonyok kihívását fokozza az együtt átélt élmények szűkössége. Az iskola és az egyetem után a munkahelyen is azt tapasztalhatjuk, hogy gyakran azonos érdeklődésű vagy hasonló életszakaszban lévő emberekkel találkozunk. Ezek a kapcsolatok azonban sokszor korlátozottak, és a közösen eltöltött idő szűkössége miatt nehezen mélyülnek barátsággá. Később szülőként is nehéz új ismerősöket szerezni, hiszen a gyerekek összehoznak hasonló helyzetben lévő anyukákat és apukákat, de a társas programok, a beszélgetések és az összejövetelek sokszor megrekednek a felszínesebb interakcióknál.

Felnőttként nemcsak az új ismeretségek építése nehezül meg, hanem a meglévő kapcsolatok fenntartása is komoly erőfeszítéseket igényel. A távolság, a munkahelyi elfoglaltságok és a család mind-mind gátat szabhatnak a rendszeres találkozásoknak. A barátságok ilyenkor gyakran a rövid üzenetekre és a közösségi média felületein történő interakciókra korlátozódnak. Ekkor érezhető igazán, hogy egy igazi, mély kötelékhez mennyire fontos a fizikai jelenlét és a közösen megélt pillanatok sokasága.

Nyitottság és tudatos újratanulás

Felnőttkorban hajlamosak vagyunk elfelejteni azokat a készségeket, amelyekkel gyermekként tudtunk kötődni másokhoz. A nyitottság, a sebezhetőség vállalása és az őszinte érdeklődés kifejezése mind olyan tulajdonságok, amelyre a húszas éveinkben egyre nehezebben vagyunk képesek, holott szükség lenne rá. Helyette inkább cinikussá válunk a visszautasítástól való félelem miatt, és a biztonságos, ismert kapcsolatainkban maradunk, például a család vagy a rokonok körében.

A felnőttkori barátságok nehézségei ellenére sem kell lemondanunk a mély és a támogató bizalmi viszonyról. A kulcs a tudatosságban és az elköteleződésben rejlik. Ne várjuk meg, hogy mások keressenek, hívjuk fel vagy írjunk rá az adott emberre, és szervezzünk programokat. A hobbik, a tanfolyamok és a különböző események lehetőséget biztosítanak hasonló érdeklődésű emberek megismerésére. Emellett ilyenkor tudjuk megosztani gondolatainkat, érzéseinket vagy akár félelmeinket is, ami jó esetben erősíti a kötődést. Éppen ezért a haverok az élet minden szakaszában kulcsfontosságúak, hiszen hozzájárulnak a mentális és érzelmi jóllétünkhöz, nélkülük pedig nagyon hamar magányossá válhatunk. A felnőttkori barátságok fenntartása és építése nehéz feladat, de a beléjük fektetett energia legtöbbször megtérül.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Mennyibe kerül ma a városi kutyatartás?

Hazánk nagyobb településeinek parkjaiban és kávézóiban egyre több négylábú társ sétál pórázon. A látvány idilli, de a háttérben ott húzódik a valós kérdés, hogy vajon a városi kutyatartás napjainkban már luxusnak számít? Egy szőrmók fenntartása jelenleg havonta átlagosan 20–50 ezer forintba kerül, fajtától és életmódtól függően. A táp, az oltások, a bolha- és kullancsirtók, illetve a felszerelések ma már alapkiadásnak számítanak.

Mentális nagytakarítás

Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.

Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.