Utazás a másik elfogadása felé
- Dátum: 2019.02.26., 14:46
- Vass Attila
- kép: www.imdb.com
- 60-as évek, afroamerikai, barátság, elfogadás, fekete, film, kritika, Oscar, rasszizmus, USA
A Zöld könyv, mint a mostanában nagyon felkapott amerikai szakmai díjakat halmozó filmek (Csuklyások, 12 év rabság) egy része az amerikainak mutat példát az amerikai egykori néplélekről és egymás elfogadásról. Ez a megtörtént, valós sztori kétségkívül rendkívül erős. Adott egy bronxi olasz nagy melák, kissé néger ellenes kidobó-sofőr, Tony és egy kifinomult afroamerikai zongorista dr. Shirley. Ezt a párost az Úr is arra találta ki, hogy utóbbi egy déli, amerikai turnéját teljesítsék együtt. A nagy családos, állandóan evő-beszélő-viccelő olasz szépen apránként megtanulja tisztelni a visszahúzódó, enyhén alkesz értelmiségit és viszont. Mindenki tanul a turné során. A rasszista déli mentalitás sajnos még a 60-as években is jelen volt. Külön viccesek azok a jelenetek, ahol tapsikolva fogadják a virtuózt, majd éreztetik vele, hogy nem tartják egyenrangúnak. Természetesen a filmes zenei betétek elsőrangúak.
A legmeglepőbb fordulatokat az élet írja, hiszen Tony valódi fia a forgatókönyv írója is egyben. Ami viszont igazán meglepő az a remek hangulaton és a kiváló párbeszédeken kívül a két főszereplő személye. Visszafogott művészként Mahersala Ali igen meggyőző. Kisujjból kirázta az Oscar-díjat. Azonban az igazi bónusz (a dán felmenőkkel bíró!) olaszt játszó Viggo Mortensen, aki jogtalanul maradt meg egy Oscar jelölésnél. Letisztult a játéka, magával ragadó és hiteles. Közben a rendezői székben az a Peter Farelly üldögél, akit olyan túltolt agyatlan vígjátékokról ismerhettünk, mint a Dumb és Dumber. Ez a road movie azonban annál sokkal jobb ritmusú. Kellemes, mindenkinek szóló a humora csak sajnos nagyon kiszámítható. Szerethető darab lett a Zöld könyv, amely remek látlelete egy kornak, ahol már elismerték az afroamerikai tehetséget, csak még az afroamerikaikat nem.
Ez a kissé szentimentális társadalmi tabló az előre borítékolható felépítése ellenére, a bajtársi összeborulásig egy nagy erénnyel kétségkívül bír, jelesül, hogy ellazítja az embert és kikapcsolva szórakoztat. Nyugodt szívvel ajánlható mindenkinek. Nem nagyon hatol mélyre, nem változtatja meg a világot, de kellemes estét varázsolhat mindenkinek. Mortensennek meg legközelebb adjanak már egy fránya Oscart!
A testőr, aki csak békét szeretne
A 2018-ban megjelent Bodyguard, magyarul Testőr iszonyatosan feszült akciójelenetekkel és politikai csatározásokkal kikövezett dráma. Minden egyes részben a lassú politikai intrikákon, a főszereplő magánéletén és az állami szervezetek között meghúzódó érdekellentétek bemutatásán van a fő hangsúly. Az epizódok végén pedig azt érezhetjük, hogy egyből kattintunk is a következő részre.
A Rosszcsontok és a fő kalóz
Mi történne akkor, ha egy csapat kisgyerek elkallódna a Csillagok háborúja messzi-messzi galaxisában? A Star Wars: Kóbor Alakulat nagy lendülettel érkezett és bőven hagy minden egyes rész után mondanivalót a nézőknek. Az egész sztori egy ifjúsági alkotás, amiben a klisék jól működnek és a legtöbb rész szórakoztató, a cél pedig bővíteni az univerzum nézőközönségét.
Lány a hullámok hátán /Young Woman and the Sea/
Ha szeretnének egy otthoni, bekuckózós hétvégi estét a családdal, egy puha polár takaróval, bögre teával és tál mogyoróval, ehhez pedig egy abszolút családilag nézhető, korosztály megkötése nélküli igaz történetet, akkor a következő ajánlás most tetszeni fog.
Az emberiség megrogyott a pénz alatt
Nem hiszem, hogy létezne alkotás, ami elbírna olyan szintű elvárással, mint amivel a Squid Game (magyar címén: Nyerd meg az életed!) készítőinek kellett megbirkóznia. A Netflix vezetői és az alkotó, Hwang Dong-hyuk az első évad váratlan és gigantikus sikere után a sorozatban szereplő játékosokhoz hasonlóan megrészegült a besöpörhető pénznyereménytől, és akkora birodalmat építettek fel a széria köré, hogy a Squid Game folytatásának színvonala már szinte mellékessé vált. A 2. évad pedig ott folytatja a sikereket ahol abbahagyták
Egy operába zárt élet, avagy Maria Callas, az örök díva
A részben hazánkban forgatott, flashbackekkel és visszaemlékezésekkel tarkított Callas-életmű feldolgozása, a Maria, Angelina Jolie (Mr. és Mrs. Smith, Észvesztő) főszereplésével immáron itthon is látható. Fantasztikus operabetétek, magával ragadó díszletek, emberi dráma a köbön, de vajon a Pablo Larraín női trilógiájának (Jackie, Spencer) nem hivatalos záró darabja elnyeri-e a nézők és a díjkiosztók szívét? Lássuk.