Menü
  • Ajánló
  • Utazás a másik elfogadása felé

Utazás a másik elfogadása felé

A Zöld könyv, mint a mostanában nagyon felkapott amerikai szakmai díjakat halmozó filmek (Csuklyások, 12 év rabság) egy része az amerikainak mutat példát az amerikai egykori néplélekről és egymás elfogadásról. Ez a megtörtént, valós sztori kétségkívül rendkívül erős. Adott egy bronxi olasz nagy melák, kissé néger ellenes kidobó-sofőr, Tony és egy kifinomult afroamerikai zongorista dr. Shirley. Ezt a párost az Úr is arra találta ki, hogy utóbbi egy déli, amerikai turnéját teljesítsék együtt. A nagy családos, állandóan evő-beszélő-viccelő olasz szépen apránként megtanulja tisztelni a visszahúzódó, enyhén alkesz értelmiségit és viszont. Mindenki tanul a turné során. A rasszista déli mentalitás sajnos még a 60-as években is jelen volt. Külön viccesek azok a jelenetek, ahol tapsikolva fogadják a virtuózt, majd éreztetik vele, hogy nem tartják egyenrangúnak. Természetesen a filmes zenei betétek elsőrangúak.

A legmeglepőbb fordulatokat az élet írja, hiszen Tony valódi fia a forgatókönyv írója is egyben. Ami viszont igazán meglepő az a remek hangulaton és a kiváló párbeszédeken kívül a két főszereplő személye. Visszafogott művészként Mahersala Ali igen meggyőző. Kisujjból kirázta az Oscar-díjat. Azonban az igazi bónusz (a dán felmenőkkel bíró!) olaszt játszó Viggo Mortensen, aki jogtalanul maradt meg egy Oscar jelölésnél. Letisztult a játéka, magával ragadó és hiteles. Közben a rendezői székben az a Peter Farelly üldögél, akit olyan túltolt agyatlan vígjátékokról ismerhettünk, mint a Dumb és Dumber. Ez a road movie azonban annál sokkal jobb ritmusú. Kellemes, mindenkinek szóló a humora csak sajnos nagyon kiszámítható. Szerethető darab lett a Zöld könyv, amely remek látlelete egy kornak, ahol már elismerték az afroamerikai tehetséget, csak még az afroamerikaikat nem.

Ez a kissé szentimentális társadalmi tabló az előre borítékolható felépítése ellenére, a bajtársi összeborulásig egy nagy erénnyel kétségkívül bír, jelesül, hogy ellazítja az embert és kikapcsolva szórakoztat. Nyugodt szívvel ajánlható mindenkinek. Nem nagyon hatol mélyre, nem változtatja meg a világot, de kellemes estét varázsolhat mindenkinek. Mortensennek meg legközelebb adjanak már egy fránya Oscart!

  • A rovat további cikkei

Advent: a lassulás művészete egy zajos világban

Ahogy közeledik az év vége, a városok fényei egyre élesebben rajzolódnak ki a korai sötétedésben, és velük együtt megérkezik az advent hangulata is. Ez az időszak eredetileg a várakozásról szólt – arról a csendes, bensőséges állapotról, amikor nem rohantunk, csak hagytuk, hogy megérkezzen az ünnep.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.